Beszélgetés dr. Varga Péter főorvossal – Altatás és intenzív terápia – matematika és művészet is

2 391

A műtétek egyik legfontosabb, de ritkábban emlegetett szereplője az altatóorvos, akinek a tudása elengedhetetlen a sikeres műtét végrehajtásában. Az aneszteziológus felelőssége óriási, hiszen ők döntik el, hogy a beteg az operáció során milyen altatásban vagy érzéstelenítésben részesül. Nem túlzás kijelenteni azt, hogy a súlyos állapotban lévő emberek élete az intenzív terápiára és altatásra szakosodott orvosok kezében van, akik felelősségük tudatában sokat tesznek azért, hogy a gyógyulás ne csak gyors, hanem kíméletes is legyen. Általános és vezetéses altatás, érzéstelenítés, mesterséges kóma… matematika és művészet – többek között erről beszélgettünk dr. Varga Péter főorvossal, a csíkszeredai kórház intenzív terápiás és aneszteziológiai osztályának vezetőjével.

Fotó: Márk Boglárka

– Hogyan működik az intenzív terápiás osztály?

– Ez az osztály összetett módon működik, hiszen nemcsak intenzív terápia, hanem aneszteziológia osztály is, tehát tulajdonképpen két különböző tevékenységet takar az itt elvégzett munka. Az orvostudomány története során úgy alakult, hogy a két szakág rendszerint ugyanazon osztály keretében működik. A jövő azonban azt mutatja, hogy a két tevékenység önállóvá fog válni. Az osztályon mi már megpróbálkoztunk azzal, hogy a két tevékenységet különválasszuk, de nem az orvosok körében. Az asszisztenseket arra irányítjuk, hogy csak az egyikkel vagy csak a másikkal foglalkozzanak. Ez azért jó, mert a szakágak egyre összetettebbek, és nem tudhat mindenki mindent, de ha tud is, az nem feltétlenül biztonságos. Tehát figyelembe vesszük a szakosodási tendenciát, és igyekszünk mi is igazodni ehhez. Az orvosok ezt még nem tehetik meg, tehát jelenleg minden orvosunk aneszteziológus és intenzív terápiás orvos is egyben. Viszont, ha ilyen irányba haladunk, akkor elérhetjük azt, hogy időszakosan egyszerre csak egy dologgal foglalkozzanak majd az orvosaink is.

– Hányan dolgoznak, mennyi ágyon az intenzív terápia és aneszteziológia osztályon?

– Nekünk tizenöt ággyal kellene működnünk, mert a kórház struktúrájában ennyit hagytak jóvá, azonban a jelenleg is zajló átépítés miatt csak kilenc ágyon tudunk működni. Ez elég nagy forgalommal jár, sok szervezést igényel. Most épül az új műtőblokk, és ha elkészül, akkor a jelenlegi műtőblokk egy helyiségével bővítik az osztályunkat. Jelenleg egyébként négy szakorvos dolgozik az osztályon, és négy rezidensünk is van, akik nagy segítségünkre vannak, vállalnak ügyeletet is, sőt a műtétek során is besegítenek.

– Mekkora az intenzív osztály forgalma?

– Mivel elég kicsi ágyszámmal működünk, túl nagy forgalma nem volt az osztálynak, egy beteg átlagosan négy napot tartózkodik az osztályon. Persze van, aki két hónapot, és van, aki csupán egy napot tölt itt. Havonta körülbelül 50-60 beteg kerül hozzánk.

– Hogyan zajlik az aneszteziológus-intenzív terápiás orvos munkája?

– Aneszteziológusra akkor van szükség, amikor műtétre kerül a sor. A 21. században anesztézia nélkül már nincs operáció. Tavaly több mint 4200 műtéten vettünk részt. Ez nem azt jelenti, hogy összesen ennyi beavatkozást végeztek a kórházban, mert a helyi érzéstelenítésben végzett kisebb műtéteket a sebész altatóorvos nélkül is elvégzi.

– Melyek azok a patológiák, amelyekkel az intenzív osztályra kerülnek a betegek?

– Minden olyan patológiával hozzánk kerülnek, amely az életfunkciók zavarával, több szerv működésének elégtelenségével jár. Olyan akut vagy krónikus betegségekkel fekszenek nálunk, amelyek veszélyeztetik a beteg életét. Jelen pillanatban (március 16-án – szerk. megj.) például tüdőt érintő betegséggel, szívbetegséggel, keringési problémával küszködő és műtét utáni állapotban lévő betegek fekszenek nálunk.

– Amikor műtétre kerül sor, minden esetben már előre lehet tudni, hogy a beteg az intenzív terápiára fog kerülni?

– Az esetek nagy hányadában előre lehet tudni – természetesen ez nagyban függ a műtét típusától és a beteg állapotától egyaránt. Ezeket a tényezőket figyelembe véve értékeljük a beteg általános és a szervenkénti állapotát. De természetesen az is meghatározó, hogy mekkora volumenű műtéten esett át a beteg.

– Bővebben mit jelent az, hogy felmérik a szervenkénti állapotát a műtéten áteső betegnek?

– Elsősorban a szív működését, a keringést, a légzési és az emésztőrendszer, valamint a beteg neurológiai állapotát mérjük fel. Ezek gyakorlatilag minden műtét előtt kötelezően elvégzendő vizsgálatok. A beteg idegállapota általában már ismert, de például a keringését nagyon aprólékosan átvizsgáljuk. Ezekre a vizsgálatokra azért is szükség van, mert adott esetben a műtétek ronthatják a szervi állapotokat. És ekkor határozzuk meg azt is, hogy milyen típusú anesztéziát alkalmazunk és mikor.

– Milyen típusú anesztéziák léteznek?

– Elsősorban ott van az általános érzéstelenítés, amely lehet nagyaltatás – ez alatt a beteg lélegeztetését teljesen átvesszük, vagyis mesterségesen oldjuk meg az altatógép segítségével. Az általános érzéstelenítés másik típusa intravénásan történik, ilyenkor nem mindig kell átvennünk a légzési funkciókat, van olyan eset, hogy a beteg magától lélegzik. A másik fajta anesztézia az úgynevezett vezetéses érzéstelenítés, amelynek szintén több altípusa van, többek között a hátgerinc érzéstelenítése, illetve regionális vagy bizonyos idegtörzsek érzéstelenítése, továbbá a helyi érzéstelenítés. A vezetéses anesztézia során a beteg tudatánál van, a beteggel lehet kommunikálni, az általános érzéstelenítés során pedig nincs tudatánál a beteg.

– A patológia milyensége, esetleg a beteg testtömege dönti el, hogy milyen érzéstelenítést alkalmaznak nála?

– Mindig a biztonság a legfontosabb, és nagyon összetett, hogy ki milyen érzéstelenítést kap végül, de a beteg állapota az egyetlen döntő tényező. Az általános érzéstelenítésnek például bevezető, fenntartó és kivezető szakasza van. Az altatószerek lehetnek intravénásak vagy gáz halmazállapotúak, vannak izomlazító szereink, ami azért fontos, hogy a beteget nyugodtan tudjuk lélegeztetni, ne köhögjön bele a gépbe, másrészt a sebészeknek fontos, hogy az izomszövetek megfelelően lazuljanak el, hiszen másként lehet hozzáférni a műtendő felülethez, ha a beteg ellazult. Emellett pedig kábító-fájdalomcsillapítókat is alkalmazunk, ezek morfiumszármazékok – a legerősebb szerek. Ezeken kívül keringésre, légzésre ható gyógyszereket is használunk. Ezek a szerek egyébként azért jók, mert addig hatnak, ameddig adjuk őket, ez nagyon jól irányítható.

– Mekkora ezeknek a szereknek a tárháza?

– Minden szerből – pl. bealtatók, izomlazítók – néhány fajtát alkalmazunk. Kábító-fájdalomcsillapítókból a kórházban mi kétfajtát használunk, a gázakból is kettőt alkalmazunk. Az anesztézia ezek valamilyen kombinációjából áll össze. Gyakorlatilag matematika, de van benne művészet is, hiszen mindent a beteghez kell igazítani, és mindenki egy kicsit másként kapja az adagokat.

– Okoznak valamilyen maradandó változást az emberi szervezetben ezek a szerek?

– Elvileg nem, mert a szervezetből történő tisztulási idejük legtöbb egy napig tart. A beteg a műtét befejezése után körülbelül 10-20 perc múlva már magához is tér. De teljesen kitisztul a szervezetből az anyag: a máj feldolgozza, a vese kiüríti.

– Mit érdemes tudnunk a mesterséges kómáról?

– Ezt is az aneszteziológus végzi, tulajdonképpen mesterséges altatás ez is: a beteg folyamatosan kapja az altatószert. Agysérült betegeknél szoktuk ezt a módszert alkalmazni, mert a mesterséges kóma csökkenti az agy oxigén- és energiaigényét, nyugalomba helyezi azt, ami fontos a megfelelő gyógyulási folyamat elérésének szempontjából. Ehhez általában órákig, napokig mesterséges kómában tartjuk a beteget. Időnként hasznos a beteget felébreszteni több szempontból is, de főként azért, hogy kicsit megmozgassa magát, és a funkciók újra működésbe lépjenek. Sokszor azért tartjuk mesterséges kómában a beteget, mert zavart az elmeállapota.

– Melyik osztályokkal a legszorosabb az együttműködés?

– A sebészeti osztályokkal a legszorosabb a kapcsolat, de a belgyógyászattal és az ideggyógyászattal is gyakran dolgozunk együtt. Amikor a létfunkciók veszélyben vannak, általában ide kerülnek a betegek. De a kardiológián működik egy nagyon jó „alintenzív-osztály”, ahol a szívelégtelenségeket kezelik. Az ideggyógyászaton is vagy ilyen részleg, ahol agyi katasztrófán átesett kómás betegeket kezelnek, ha szervi elégtelenségek is előállnak, akkor kerülnek azok a betegek hozzánk a konzultáció és felmérés elvégzését követően.

– Mennyire megterhelő ez a munka?

– Nagyon megterhelő, mert nagy felelősséggel jár. Amikor az ember ráteszi a kezét a betegre, egyúttal felelősséget is vállal az életéért. Ez pszichikailag nagyon megterhelő. Nem kapálunk, de lehet, hogy nem fáradnánk el annyira attól a munkától. Arról nem beszélve, hogy vannak olyan sürgősségi esetek – akár a műtétek során is felléphetnek –, hogy egy pillanaton múlik a beteg élete. Nehéz úgy hazamenni, hogy itt hagyjuk a gondolatainkat.

Márk Boglárka

A cikk a Hargita Népe március 20-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.