Beteglap „másként” írva…

76

A múlt esztendő decemberében fogadták el ama 2017/99-es sürgősségi kormányrendeletet, amely révén újólag módosították és kiegészítették az egészség­ügyi társadalombiztosítási sza­badságra és illetményre vo­nat­kozó 2005/158-as sürgősségi kor­mányrendeletet. (Ez utóbbi az a jogszabály, amely a köznyelven a betegszabadságra, illetve annak nyújtására és a táppénzre vo­natkozóként vált ismeretessé.) A nem­régiben meg­jelent sürgősségi kormányrendelet e hónap elején vált hatályossá, s időközben megjelent az annak alkalmazási normáival kapcsolatos közös miniszteri rendelet is.

Már utaltunk a kormányrendelet egyes köz­érdeklődésre is számot tartó előírásait vázlatosan ismertető, 2017. december 21-én, a Hargita Népében megjelent írásunkban arra, hogy a gyakorlatba ültetés, a tényleges alkalmazás elképzelhetetlennek ígérkezik az alkalmazási normák hiányában. Nos, ennek meghozatalával némileg megkéstek az illetékesek: a Hivatalos Közlöny január 12-i számában jelent meg az egészségügyi miniszternek és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnökének az a 2018/15/2017/1311-es rendelete, amely révén jóváhagyták a már említett alkalmazási normákat. (A keltezések időpontjából egyébként az derül ki, hogy aki késlekedett az aláírással, az az egészségügy miniszter volt.)

Módosult az ügyintézés
Úgyszintén utalnunk kell arra is, hogy ennek a mostani rendeletnek a hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyeződött a 2006/60/32-es hasonló jellegű közös rendelet. Jobbára technikai jellegű előírásokról van szó, olyanokról, amelyek alkalmazása jobbára a munkáltatókra, a betegszabadság nyújtására jogosult orvosokra, valamint a megyei egészségbiztosítási pénztárak illetékeseire hárul. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy az ügyintézés, azaz az eljárás lényegesen módosul(t). És szerény véleményünk szerint talán bonyolultabbá, időigényesebbé is vált. Ez utóbbi összefüggésben utalhatunk arra, hogy az egészségbiztosítási pénztárak ezentúl a munkáltatóknak csak 60 napon belül kötelezettek visszatéríteniük az általuk kifizetett táppénzek jelentette összegeket, azokat, amelyek az utólag módosított és kiegészített 2005/158-as sürgősségi kormányrendelet értelmében az országos egységes egészségbiztosítási alap költségvetéséből fedezendők.

Kötelezettségek…
A közös rendelet 72-es szakasza értelmében azok az orvosok, akik „beteglapot” bocsátanak ki, kötelesek havonta jelentést megküldeni azokra vonatkozóan az egészségbiztosítási pénztáraknak mind nyomtatott formátumban, mind elektronikus formátumban. (Annak típusnyomtatványát egyébként a közös rendelet 14-es melléklete tartalmazza.) Az egészségbiztosítási pénztárak ugyanakkor arra kötelezettek, hogy külön-külön nyilvántartsák azokat a beteglapokat, amelyeket kiosztottak az orvosoknak, valamint azokat, amelyeket ez utóbbiak kiállítottak. A biztosítottak, azaz a betegszabadságra és a táppénzre jogosult személyek arra kötelezettek, hogy a betegszabadság bekövetkeztének időpontjától számított 24 órán belül arról értesítsék a táppénz kifizetőjét (azaz a munkáltatóját), valamint a kezelőorvosa nevéről, illetve arról az egységről, ahol az a tevékenységét kifejti. Amennyiben a munkaképesség ideiglenes megszűnése, azaz a megbetegedés munkaszüneti napon következett be, akkor az azt követő első munkanapon következik be a fentebb említett értesítési kötelezettség. A táppénz az igazoló okiratok alapján 90 napon belül kérelmezhető. Másképpen fogalmazva: a betegszabadság lejártának időpontja után a táppénzre való jogosultság elévül.
Az érdekesség kedvéért, illetve annak érzékeltetése végett, hogy nem is olyan egyszerű eljárást jelent a most hatályba lépett jogszabály, érdemes arra utalnunk, hogy annak szövege igen terjedelmes, 78 szakasza, több mint 18 A4-es oldalt ölel fel, amihez még hozzáadandó 13 különböző formanyomtatványt tartalmazó melléklet.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.