Beszélgetés Ferencz Zoltán képzőművésszel – A grafika végtelen szabadságot ad az alkotásnak

97

Elismerésben részesítették a Bukaresti Nemzetközi Grafikai Biennálén Ferencz Zoltán Hargita Szalon-díjas képzőművészt, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ művészeti vezetőjét. Mint lapunknak kifejtette, az első három helyezett munka mellett őt és egy lengyel alkotótársát dicsérettel jutalmazta a szakmai zsűri. Ferencz Zoltánnal az elismerés jelentőségéről, a képzőművészet szeretetéről és a további terveiről beszélgettünk.

– Elismerésben részesítették a nemzetközi biennálén. Számított rá, hogy díjazott lehet?

– Egyáltalán. Értesítettek, hogy jelentkezni lehet, én pedig úgy gondoltam, élek a lehetőséggel, és beküldtem a munkáimat. Két alkotással jelentkeztem, amelyeket még tavaly készítettem Budapesten: a Tízparancsolat-sorozatból készítettem el az első két változatot, ezekből a második munkát díjazta a szakmai zsűri. Felhívtak, hogy megszülettek az eredmények, díjazott vagyok, és küldjek egy bankszámlaszámot, ugyanis a dicsérettel együtt pénzjutalom is jár. Meglepődtem.

– Szakmai szempontból mit jelent önnek ez az elismerés?

– Ha nem kapok semmilyen díjat, hanem a munkám csak egyszerűen bekerül a biennálé katalógusába, az is nagy elismerésnek számítana. A díj visszajelzés számomra, hogy jó úton járok, annak pedig külön örülök, hogy a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központnál végzett tevékenységem mellett mindezt meg tudtam valósítani. Úgy érzem, nagy lendületet kaptam, amely a további terveim megvalósítására is hátszelet adhat: szeretnék felvételt nyerni a Barabás Miklós Céhbe, ugyanakkor egy csíkszeredai egyéni kiállítással is készülök, de Bukarestben is várják az anyagot. Úgy gondolom, ideje megmutatnom magam a szakmának, hogy a szervezői munkám mellett mit képviselek szakmai szempontból.

– Hogy alakult ki a képzőművészet szeretete?

– Nem tudom, csak úgy jött. A régi elemi iskolás osztálytársaim mind a mai napig emlegetik, hogy „Zoli milyeneket rajzolt”, mivel az osztálytermet díszítő nagy plakátokat mindig én készítettem. Majdnem informatikus lett belőlem, utolsó pillanatban döntöttem a képzőművészet mellett, ez pedig többnyire a szárhegyi művésztelep rám gyakorolt hatásának volt köszönhető. Nem bántam meg.

– Legfőképp grafikával foglalkozik. Miért áll közelebb önhöz ez a technika?

– Alkotás közben sokat kísérletezek, ezért is választottam a grafikát. A középiskolában festészetet és szobrászatot tanultam, igazából egyetem előtt nem sokkal kezdtem intenzíven grafikával foglalkozni. Ez olyan technika, amellyel a végtelenségig lehet kísérletezgetni, nagy szabadságot ad az alkotásnak. Az illusztrációkkal ugyanez a helyzet: a téma adott, amit a végtelenségig lehet fokozni.

– A kulturális központnál végzett munkája mellett mennyire jut ideje alkotni?

– Mindig különválasztom a kettőt, így sosem megy egyik a másik rovására. A szervezői munkám során számos képzőművésszel találkozok, akik ha szükséges, véleményt mondanak egy-egy alkotásomról. Olyan is volt már több esetben, hogy az én véleményemet kérték a munkájukkal kapcsolatban. Az új kapcsolatok, és az ebből fakadó tapasztalatcsere nagyon fontos számomra.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.