Beszélgetés dr. Izsák Csaba szájsebésszel – Szájsebészet – több mint fogorvoslás

1,176

A Hargita megyei fiatal orvosokat bemutató interjúsorozatunkban most egy olyan csíkszeredai fiatalemberrel ismerkedünk meg, aki február elsején kezdte meg munkáját a megyei kórház fül-orr-gégészeti osztályán. A megyeszékhelyen mostantól szájsebész is dolgozik dr. Izsák Csaba személyében, akit részletesen faggatunk a munkájáról is.

Fotó: László F. Csaba

– Kérem, mutatkozzon be: hová való, hol végezte tanulmányait?

– Csíkszeredai vagyok, a Már­ton Áron Gimnáziumban érettségiztem 2005-ben, aztán a Ma­ros­vásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karán végeztem, a rezidensi vizsga alkalmával választottam a szájsebészetet, ami azzal is együtt járt, hogy a szakvizsgáig az általános orvosi diplomát is meg kellett szereznem, ez újabb három év tanulást jelentett. Ezalatt természetesen párhuzamosan végeztem a szájsebészeti reizdensképzést. 2015-ben államvizsgáztam az általános orvosi karon, majd egy évvel később szakvizsgáztam szájsebészet szakon.

– Miért választotta ezt a nehezebb utat, két orvosi egyetemet? Már eleve szájsebész akart lenni?

– Az egyetem azzal az elhatározással kezdtem, hogy fogorvos akarok lenni. Akkor még elérhetetlen dolognak tűnt számomra a szájsebészet, hiszen a fogorvosi egyetem mellett – amelyet öt év rezidensképzés követ – az általános orvosit is el kellett végeznem. Tudtam, hogy túl sok tanulással jár, ezért azt gondoltam, csak az úgynevezett kis szájsebészet oldalát sajátítom el. Az egyetem alatt azonban a fogászat sebészeti része végig vonzott, úgyhogy végül úgy gondoltam, miért ne próbálnám meg, és ha nem tetszik, akkor szakot bármikor válthatok. Végül egy percig sem bántam meg, hogy ezt választottam

– Mi a különbség a kis szájsebészet és a hagyományos szájsebészet között?

– Az utóbbi valójában arc-, állcsont- és szájsebészet, vagyis nyak- és fejsebészet. Tévhitek vannak a szakmával kapcsolatban, sokan azt hiszik, hogy a szájsebész olyan fogorvos, aki valamivel többet tanul, és továbbra is csak a szájüregben dolgozik. Ez így igaz is részben, csak nem fogászati sürgősséggel foglalkozunk, hanem a fogászattól jóval távolabb álló patológiákkal is. A szájsebészethez tartozik a fej-, az arc- és a koponyatraumatológia: állkapocstörés, arccsonttörés, sebek – ezekkel mind foglalkozunk. De a fogtörések traumája, valamint a szájüreg, a fej és a nyak onkológiai megbetegedésének a kezelése, valamint a nyálmirigy-patológia is a mi dolgunk. Tehát a fogorvosi sürgősségi eseteket továbbra is a fogorvos kezeli. Igazából a fogorvosokat akkor segítjük ki, amikor olyan összetett esetek merülnek fel, amelyeket ők nem tudnak vagy számukra rizikósabb fogorvosi székben megoldani: például ki kell műteni a bölcsességfogat vagy befertőznek az úgynevezett mélyrégiók, tályog alakul ki, amit a fogorvos nem metszhet meg, mert nem a szájüregben kell dolgozni.

– Melyek az általános problémák, amellyel a leggyakrabban szájsebészhez fordulnak?

– A traumák, a tályogok, a fertőzések, a gennygyülem, amelyek a szájüregen kívül, a mélyebb régiókban jelennek meg – ezeknek a leggyakoribb oka a hanyagság, vagyis a betegek nem mennek időben fogorvoshoz, egy gyulladás, amely felülfertőződik, megdagad a terület és tályog keletkezik. De van, aki még ekkor sem megy el a fogorvoshoz, hanem csak akkor, amikor már a tünetek elviselhetetlenné válnak, és súlyos funkcio­nális, illetve általános tünetek is jelentkeznek (pl. szájzár, láz stb.). De jó szájhigiéniájú embereknek is akadhatnak gondjai, a bölcsességfog ugyanis nagyon rakoncátlan tud lenni. Szezonális jellegű traumákkal is fordulnak hozzánk, az ünnepekkor több az agresszió, vagy amikor lehull az első hó, akkor több az autóbaleset. Utóbbi gyakran együtt jár fej-, nyaksebészeti, idegsebészeti traumákkal, amelyek esetében általában utólagosan történik a szájsebészeti beavatkozás. Ezt általános sebészeti, idegsebészeti vagy ortopédiai kezelés előzi meg, mivel ezek a súlyosabb sérülések.

– Mi a helyzet a törésekkel? Mi történik azzal, akinek eltörik mondjuk az állkapcsa?

– A szájsebészetben kétféle módon lehet ezt megoldani: ortopédiai vagy sebészeti kezeléssel. Ha jó fogazattal rendelkező beteg állkapcsa törik el, akkor nem szükséges műteni, hanem össze lehet drótozni a két fogsorívet. A felső és alsó fogsorra egyaránt rádrótozunk egy-egy kampós sínt, a kampókat pedig gumikkal összehúzzuk. Olyan irányba helyezzük a húzóerőt, hogy az elmozdult csontot a megfelelő helyre húzza vissza. Ez elég kellemetlen, és jó fogyókúra a betegnek, mert négy-hat héten keresztül folyamatosan össze van zárva a szája, így csak szívószállal tud étkezni. A másik lehetőség a műtéti beavatkozás, amelyet oszteoszintézisnek neveznek, a két csontvéget összeillesztjük titániumlemez és csavarok segítségével. Megfúrjuk a csontot, csavarokkal felfogatjuk a lemezt, és így áll helyre a csont. Ez valamivel kényelmesebb a betegnek, mert csak 10 napig kell drótokat viselnie. A legfontosabb, hogy úgy állítsuk helyre az állkapcsot, hogy a fogazat a régi módon, megfelelően illeszkedjen.

– Alig több mint két hete dolgozik Csíkszeredában. Mivel fordultak eddig Önhöz?

– Volt tályogos, most van egy töréses betegünk, akinek orrcsont- és járomívtörése is van. Elég sok beteget küldtek hozzánk a fogorvosok rezekcióval, magyarul gyökércsúcs-csonkolással. Ha a gennyzacskót hagyományos módon nem lehet kezelni, akkor azt megműthetjük: felnyitjuk az ínyt, vágunk egy kis rést, amelyen keresztül kikaparjuk a gennyzacskót, illetve a gennyzacskó által befogott gyökérrészt levágjuk, ezért hívjuk csonkolásnak. Ezt eszközhiány miatt egyelőre a fül–orr–gége osztályon még nem tudjuk megoldani, ezért magánrendelőbe küldtem a beteget. Egy másik betegnek jóindulatú nyálmirigydaganata volt, csak a cisztás részt kellett eltávolítanunk, ez kényelmetlen a betegnek abból a szempontból, hogy nem altatásban, hanem helyi érzéstelenítéssel műtjük. Reméljük, hogy hamarosan altatásban is tudunk majd dolgozni, kaptunk erre, valamint új eszközök beszerzésére is ígéretet.

– Milyen eszköztárral rendelkeznek most az osztályon?

– Egyelőre csak a fül-orr-gégészeti eszköztárral rendelkezünk, szerencsére vannak közös sebészeti régiók, úgyhogy ezekből jó néhány műszert tudok használni.

– Február elsején kezdte meg a munkát. Azóta már küldtek a fogorvosok tovább Önhöz beteget. Ez azt jelenti, hogy gyorsan terjedt a híre, hogy ideérkezett? Nagy szükség van a munkájára.

– Igen tudják az emberek, hogy itt vagyok. Nem mondhatom, hogy el vagyok havazva, de már min­dennap van néhány konzultáció, és amint több páciensünk lesz, annak megfelelően hosszabbítjuk majd a rendelési időt is.

Márk Boglárka

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek