Bio és murok

136

Nézegettem a minap a szépen csomagolt és gyönyörűre tisztított sárgarépakötegeket, illetve más zöldségeket, sőt olyant láttam az egyik hipermarketben, ahol kockára vágva, műanyag rekeszben, félkészáruként várta a sorsát, hogy leveszöldségként vagy salátává elegyítve töltse be földi rendeltetését. És nemcsak a portékát nézegettem, hanem a listámat is, hiszen feladataim közé tartozott aznap egy sor élelmiszer beszerzése. Nagyjából mindent összeszedtem, már csak a murokkal és pár aprósággal vacakoltam. Sütőpor kellett volna még, s citromlé. A murok azért is problémás volt, mert hallottam az egyik ismerőstől, hogy megint volt az asszonnyal, Németbe, ahol zöldségeket szednek. Ha murkot látok, mindig eszembe jut a barátom sanyarú sorsa, mert az is megesett vele egyszer, hogy szégyenszemre nem bírta odakint, és mindenféle haszon nélkül le kellett vonulnia a német földekről. Mintha nem férfiaknak való lenne. Bezzeg az asszony! Hamarosan került sütőpor és citromlé is. Visszamentem a zöldséges-pultokhoz, és nézegettem megint a murkokat. Egyszer, kétszer, háromszor is, végig a soron, de láttam, a hazai a legdrágább, a magyarországi valamivel olcsóbb, de a Lajtán túli, legyen a német, dán vagy akár holland, feleannyi, mint a miénk, amit innen hoztak kertek végéből be ebbe a hatalmas boltba. Lehetséges, hogy még számtalan hasonló terméket találtam volna, de inkább nem nézelődtem. Murok nélkül mentem el, s az a merész gondolat járt a fejemben, hogy délután majd szétnézek a piacon. Nem az az egy lej vagy inkább csak ötven bani bosszantott, hanem furdalt a kíváncsiság, hogy milyen lehet ott az ár, hiszen közvetlen és tiszta forrásból hozzák, maga a termelő az árus, kiküszöbölődik az a hosszú lánc, amelyre a logisztika épül.
Már máskor is tapasztaltam, hogy a piac olykor drágább a hiper- és szupermarketeknél. Most is ez történt. Közelebb mentem. Ekkor egy néni kimondta a végső varázsszót, aminek ilyenkor frenetikus a hatása: – Bio, kérem! Ez itt mind bio! Tessék választani! Egyébként kevéssel magasabb volt az ára, mint a boltban a hazainak, és több mint duplája a németnek. Megvettem, hogy tudjam lezárni a húsvét előtti vásárlásos témát.
De nem baj, mert megtörténhet, hogy – bár parlagom nekem is van –, hogy majd az ismerőstől veszek. Épp attól, aki a múltkor kiszorult a schengeni rabszolgaplaccról, mert most mérgében kertészkedni kezdett a csűrkertben, hogy mire megjön az asszony Németből, legyen egy kicsi ez, meg az, mert a hazainak mégiscsak más az íze. Talán bio.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.