Beszélj hozzá

1 024

… mert nincs rendben a gyermekek szóbeli kommunikációja (beszédkészsége), és később az írásbeli sem lesz sokkal jobb.
Az előkészítő osztályokba való beiratkozást megelőzően iskolaérettségi felmérést végeznek a tanácsadó tanárok, főleg azokban az esetekben, amikor a gyerekek augusztus 31-ig nem töltik be hatodik életévüket. Azoknak a képességeknek, készségeknek a fejlettségi szintjét vizsgálják, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az iskolai tanuláshoz, köztük van többek között az általános tájékozottság és a beszédkészség is. Azt tartja a szakirodalom, hogy egy hatéves gyermeknek illik tudni a nevét, lakhelyét, szülei nevét és foglalkozását, továbbá ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról, ismernie kell az évszakokat, napszakokat, a hét napjait. Iskolakezdésre tökéletesen bírnia kell az anyanyelvét, azaz árnyaltan és helyesen meg kéne tudja fogalmazni érzelmeit, gondolatait. Egy adott képről összefüggő mondatokban kell beszélnie, és bizony még az is elvárás, hogy egy rövid történetet hallás után visszameséljen. Sajnos az a tapasztalat, hogy az értelmes, egyébként iskolára alkalmas gyerekek egyre inkább ezen a területen teljesítenek a leggyengébben. Nehezen, akadozva, egy-egy szót mondanak, ha beszélgetést kezdeményez a vizsgálatot végző személy, nem igazán tudják, hogy mit dolgoznak a szüleik, és az idén megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire nehezen megy a rövid és nagyon egyszerű történet elmesélése is.
Miért baj ez? Mert a mi oktatási rendszerünk nagyon beszéd- és szövegcentrikus, és sokkal könnyebben érvényesülnek azok a gyerekek, akik jól megértik, hogy mit várnak el tőlük, és könnyedén fogalmaznak, ha beszélni kell valamiről.
Mit lehet tenni? Először is jó tudni, hogy a rajzfilmnézéstől, a telefonos-számítógépes játékoktól nem fejlődik az élő beszéd! Tehát sokat kell(ene) beszélgetni a gyermekkel, óvodába menet-jövet, szavakba önteni a látottakat, biztatni, hogy fogalmazza meg élményeit, érzéseit, gondolatait. Mesét olvasni, netán mondani, csevegni, mondókázni, apró nyelvi játékokat játszani. Beszélni hozzá. Magunkról, a világról, álmokról, emberekről, állatokról. Mert csak így virágzik ki az anyanyelv, és így fejlődik a beszédkészség. Magától csak úgy-ahogy alakul, ehhez is kell az a bizonyos „szeretet-odafigyelés-együttlét fűszer”.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.