Beszélgetés Tóth Péter Lóránt versvándorral: Aktuális, időtálló Radnóti-művek

32

Radnóti Miklós műveiből tartott felolvasásokat és rendhagyó irodalomórákat a múlt héten székelyföldi turnéja során Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár. A versvándornak is nevezett pedagógus Csíkszeredában a Petőfi Sándor Általános Iskolában, a Nagy István Művészeti Középiskolában, a Székely Károly Szakközépiskolában és a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán találkozott az érdeklődőkkel. Tóth Péter Lóránt a Gyimesekben, Székely­udvarhelyen, Farkas­lakán, Ko­rondon, Parajdon, Gyergyó­szent­miklóson és Maroshévízen is találkozott a költészet kedvelőivel. Az előadássorozatot a Magyarság 100 Háza rendhagyó irodalom- és történelemóra a Kárpát-medencében programsorozat részeként tartották a Hargita Megyei Tanfelügyelőség szervezésében.

Radnótiról, műveiről beszél a versvándor. Üzenet a mának                                                            Fotó: facebook

– Miért nevezik önt versvándornak? Honnan származik ez a kifejezés?

– Versvándornak nem én neveztem el magamat, bár azt gondolom, hogy találó a kifejezés. 2016-ban jártam először a horvátországi Vörösmarton, s akkor ott a kántor-tanító néni úgy mutatott be a gyerekeknek, hogy itt van Tóth Péter Lóránt tanár bácsi, ő verseket hozott nektek, ő egy versmondó bácsi, sokat utazik a világban, ő egy versvándor, és ez rajtam maradt. Kunszentmiklósi vagyok, de a Kárpát-medencében lakom.

– A versek szeretete és a vándorlás hogyan kapcsolódik össze?

– Úgy, hogy az én vándorlásaimnak a központi témája a vers és a versmondás. Én olyan rendhagyó irodalomórákat, történelemórákat viszek a Kárpát-medencei diákoknak, felnőtteknek, amely egy-egy költő, történelmi személyiség életével foglalkozik. Nemcsak életrajzi adalékokat mesélek, hanem verseket mondok. A diákoknak úgy állítottam össze az előadásokat, hogy a versek mellett tényleg elhangozzanak érdekes dolgok a költőről, és amit még fontosnak tartok, hogy ne csak a múltról szóljon egy-egy előadás, hanem a jelenről és a jövőről is. Például Radnóti életét, munkásságát, verseit a mi életünkbe most itt, hogyan tudjuk esetleg beépíteni, miért érdemes most Radnótiról beszélni és ő, a költészete, az életrajza hogyan segíthet a jövő pozitív szemléletű megélésében.

– Székelyföldi turnéján rendhagyó irodalomórákon Radnóti Miklós életét, munkásságát ismerteti. Bejárta azt a több mint 800 kilométeres útszakaszt, amelyet a költő élete utolsó felében munkaszolgálatos katonaként, fogolyként megtett. Mit tapasztalt?

– Hogy miért szerettem volna bejárni? Ez egy gyerekkori élmény. Hála Istennek, nekem is volt egy nagyszerű magyartanárom, aki egyszer behozta azt a kis négyzetrácsos füzetet, amibe Radnóti az utolsó tíz versét írta a halálúton. Nagyon megdöbbentett az, hogy milyen folytonos életveszélynek volt kitéve, és hogy úgy próbált meg hazatérni, úgy próbált túlélni, hogy a művészetekhez fordult, úgy próbált ép maradni szellemileg és lelkileg, hogy verseket írt. Ez engem nagyon megfogott. Kíváncsi voltam arra – merthogy minden versét úgy kezdte, hogy Lager Heidenau, Zagubica felett a hegyekben –, hogyan néz ki a Lager Heidenau, mi az a Zagubica, és szerettem volna az útnak a többi szakaszát is megnézni. Eltelt 25 év, a gyerekkori álom pedig megvalósult, s a tavaly augusztus 31-én elindultam Borból, hogy szeptember 24-én 850 kilométert megtéve megérkezzek a Győr melletti Abdára. Ebből 700 kilométert gyalogosan tettem meg, 150-et pedig vonaton, mert őket is Mohács és Szentkirályszabadja közt vonatokra tették, és úgy gondoltam, hogy ezt én is tömegközlekedéssel teszem meg.

– Tavaly volt Radnóti születésének 110., halálának 75. évfordulója is.

– Igen, ezért is történt úgy, hogy a tavaly tettem meg ezt az utat.

– Székelyföldi turnéján rendhagyó irodalomórákat tartott. Mit tapasztalt?

– Voltam a Petőfi iskolában, a Nagy Istvánban, a Székely Károlyban. Én azt tapasztalom, a korábbi években is, akár József Attilánál, akár az ’56-nál, vagy most Radnótinál, hogy nagyon befogadók a gyerekek, nagyon megérinti őket. Nyilván ez egy olyan történet, ami megérinti az embert. Ezek a gyerekek is fel vannak gyorsulva, sok minden körülöttük, ők maguk is fel vannak gyorsulva, a szüleik állandó rohanásban, meg ehhez jön az internet stb., de azt gondolom, ezt a kapkodást, ezt az állandó fizikai zaklatottságot még talán a lelki nem vette fel. A lelki nem gyorsult fel ennyire, és éppen ezért azt látom, hogy ki vannak éhezve ezek a gyerekek egy-egy jó szóra, és a versek tele vannak ilyenekkel. Ki vannak éhezve arra, hogy a lelkük egy kicsit meg legyen simogatva, hogy figyeljenek rájuk, és azt hiszem, hogy ezek a versek annyira az örök létről szólnak. Radnótinak a Töredék című verse, az oly korban éltem én e földön, amikor az ember úgy elaljasult stb. stb., hogy annyira aktuálisak, annyira időtállók – sajnos, vagy nem sajnos –, hogy igenis egy-egy ilyen versnek, szövegnek az elolvasása segíthet a gyerekeknek önmaguk megértésében. Nem beszélve arról, hogy itt van Radnóti, aki annyira szerette a feleségét, annyira szerette a hazáját, annyira új életet akart kezdeni, annyira a halál ellen volt és annyira az életet hirdette és az életigenlést, hogy 850 kilométeren keresztül ezt vonszolta magával úgy, hogy közben tudta azt, hogy a két lába viszi haza, de csak akkor, hogyha lelkileg meg szellemileg közben ép marad. Ezért a versekhez menekült. Azt gondolom, hogy ezt az üzenetet most meg kell mutatni 2020-ban, amikor hajlamosak vagyunk rögtön lemondani bizonyos dolgokról, hamar elgyengülni, önsajnálatba esni. Persze minden embernek megvan a saját fájdalma, ami a legnehezebb, és kisebb-nagyobb tragédiák is benne lehetnek egy-egy életben, de ezeken az apró napi problémákon, amiket úgy fel tudunk fújni és bele tudunk temetkezni, bele tudunk fájdulni, hát ezekkel szembe meg kell mutatni Radnótit, és azt a mindenre törő elszántságot, ami benne volt, én legalábbis így gondolom.

Biró István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek