Beszélgetés Korodi Attila parlamenti képviselővel – „Kicsiben a parlament is olyanná vált, mint az ország”

71

Felduzzasztott létszám, jóérzés nélkül maguknak megszavazott külön-nyugdíj, fizetésduplázási híresztelés, korrupciós ügyek, nélkülözött szakmaiság, rohamosan romló általános megítélés – úgy tűnik, nem a leghízelgőbb manapság képviselőként a parlamentben dolgozni. Korodi Attilát a törvényhozásban zajló munkáról kérdeztük, és nem csak. Az alcsíki képviselő ugyanis az elmúlt három év alatt az Európa Tanácsba is bedolgozta magát.

IMG_0578

– Január végén egy hetet töltött Strasbourgban. Mi célból?

– Az a hét az Európa Tanács következő kétéves parlamenti közgyűlési munkájának a startja volt. A közgyűlésben kétévente teljes testületi választások vannak. Ezúttal az európai néppártok frakcióvezetőjét sikerült közgyűlési elnöknek, és a magyar kérdéshez közel álló német kereszténydemokrata uniót képviselő kollégát, Axel Fischert pedig frakcióvezetőnek megválasztani. A frakcióban 203 kollégám van s nekem, egyedüli erdélyi magyarként sikerült bejutnom a vezetőtestületbe, így kincstárnokként, a frakció egyik döntéshozójaként látom el két éven keresztül a feladatomat. Az Európa Tanácsban már mögöttem van három év, jó és rossz tapasztalatokkal egyaránt. Jó tapasztalat, hogy fajsúlyos, tágabb Európát érintő kérdésben is képes voltam megnyilvánulni. Például a közgyűlésben a líbiai válsághelyzet jelentéstevője vagyok. Viszont a kényes kisebbségpolitikai kérdésekben – bármennyire is ez a leghivatottabb intézmény erre – az ember előbb el kell fogadtassa magát, ahhoz hogy komolyan vegyék. Úgy érzem, számomra ez most, három év után sikerült, tehát most kezdődik a valós, hatékony munka. A kisebbség-politikai ügyek kapcsán korábban is voltak tárgyalásaim, felszólalásaim, kérdéseim az európai uniós intézményvezetőkhöz, viszont most az Európai Néppárt frakciója támogat egy olyan jelentéstevői megbízatás megszerzésében, ami arról szól, hogy a multietnikumú Európában a demokratikus rendszereket hogyan, milyen irányba kell fejleszteni.

– És az Európa Tanácson belül eddig mire a legbüszkébb? Mit tart a legnagyobb eredményének?

– Legfontosabbnak a líbiai jelentést tartom, mert jelen pillanatban az Európa Tanács közgyűlési jelentései közül ez a legfajsúlyosabb, és a szintén legnagyobb tekintélyű Politikai és Demokrácia Ügyek Bizottsága kell lefolytassa. A lefutása két év, most kezdődik tavasszal. Ez a megbízatás nekem azért fontos, mert ha bizonyítani tudom, hogy megfelelő munkát végzek, akkor nő a beleszólási jogom a nehéz ügyekbe. Kényes kérdéseket is tudunk menedzselni.

– Mik a kényes kérdések?

– Kényes kérdések számomra azok az ügyek, amelyek az erdélyi magyar kisebbséget érintik, vagy amelyek összességében a magyarságot, s főleg Budapesten keresztül. Mert azt ne felejtsük el, hogy egy év azzal telt, hogy a budapesti kormány ellen felállított koalíciót kellett valamiféleképpen lebontani.

– Tavaly látványosan romlottak a román–magyar kapcsolatok. Érződik ez az Európa Tanácson belül is?

– Benne van a levegőben, de a közgyűlési tagok szintjén nem látjuk. Viszont akkor, amikor proaktívan kezdeményezni kell, és összehozni a román és a magyar delegációt egy olyan ügy mögé, aminek politikai vonzata is van, akkor ez nem működik. A román kollégáim nem érzik azt, hogy felelősségük az Ukrajnában vagy a Szerbiában élő románság felé ugyanakkora, mint Budapestnek a mi irányunkba. És ezeket inkább nem vállalják, minthogy ebből valamiféle proaktív jogrendszer alakuljon ki, ami az erdélyi magyarságot segíti. De az a jó, hogy mindenki tudja, mit vállal, nem bújunk egymás háta mögé, nyíltan beszélünk erről.

– Hazai vizekre evezve, 2012-ben egy olyan parlamentben kezdte meg a munkát, amit a honatyák száma terén példátlanul felduzzasztottak. Milyen ilyen közegben a munka?

– Csak az összpárti törvénykezdeményezést lehet átvinni. Az ötszáz fő feletti létszámmal nagyon nehéz dolgozni. Nem mindenki, aki a törvényhozásba került, elkötelezett az ügyek mellett. Vannak, akik négy évvel ezelőtt egyszerűen kihasználtak egy adott helyzetet, mert az egyéni választókerületes rendszer ezt lehetővé tette. Nem volt pártfegyelem, pártok alkotta szövetségek: egyéni jelölteket vállaltak fel a pártok, ez pedig nagyon felhígította a tartalmat. A parlamentben most is vannak jó szakemberek, velük most is jól tudunk dolgozni. Ám amikor adott ügy érdekében a kellő számú szavazatot próbáljuk összegyűjteni, egyszerűen elfáradunk, mert olyanok jelentkeznek be a vitába, akiknek ott semmi helye nem lenne. Nagyot hígult az az emberi minőség, ami korábban megvolt. Most ez változik: az új választási törvénnyel csökkenni fog a képviselők létszáma, és ismét pártlistákra vagy szövetségi listákra szavazhatnak a választók.

– Hogy érti a minőséget? Nyolc évvel ezelőtt például nem fordulhatott volna elő, hogy Gigi Becali törvényhozói mandátumot szerez?

– De igen, ha indul a Nagy-Románia Párt listáján. Viszont Becali most a liberális párt egyéni jelöltjeként nyert mandátumot. Ugyancsak felháborító, hogy a Dan Diaconescu-féle pártban több mint hatvanan bejutottak, s mára szétszóródtak a nagy pártokba és a legpopulistább szövegeket fogalmazzák meg. Nagy gond, hogy sok esetben megállapodunk egy-egy kérdésben a pártokkal, és a mögöttük levő képviselői csapat nem érti, miről szólnak ezek a megállapodások, nem tartják be. Kevés az a terület, amit a koherencia jellemez.
Ki merem jelenteni, hogy amikor az egyéni választókörzetes rendszert Traian Băsescu átnyomta, és mára azt állítja, tévedett, akkor nagyon is tudatosan tévedett. Vállalta ezt. Az elmúlt években ugyanis azt láthattuk, hogy egyes intézmények nagyon megerősödtek. Nem a kormány kell nagyon megerősödjön és nem azok az intézmények, amelyek normálisan politikai kontroll alatt kellene legyenek. Az igazságügy kivételével ide sorolok minden mást, a szolgálatoktól a belügyi rendszerekig, amik viszont szabadjára kerültek, és ellenőrizhetetlenné váltak, mert a felhígult parlament képtelen megfelelően menedzselni. Ez szándékos volt, és ez a szándék elérte hatását. Most mindenki mondhatja, mossa kezeit, viszont attól még rengeteg kárt okoztak az országnak.

– A Korrupcióellenes Igazgatóságot (DNA-t) is a szabadjára engedett intézmények közé sorolja?

– A bírói rendszer kellene legyen a legfontosabb, az ügyészeknek pedig biztosítani kell azt az infrastruktúra-eszközrendszert, amiben el tudnak járni. Viszont az ügyészségi rendszer nem lehet egyenlő jogú a bírói rendszerrel. Mind a két fél függetlensége fontos, de a bírói rendszer kell legyen az, amely az egészet koordinálja. Ebben viszont elcsúszások vannak. Korrekciókat kellene végrehajtani, de ezt a mostani parlament nem tudja megcsinálni. Ehhez újrafércelt parlament kellene, egy olyan, aminek a presztízse és elfogadottsága is nagyobb.

– A törvényhozás megítélése ön szerint miért süllyedt mélypontra?

– Elsősorban azért, mert hiányoznak a szakemberek, és emiatt a döntések sok esetben szakmaiatlanok. Másodsorban azért, mert a felhígítás olyan költségeket generált, amit meg lehetne spórolni. És az emberek érzékenyek erre a kérdésre. Harmadsorban pedig azért, mert kicsiben a parlament is olyanná vált, mint az ország. Erdélyi vagy értelmiségi szemmel gyakran elfogadhatatlan az a nyelvezet vagy magatartás, amit adott szenátor vagy képviselő magáénak tud, de ez jellemző a széles társadalomra. A megítélésnek azt se tett jót, hogy a törvényhozásba rengeteg üzletember került. Ezek azért kerülhettek be, mert a nagy román pártok azt gondolták, jelöltjeiknek lesz annyi anyagi erőforrásuk, hogy megnyerjék vele a választásokat. Befuttatták őket, de nem akarnak bent dolgozni. A törvényhozói munka nem eltökélt életcéljuk, viszont azt gondolják, attól, hogy ők parlamenti képviselők, a befolyásuk egyből nagyot nőtt. Ez a képzet téves. De elég volt, hogy a ház megítélését rossz irányba vigye. Aztán jöttek a felhalmozódott kivizsgálások, bűnügyi problémák. De a kormány is a sürgősségi kormányrendeletekkel tudatosan igyekezett megkerülni a parlamentet. Az alkotmány is hibás abban, hogy ide jutottunk, mert lehetőséget ad a sürgősségi kormányrendeletekre.

– Idén újabb parlamenti választásokat tartanak. Generációváltás is lesz?

– Generációváltás van, viszont azt se felejtsük el, hogy a 2008-as és a 2012-es választások idején a képviselők és szenátorok 82 százaléka kicserélődött. A generációváltás idén is tovább zajlik: az RMDSZ képviselői közül is nagyon sokan visszalépnek. Látszik a visszajelzésekből, Hargita megyében is fognak új arcok indulni. A frakcióból olyan személyek fognak visszavonulni, akik évtizedekig meghatározók voltak, ezért több felelősség fog a mi középgenerációnkra hárulni.

– És a középgeneráció tagjai is gondoltak már a maguk külön-nyugdíjára?

– Itt nagyon éles viták voltak. Nem titok, hogy a szavazáskor a két csíki képviselő és szenátor nem támogatta a külön-nyugdíj kérdését. Igen, egy stabil demokratikus rendszerben ilyen eszközöket szoktak használni, viszont addig, amíg a közszférában nincs megteremtve az egységes, átlátható bérezési rendszer, addig ezzel az üggyel nem lett volna szabad foglalkozni. Nyugdíj-ügyben az RMDSZ-en belül nem volt frakciódöntés. Mi nem támogattuk, viszont voltak, akik igen.

– És mi a helyzet a képviselői fizetések duplázásával? Valóban létezik ilyen kezdeményezés?

– Nincs ilyen, fel se merült, ez csak pletyka. Ez pedig abból ered, hogy a képviselőházba most került be az a sürgősségi kormányrendelet, amivel az elhíresült Oprea ideiglenes kormányfőként megemelte az államfő, a kormányfő, a miniszterek és a parlament vezetőségének a fizetését. A legtöbb párt azt mondta: ezt a törvényt, úgy ahogy van, el kell vetni. Elfogadjuk, hogy kell egy normális bérezési rendszer, mert például a minisztériumokban gyakran a középvezető igazgatók is többet keresnek, mint a miniszterek, noha a miniszterek felelnek mindenért. Viszont azt sem lehet, hogy kiválasztunk ötven személyt az országból, hogy megfelelő bérezéssel rendelkezzenek, és arra hivatkozva, hogy nincs költségvetési keret, a közalkalmazottak egységes bértábláját nem bocsátjuk vitára és nem is szavazzuk meg. Az államfő és a kormányfő most megemelt fizetését is vissza kell csökkenteni a régire, hisz addig, amíg a közszférában káosz van, amíg nincs egységes, összehasonlító bértábla, ezt a kérdést nem szabad megszavazni.

– Akkor ezeket a híreszteléseket, kiszivárogtatásokat a választási csörte indulásaként is lehet értelmezni?

– Ez biztos. Az egyfordulós-kétfordulós polgármester-választási cirkusz vagy a fizetésemelési híresztelés is már a választási csörte része. Ki hogyan helyezkedik, úgy nyer vagy veszít. Szerencse viszont, hogy a technokrata kormány – ami amúgy nagyon gyengén teljesít – legalább nem önt olajat a tűzre.

– Ha már a választásoknál tartunk, magyar–magyar versenyről is szó lesz. E téren forrongó, sárdobálós esztendőre számít?

– Ezt nehéz megmondani. Gondolom, normális választási év lesz. Az élet azért teremtett már furcsa helyzeteket, gondolok itt Csíkszeredára, ahol ugye polgármester nélkül maradt a város, vagy éppen Háromszékre, ahol képviselő nélkül maradtunk. Én normális évre számítok: jót tesz az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti megállapodás, mert ez segít abban, hogy tényleg az elképzelésekről szóló, projektorientált választási kampány legyen, és kevésbé egymás túlharsogása. Csíkban arra számítok, hogy egy „ki tudja meggyőzni a választókat” típusú egészséges versengést hozó év lesz. Mi a parlamentben az első félévet viszont kimondottan arra fogjuk használni, hogy a sarkalatos kérdésekben nyújtsunk be törvénykezdeményezéseket. Olyanokat, amivel úgy látjuk, javíthatjuk a rendszert, például az oktatásügyben. Ez a tavalyi konzultációnknak az eredménye. De tisztázni, javítani való kérdések vannak az adótörvénykönyv, illetve a vidékfejlesztés vagy épp a tulajdon-visszaszolgáltatás mentén is. Utóbbit például nem könnyíteni kell, hanem átláthatóbbá kell tenni.

Domján Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.