Beszélgetés Molnár Tiborral, Szentegyháza polgármesterével – Jövőkeresés az egykori ipari városkában

302

Szentegyháza továbbra is küzd a munkanélküliséggel, de a nagyfokú elvándorlás szövődményeként ma már jelentős munkaerőhiánnyal is. A 2016-ban hivatalba lépett új városvezetés rég várt fejlesztések érdekében nyújtott be pályázatot, ezek zömében sikerrel is jártak. Utakat, középületeket újítanak fel, felzárkóztatnák a „falusi” részt is a vizes közműrendszerekre való csatlakozásban. Molnár Tibor polgármestert az eddigi eredményekről és a közeljövő feladatairól faggattuk.

Fotó: Farkas Antal

– Hogyan vágtak neki az elmúlt esztendőnek?

– Sajnos mi adósságokat örököltünk, nem kész projekteket. A 2016-os esztendő második fele azzal telt, hogy ezeket rendeztük. Az elődeink saját forrásból próbáltak fejleszteni. Az első 2017-es pályázatunk tömbházak hőszigetelésére készült. A pályázatot meg is nyertük, de aztán elveszítettük az erre szánt keretet, mert az Európai Unió szabályozása szerint rá kellett volna vennünk a lakókat, hogy az engedély nélküli szigeteléseket és az erkélybeépítéseket egy hónap alatt bontsák le. Ez nem sikerült, így ez a projekt, amely már célegyenesben volt, elbukott, pedig igen sok energiát és pénzt fektettünk bele.

– Ezt követően kezdődött a tervezgetés és az új projektek megírása?

– Igen, de 2017-ben sikerült azért felújítanunk önerőből 5 km mezei utat, befejeztük a József Attila utca aszfaltozását, és elkezdtük az Eminescu és Sportolók utca modernizálását. Hat pályázatot adtunk le, összesen 20,9 millió lej értékben. Azzal töltöttük a 2017-es évet, hogy megrendeltük és elvégeztettük a szükséges szakértői és engedélyeztetési eljárásokat.
Két útépítési pályázat esetében már lefolytattuk a közbeszerzési eljárást, egyiknél megvan a nyertes, a másiknál pedig reményeink szerint áprilisban köthetünk szerződést. Egyik utcás projektünknél (302 ezer lej) van hat utca a Délő nevű városrészben. A másikban pedig (12,16 millió lej) tizenkettő, amelyből négy a városi, a többi pedig a falusi részen található. Ezekben az utcákban teljes felújítást kívánunk elvégeztetni, a sáncok, járdák, s ahol lehetséges, bicikliutak kialakításával és teljesen új aszfaltburkolattal.
Szeretnénk felújítani a kórház gyermekosztályát is. Itt túl vagyunk a terveztetésen, és hamarosan elindítjuk a közbeszerzési eljárást a kivitelezésre (1,88 millió lej).
Egy másik pályázatból szeretnénk újraépíteni az alsó óvodánkat, amely ma egy több mint százéves épületben üzemel, olyan házban, amely már teljesen alkalmatlan erre a célra, s felújítani sem érdemes. Ezt a továbbiakban napközi otthonként kívánjuk üzemeltetni. Reméljük, hogy az új épületet két éven belül használatba tudjuk adni. Erre 2,99 millió lejt pályáztunk.
A közvilágítási pályázatunk olyan fázisban van, hogy húsvétra talán fel is gyújthatjuk az új lámpákat. LED-es világításunk lesz, sokkal olcsóbban és hatékonyabban tudjuk megvilágítani majd a közterületeinket. Ez 563 ezer lejbe kerül.
A hatodik projektünk pedig a polgármesteri hivatal felújítása, hiszen ez is igen régi épület, amely nem erre a célra készült, és alapos renoválásra szorul. Ez 2,26 millió lejes projekt.
Van továbbá egy mezei utas pályázatunk, amely tudomásunk szerint nyertes, de még nem hirdettek végleges eredményt. Ez egy 8 kilométeres szakasz a Sport utcától az Ángyosig, értéke 1 millió euró. Ezzel az a szándékunk, hogy rajta vezetjük végig a Mária utat. És ezeken túl még egyéb is van: szeretnénk kicseréltetni a templommal szembeni iskola teljes elektromos hálózatát, a gimnáziumnál pedig, pontosabban annak a külső épületénél fűtésvezetéket fektettünk, amely félig készült el, és amelyet ebben az évben szeretnénk befejezni. Igyekszünk eljutni arra a szintre, hogy iskoláinkat, közintézményeinket saját fűtésrendszerrel szereljük fel, mert a távfűtés eléggé akadozik.

– Önöket is érintette a Harvíz Rt. óriásprojektje. Milyen Szentegyházán a vizes közműrendszerekre való rácsatlakozási kedv?

– A falusi részen még kevesen csatlakoztak rá a szennyvízhálózatra, míg a városi részen ez majdnem százszázalékos. Ezt a munkát is folytatnunk kell. Ennek határidőt szabtunk, s ahogy kitavaszodik, folytatjuk a mozgósítást, hiszen teljesen kiépített, jól működő, megfelelő kapacitású rendszerünk, derítőállomásunk van. Az ivóvízzel nincsenek gondjaink, hiszen a Harvíz jóvoltából az utóbbi 2-3 évben teljesen felújították a vezetékeket, saját laboratóriuma van a hálózatnak, és a település minden szegletét képesek vagyunk ellátni ivóvízzel.

– Mivel itt a vasüzem bezárását követően mintegy háromezer munkahely szűnt meg, hosszú évek óta beszélnek arról, hogy lehetőségeket kellene teremteni, növelni a település lakosságmegtartó erejét. A korábbi vezetés egy kínai kapcsolatot emlegetett, amely fellendíthette volna a környéket. Vagy ez csak egy elképzelés volt?

– Én korábban alpolgármesterként szolgáltam, van rálátásom arra az időszakra, bár engem különösebben nem avattak be a részletekbe. Arról volt szó, hogy idetelepedne egy műanyag fröccsöntő vállalkozás, amely azonban elsősorban összeszereléssel foglalkozott volna. Ideszállították volna Kínából vagy máshonnan az alkatrészeket, amelyek összeszerelés után európai uniós termékként kerültek volna forgalomba. Szentegyházán már van egy műanyag fröccsöntő vállalkozás, minek ide egy másik? Annyi biztos, hogy az utóbbi másfél évben, amióta a mostani adminisztráció hivatalba lépett, a kínaiak nem jelentkeztek… Az a helyzet nálunk, hogy mintegy 150 állást nem tudtak betölteni a szentegyháziak az elmúlt évben. Szükség lett volna bőrszabászokra, bőrdíszművesekre. Lehetséges, hogy nem túl nagyok a fizetések, de mégiscsak megélhetést jelenthet. Vagy van egy másik cég itteni telephellyel, ahonnan akár több megyét is le lehetne fedni. Ehhez a céghez más megyékből hozzák mostanában a gépkocsivezetőket és a személyzet egy részét, holott a fizetéseik eléggé magasak. Az is előfordult, hogy építkezésben dolgozó cégek is hiába kerestek szakembereket, a segédmunkástól a mérnökig, munkapontvezetőig lett volna szükség dolgozókra, akiket aztán más településekről verbuváltak. A falusi részen élőkről elmondható, hogy gazdálkodnak, főleg juhokat és szarvasmarhákat tartanak, takarmányt termelnek, kihasználják az állami és az uniós agrártámogatási rendszereket. A kormánynak ezen a szinten kellene beavatkoznia, hogy a kistermelőket piacra jutáshoz segítse, mert gyakran nem tudják a termékeiket megfelelő áron és hivatalosan értékesíteni. Hogyha pedig a munkahelyteremtésről beszélünk, akkor az is állami feladat lehetne – az önkormányzat csak alkalmazná a vonatkozó törvényeket –, hogy megteremtse a kereteit annak, hogy a dolgozó tisztességes bért kapjon, a vállalkozó pedig olyan szinten működhessen, hogy fizetni tudja az adókat és a társadalombiztosítási járulékokat, s akkora haszna legyen, hogy a megszerzett pénzt fejlesztésekre tudja itt helyben visszaforgatni.

– Néhány évvel ezelőtt egy helyi fiatal építész államvizsga-dolgozatban készítette el a vasüzem területének rehabilitációs tervét. Tetszetős munka volt, hiszen ezt a monstrumot, a szocializmus nehéziparának az emlékét, amely ma elrondítja a város központját, vissza kívánta helyezni az élet körforgásába… Nyilván, ez csak elképzelés, virtuális dolog, álom. Mi van a felszámolt üzem körül? Van-e tulajdonosa?

– A felszámolást végző cég értékesíteni szeretné ezt a területet és az egykori üzem vagyonát. Információim szerint tizenhat részre osztották fel, abban a reményben, hogy így könnyebben értékesíthetik. A sportpályát megvenné a város, de a kikiáltási ár túl magas, 570 ezer lej, amit mi nem engedhetünk meg magunknak. Mivel ipari park található a területen, vállalkozások telepednének le itt. Az önkormányzat lát fantáziát abban is, hogy megvásárolja az út mellett található terület egy részét, de sajnos erre sincs keret.

– Mit tervez 2018-ra, illetve a mandátuma hátralevő idejére?

– Szeretném befejezni ezt a hat tervet, amelyre pénzt nyertünk, s még elkészíteni néhányat, hogy az utánam következő adminisztráció ne járjon úgy, ahogy mi jártunk, amikor átvettük a város vezetését. Egy-egy pályáztatási periódus – a tervtől a kivitelezés elkezdéséig – a legjobb esetben is két és fél–három évet is igényel. Egy önkormányzat csak akkor működik egészségesen és körültekintően, ha van megfelelő jövőképe és tisztában van azzal, hogy mi következik akkor, ha lejár a hivatali ideje, s már egy másik csoport, új adminisztráció és tanács veszi át a vezetést.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.