Bettino Craxi nyughelye

Glóbusszal a vállamon 76.

28

Hammamet festői kisvá­ros. A tunéziai Cap Bon (Jó Fok) félsziget bejárata, híres üdülőközpont, de megmaradt ősi centruma is. Partjainál egy világháborús hajóroncs nyugszik, népes búvárcsapat látogatja rendszeresen. Egy román milliárdos a két háború között tette a várost a felsőbb körökben ismertté, így népszerű pihenőhellyé vált, s a művészek is felfedezték maguknak.
A városfalak mellett sétálva az iszlám temető mellett haladunk el, vele szemben a keresztény sírkert kapuja nyílik. Néhány világháborús síron van virág, az itt nyugvók java része olasz. A leghíresebb sír az egykori olasz miniszterelnök, Bettino Craxi porhüvelyét rejti, a kőlap felett olasz és tunéziai zászló díszlik.

Fotó: Csermák Zoltán

A szocialista párti politikus a nyolcvanas években ülhetett a miniszterelnöki bársonyszékben, de személye megosztó volt. Az általános megítélés szerint a legtöbb olasz politikusnak vaj van a fején, s úgy tűnik, Craxinál telt be a pohár, s korrupcióért börtön várt rá, nem is kevés, több évtized. Csak úgy kerülhette el a dutyi hosszú magányát, hogy Észak-Afrikába menekült. Miért pont oda? Regnálása alatt jó kapcsolatokat ápolt az arab országokkal, vezetőik körében nagy tiszteletnek örvendett, s ne feledjük, Tunézia közel fekszik Itáliához. Emellett Tunisz politikusai nyáron Hammametbe vonultak a szmog és a tömeg elől, így minden bizonnyal az exelnök sem szakadt el életelemétől, a politikától. Az akkori kormányfővel, Ben Alival is baráti viszonyt ápolt. Az ottléte talán kellemes is lehetett volna, mivel luxuskörülmények között tengette öregnapjait, a rossznyelvek szerint néha inkognitóban haza is ruccant. Ellenben hamarosan viharfelhők gyülekeztek a feje fölött: megromlott az egészségi állapota. A nyolcvanas évek végén többször kezelték a helyi kórház intenzív osztályán. Hazájában mozgalom bontakozott ki hazatéréséért: koncepciós per áldozataként tüntették fel. Az olasz hatóságok – emberiességi okokból – hajlottak a kérés teljesítésére, hazatérésének feltételeként viszont kikötötték, hogy ismerje el a vádakat, amire ő nem volt hajlandó. Belátta ugyan hibáit, de célzott arra, hogy minden politikai párt kasszáit illegális módon töltik fel, így lépései a bevett gyakorlatot követték.
A politikus, akinek nevét a craxizmus mint politikai irányzat őrzi, 2000-ben halt meg cukorbetegségben. Temetése igazi társadalmi eseménnyé vált, nagyon sokan érkeztek a szertartásra hazájából. A tuniszi Szent Vince-katedrálisban búcsúztatták, s a már említett Hammamet temetőjében helyezték örök nyugalomra. Szokatlan módon, ottlétemkor egy plakátot is tettek a sírja mellé, amelyen egy Garibaldi–Craxi Tuniszban kiállításra hívták fel a figyelmet. Mint utánanéztem, a nagy olasz forradalmár tényleg menedéket talált az országban 1836-ban, a főváros Pallazzo Gnecco palotájában egy gazdag olasz olívaolaj-kereskedő vendégszeretetét élvezte. Érdekes párhuzam, de azért talán túlzás a két olasz vezetőt egy napon említeni; ha jól tanultam, Garibaldit másért akarták lecsukni…

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek