Beszélgetés dr. Tölcsér Zsolt aneszteziológussal – Altat, ébreszt, életben tart

545

Aneszteziológusként dolgozik a Gyergyószentmiklósi Városi Kórházban dr. Tölcsér Zsolt. A margittai születésű altatóorvos a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen tanult, egy éve tevékenykedik Gyergyószentmiklóson. Fiatal orvosokat bemutató sorozatunkban ezúttal őt szólaltatjuk meg. Mint mondja, sokan azt hiszik, nem is orvos, aki a műtét során az érzéstelenítést végzi, pedig igen fontos szerepe van abban, hogy a beavatkozás rendben menjen, s a beteg utána felébredjen.

Dr. Tölcsér Zsolt Fotó: Nagy Levente

– Fiatal orvosként miért választotta Gyergyószentmiklóst és az itteni kórházat?

– Rokonsági szálak fűznek Gyergyóhoz, nagyszüleim Orot­ván élnek, így nem volt ismeretlen számomra a környék, mindig tetszett a vidék. Amikor a rezidensvizsgánk volt, a gyergyószentmiklósi kórházban meghirdettek egy altatóorvos állást, s nagyon gondolkodtam, hogy elfoglalnám, de akkor kolléganőm nagyobb jegyet írt, és ő foglalta el. A rezidens évek végén lépnem kellett, akkor akadtunk össze a gyer­gyószentmiklósi kórház menedzserével és kerültem jelenlegi munkahelyemre. Tavaly januártól dolgozok itt. A beilleszkedés nem volt nehéz, ugyanis egyszerre többen jöttünk ide fiatalok, több kollégát már ismertem Marosvásárhelyről, jó csapat gyűlt össze.

– Miért lett aneszteziológus?

– Altatóorvosoknak köszönhető, hogy én is az lettem. Az egyetemi évek alatt nyaranta gyakorlatoztunk, én hazamentem a margittai kórházba, ott pedig az altatóorvos foglalkozott velünk, s olyan mély benyomást tett rám a személyisége, hogy úgy döntöttem, én is altatóorvos leszek.

– Altatóorvossal azok a betegek találkoznak, akik műtétre szorulnak, ezért munkájáról keveset tud a többség. Mi a feladata?

– A beteg előbb a sebésszel találkozik, aki közli vele, hogy adott betegség miatt műtétre van szükség. Mielőtt bemegyünk a műtőbe, a beteggel én is találkozom, van egy kérdőív, amit ki kell tölteni, betegségekről, kórházi bennfekvésekről, műtétekről. Felmérjük a beteg állapotát, s adott esetben különböző vizsgálatokat is kérünk. Előfordul sokszor, hogy mi fedezünk fel még nem ismert betegségeket a pácienseknél. Előkészítjük a beteget a műtétre, altatjuk, s majd fel is ébresztjük, életben tartjuk őt a műtét alatt. A könnyebb esetekben a betegek, akik nem igényelnek intenzív terápiát, műtét után visszamehetnek a kórterembe, de vannak, akik az intenzív terápiára kerülnek, ez pedig a szakunk másik része az altatás mellett, a legsúlyosabb eseteket mi látjuk el.

– Altatásról beszélünk, de tulajdonképpen az érzéstelenítés többféle módját alkalmazzák azért, hogy a műtéti beavatkozások alatt és után a fájdalmat megszüntessék, csillapítsák…

– A beteg állapotának felmérése után tájékoztatjuk őt arról, hogy számára melyik altatási, érzéstelenítési módszer volna a legjobb, s ismertetjük a kockázatokat is. Ha a beteg ezt nem fogadja el, akkor ajánlhatunk más lehetőséget, tulajdonképpen közösen döntjük el, milyen érzéstelenítést alkalmazzunk esetében. Lehetőség van például olyan érzéstelenítésre, amikor a beteg magánál van, csak deréktól lefelé nem érez semmit, viszont sokan irtóznak attól, hogy a műtét alatt hallják a műszereket, a beszédet, s ezért inkább altatást kérnek. Minden esetben megbeszéljük, hogy a beteg számára mi a megfelelő, s mi az, ami kisebb rizikóval jár. Az altatás és érzéstelenítés szinte összes fajtáját tudjuk alkalmazni a gyergyószentmiklósi kórházban. Van az általános altatás, amit a nagyobb műtéteknél alkalmazzuk. Ez esetben használjuk a legtöbb szert. A légutakat ilyenkor biztosítani kell, intubációs kanült juttatunk a légcsőbe, azon keresztül a lélegeztető-altató gép tartja fenn a páciens légzését a műtét alatt. Közben pedig még adagolunk bizonyos szereket, hogy a beteg ne ébredjen fel műtét közben. Ez a legbonyolultabb módszer és a legnagyobb rizikóval jár. A gerincközeli érzéstelenítés (epidurális anesztézia) esetén a beteg ébren van, viszont nem érzi a fájdalmat, mint azt már említettem. Ennek egy másik formája a peridurális érzéstelenítés, amit szülések levezetésénél tudunk alkalmazni. Az érzéstelenítés másik módja a regionális anesztézia, amelynek segítségével például kezet, lábat vagy a test bármely részét tudjuk zsibbasztani. Ehhez még nincs felszereltségünk Gyer­gyó­szentmiklóson, de reméljük a jövőben lesz lehetőség rá.

– Az aneszteziológus tehát a kórház több osztályával is együtt dolgozik…

– Mint altatóorvos a sebészettel, gyereksebészettel, nőgyógyá­szattal, fül-orr-gégészettel és a sze­mészettel dolgozunk együtt, az in­tenzívterápiára viszont minden osztályról érkeznek betegek, a sürgősségről is, ugyanis mi stabilizáljuk a betegek állapotát, s továbbküldjük, ha szükséges, például súlyos balesetek esetén.

– A gyergyószentmiklósi kórház felszereltségéről mi a véleménye?

– Nem panaszkodhatom, amit kértünk, azt megkaptuk. A doktornő, aki korábban itt dolgozott, más gyógyszereket használt, másképp altatott, mi Marosvásárhelyen hozzászoktunk bizonyos fajta gyógyszerekhez, az lett volna az ideális, hogy itt is azt tudjuk folytatni. Idővel meg is kaptunk minden gyógyszert, gépeket is kaptunk, megvan minden, amire szükségünk van a munkánk megfelelő ellátásához. Ahhoz, hogy a regionális anesztéziát is tudjuk alkalmazni, szükségünk volna egy ultrahangkészülékre, valamint egy idegstimuláló készülékre, amivel megkeressük az ideget, ahová fecskendezni kell a zsibbasztó szert, reméljük, hogy hamarosan ez is meglesz.

– A kórházban két altatóorvos dolgozik jelenleg, de hamarosan ön marad egyedül. Hogyan tovább?

– Kolléganőm szülési szabadságra megy, egyedül maradok, egy doktornő helyettesít majd, amikor én szabadságon leszek. Márciustól viszont szeretnénk beindítani az ügyeleti vonalat, ami azt jelenti, hogy délután 3 órától reggelig is lesz majd egy altatóorvos a kórházban, a maroshévízi, valamint a csíkszeredai kórházból érkeznek majd kollégák, hogy ezt tudjuk megvalósítani. Eddig mi munkaidőben voltunk itt, szükség esetén otthonról hívtak be.

– Mit üzenne a leendő pácienseinek?

– Nem kell félni. Sokan nem is magától a műtéttől félnek, hanem az altatástól. „Doktor úr, az én szívem nem fogja kibírni az altatást” – ezt hallom gyakran. Elmagyarázom mindenkinek, hogy ma már nem úgy van, mint régen, új szerek vannak, kevésbé terhelik meg a szívet, a szervezetet. Azért vagyunk, hogy segítsünk, egész műtét alatt ott vagyunk a beteggel, mi vagyunk az őrangyalok.

Nagy Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.