2021, január 17, vasárnap.

Beszélgetés Kántor Csaba püspökhelyettessel

Megmaradni a hitben, őrizni a nyelvi identitást

A hagyomány szerint 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára 95 tételét. Több országban a protestáns felekezetek ennek emlékét ünneplik minden évben a reformáció napján. Az ünnep jelentőségéről Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Székelyudvarhelyi Egyházmegye esperese beszélt lapunk kérdései-
re válaszolva.

01_interju_korbevagni

– A reformáció a magyarság számára a magyar nyelvű templomi szolgálat bevezetését, a magyar bibliafordítások megjelenését jelenti a hitélet és az egyházszervezés reformja mellett. Mi az üzenete a ma embere számára ennek az ünnepnek?

– A kérdés bevezető gondolatából kiindulva a reformáció üzenete a ma embere számára nem több és nem is lehet kevesebb, mint az, amit a reformátorok alapvető tanítását összefoglaló öt sola hirdet: „Sola Scriptura (egyedül a Szentírás); Sola fide (egyedül a hit); Sola gratia (egyedül a kegyelem); Solus Christus (egyedül Krisztus) és Soli Deo gloria (egyedül Istené a dicsőség).
Ezek a tételek a mai keresztyén élet és hit gyakorlásában nem veszíthetik el érvényüket. Ezeket a mai ember is meg kell élje, azaz így élhet igazán hitből. Bár az öt sola egymásra épül és egyformán érvényes, egyet mégis kiemelek a ma embere számára, ami magyarságunk és megmaradásunk szempontjából alapvetően fontos. Egyedül az Írás.
Volna-e ma magyarság, ha nincs Kálvin? Teszi fel a kérdést Illyés Gyula a genfi reformációi emlékmű előtt. A kihangsúlyozást három Igével támasztom alá:
2 Tim. 3:16-17. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
1 Kor. 18-21. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.”
Zsid. 2,1. „Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.”
Éljünk ne csak kenyérrel, hanem Istennek Igéjével is.

– Az Erdélyi Református Egyházkerület egyházi vezetői – Kató püspök úr és az Ön személye révén – székelyföldiek. Ez hangsúlyeltolódást, prioritást is jelent a kerület szempontjából? Miben nyilvánul meg a Székelyföld fontossága az egyház szempontjából?

– A második kérdésfelvetésben egy pontosítást szükségesnek tartok. Igaz, hogy Kató Béla püspök úr székelyföldi, én viszont a Szilágyságban születtem és Kalotaszegen nőttem fel, szolgálatomat Gerendkeresztúron és Szásznyíresen kezdtem, Parajdon 1991-től szolgálok. Az egyházkerület vezető testületéhez tartozik Szegedi László esperes társam, mint egyházkerületi missziói előadó (generális direktor), ő viszont szórványvidéki, Nagyenyed mellett, Magyarigenben élt, és mindig szórványvidéken szolgált. Ezért ilyen vonatkozásban nincs semmilyen hangsúlyeltolódás vagy prioritás az egyházkerület területi egységét illetően. Egységes felelősséggel tekintünk az Erdélyi Református Egyházkerület minden gyülekezetére mind a szórványvégeken, mind a tömbmagyar vidéken. Cél, hogy mindenhol, ahol református híveink élnek, amíg lehet, és ha kell támogatások kiteremtésével is biztosítva legyen az igehirdetés és a lelkészi szolgálat. Megmaradhassanak hitükben és ne veszítsék el nyelvi identitásukat, ne adják fel magyarságukat. Székelyföld fontossága úgy lehet csak előtérben, hogy erős bázis és támasz kell legyen a már megfogyatkozó, elerőtlenedő és sokszor a magamra maradtam érzését megélő hittestvérei számára. Hitünk szerint mindannyian egy testnek vagyunk élő tagjai, nincs előbbvaló vagy kevésbé fontos, e test feje maga Jézus Krisztus, aki azt akarja, hogy egy se vesszen el azok közül, akiket Ő így bízott szolgáira: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28.)

Sarány István

Kapcsolódó cikkek:

14,313RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb