Beszélgetés dr. Biró Szilárd hematológus szakorvossal: Gyakran tünetmentes, súlyos betegségek a leukémiák

6 928

Nagyon várták – hallotta már többektől is a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház új hematológusa, hisz érkezése előtt egy ideje már nem tevékenykedett hasonló szakosodású szakember az intézményben. A január elején munkába állt dr. Biró Szilárd hematológus szakorvossal a szakterületéről, az itt előforduló betegségekről, többek között a leukémia különböző típusairól beszélgettünk.

– Mit jelent a hematológia, mit mondana el erről a szakterületről?

– Az orvostudomány azon szakterülete a hematológia, amely a vérképző és nyirokrendszer betegségeivel foglalkozik. A vérképzésről, ennek élettanáról annyit jegyeznék még meg, hogy a fogamzás után, a méhen belüli élet kezdetén egy sejttelep látja el a vérképzés szerepét, majd ezt követően a máj és a lép lesz ennek a székhelye. A magzati lét hetedik hónapja után már beszélhetünk a tulajdonképpeni csontvelői vérképzésről, amely a születést követően ennek végleges helye marad. Hozzátenném, hogy bizonyos csontvelői betegségekben a vérképzés újra megjelenhet a lép és a máj szintjén. A hematológia tárgykörébe tartozó betegségek kétharmada daganatos megbetegedésnek számít, ezenkívül találkozhatunk autoimmun betegségekkel, az immunitás és véralvadás zavaraival (ismertebb a köztudatban a hemofília és trombofília), a vérszegénység különböző formáival. A tumoros kórképeket a betegség lefolyása szerint két nagy csoportba sorolhatjuk: az akut (agresszív, gyors lefolyású), illetve a krónikus (idült) megbetegedések. A fontos különbség a két csoport között, hogy az idült formákban az érintett személy hosszabb időn keresztül tünet- és panaszmentes lehet, és ha fel is fedezik a betegség meglétét, az nem mindig jelent kezelési indikációt. Ellenben az akut formáknál a betegség legkisebb jelére a mihamarabbi célzott kezelés elkezdése javallott. Ugyanakkor ezen formáknál megvan a teljes gyógyu­lás esélye is, míg a krónikus eseteknél a beteg meg kell tanuljon a betegségével együtt élni. Amint már említettem, a hematológia a csontvelő és a nyirokrendszer kórképeivel foglalkozik, ami nem azt jelenti, hogy ezen betegségek kiindulópontja kizárólag a csontvelő, hanem az emberi szervezet bármely részén megjelenhetnek. Ilyen kiindulópont lehet a központi idegrendszer, szemgödör, Waldeyer-gyűrű (a garat szintjén található), pajzsmirigy, tüdő, timusz (csecsemőmirigy), tápcsatorna (gyakori a gyomorérintettség), máj, lép, nemi szervek (főként here) és a bőr.

– Melyik a leggyakoribb megbetegedés az ön szakterületén?

– A leukémiák előfordulása az egyik leggyakoribb. Kihangsúlyoznám, hogy itt is vannak az akut és krónikus formák. A leukémiák leggyakoribb típusa a krónikus limfocitás (limfoid) leukémia, ezt követi a krónikus mieloid (granulocitás) leukémia, és a dobogó harmadik helyén pedig az akut leukémiák következnek.

– Emelkedett ezen megbetegedések száma az utóbbi időszakban?

– Mivel a szakmai tapasztalat területén rövid idő áll a hátam mögött, Benedek István professzor úrra tudok hivatkozni, aki többször kihangsúlyozta a rezidensképzésünk alatt, hogy az utolsó két évtized alatt nőtt a leukémiás betegek száma. Azt is mindig hozzátette, ő úgy látja, hogy a krónikus limfoid leukémia ez esetben is az élen jár. De sajnos mindemellett az akut leukémiák is növekedési tendenciát mutatnak.

– Túl sokat talán nem tudunk laikusként a leukémiás megbetegedésekről, azontúl, hogy nagyon súlyos, veszélyes betegségek. Mennyit fejlődött a kezelése ezeknek a betegségeknek?

– A krónikus leukémiák kezelése sokat változott az elmúlt 30 évben, ez főként az orvostudomány fejlődésének köszönhető, itt kiemelném a genetika és a molekuláris biológia szerepét. Itt olyan felfedezések történtek, például a krónikus mieloid leukémia esetén, amelyek forradalmasították ezen betegek kezelését és egyben a betegség lefolyását, a páciensek túlélését. A tárgy kedvéért megemlítem ezen genetikai és molekuláris elváltozás medicinális elnevezését is, amely a következő: Philadelphia-kromoszóma és Bcr-abl (p2190) fúziós fehérje. Ezen eltérések felismerése lehetővé tette egy célzott terápia kifejlesztését. Hasonlóképpen a krónikus limfocitás leukémia esetében is ilyen pozitív eredményekről lehet beszámolni. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ezen kezelési lehetőségeknek köszönhetően a páciensek túlélése eléri a tíz évet, és akár meghaladja azt.

– És a betegség akut formáiban?

– Az akut leukémiák kezelésében sajnos nem történt ekkora áttörés, ezen páciensek standard kezelési sémájában használt kemoterápiás szerek most is azok, amelyeket a hatvanas-hetvenes években fedeztek fel. Hozzátenném, hogy bizonyos altípusokban, mint például az akut promielocitás leukémia vagy az akut limfoblasztos leukémia, amely Bcr-abl (p190) pozitív, van lehetőség célzott terápiára, és ezáltal jobbak a gyógyulási esélyek. Természetesen ezen fajták gyakorisága ritkább, így az esetek nagyobb hányadában nincs elérhető célzott terápiás lehetőség, amire azt mondhatnánk, hogy javítja a gyógyulásra való esélyeket.

– De előfordul gyógyulás is?

– Igen, vannak gyógyult esetek is, amit természetesen egy hosszabb utánkövetés esetén lehet kijelenteni, ennek az átlag középideje 3-5 év. Az akut leukémiás betegeket a diagnózis felállítását követően rizikócsoportokba kell besorolni, ami meghatározza a betegség agresszivitását, így a gyógyulásra való esélyeket. Ennek egyik alappillére a genetikai és molekuláris vizsgálat. Természetesen fontos a beteg életkora, biológiai státusza, társbetegségei, az akut leukémia altípusa. De minden beteg esete más és más, minden beteg egyedi.

– Melyek a leukémiák tünetei, mi az, amire felfigyelhetünk?

– Sajnos, mint minden daganatos megbetegedésnek általában, úgy a leukémiáknak sincsenek jellegzetes tünetei. Kezdeti fázisban a beteg érezhet fáradékonyságot, gyengeséget, étvágytalanságot, amivel az emberek rendszerint nem fordulnak orvoshoz. Gyakran akkor jutnak el orvoshoz, amikor a betegség valamelyik szövődményének tünetei jelentkeznek, például orr-, fogínyvérzés, bővebb menstruációs vérzés, aranyeres vérzés, súlyos légúti és húgyúti fertőzés vagy influenza, esetleg a vérszegénység tünetei zavarják (fülzúgás, látászavar, ingerültség, légszomj, szívdobogás, fejfájás, koncentrálóképesség csökkenése). Tehát a vérzés, fertőzés és anémia a három fő tünetegyüttes az akut leukémiás betegek esetében.

– Akkor ezeket a kisebb tüneteket is érdemes komolyan venni?

– Az a legfontosabb, hogy odafigyeljünk magunkra. Mire is gondolok ezalatt? Például, ha az ember azt érzi, hogy kimerült, gyenge, fáradékony és ez nem rendeződik megfelelő pihenés és táplálkozás ellenére sem, akkor mindenképp keresse fel családorvosát. Fontos lenne, hogy a fiatal, akár középkorú egészséges emberek legalább egy évben egyszer felkeressék a családorvosukat. Mindemellett az évi általános orvosi ellenőrzés foglaljon magába egy teljes vérképet is.

– Lehet a leukémia esetében megelőzésről beszélni?

– Az akut leukémia esetében beszélhetünk rizikótényezőkről, amelyek a betegség megjelenésére hajlamosítanak, ezek többnyire munkahelyi ártalmak, toxikus anyagokkal való érintkezés: szerves és szervetlen oldószerek, festékek, lakkok, kőolajszármazékok, rovarirtók, növényvédő szerek, sugárzás. Megemlíteném még, hogy ha egy páciens kórtörténeté­ben szerepel citosztatikumos és/vagy sugárterápia, ezek ugyancsak hajlamosító tényezőt jelentenek. Elsődleges teendő a megelőzés szempontjából a toxikus anyagok elkerülése, ha van rá mód, ha nem, akkor a munkavédelmi szabályok szigorú betartása.

– A kórházban a belgyógyászaton fog tevékenykedni?

– Igen, a belgyógyászaton találnak meg a betegek, a járóbeteg-rendelés is a belgyógyászati rendelő keretén belül fog beindulni.

– Hová valósi, honnan érkezett Csíkszeredába?

– Székelyudvarhelyi vagyok. Marosvásárhelyen kezdtem el az orvosi egyetemet és 2015-ben ugyanott államvizsgáztam. Ugyanazon év novemberében tettem le a rezidensvizsgát, és sikerült a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórháznál kiválasztani a hematológiai állást. Akkor még nem voltam teljesen tudatában annak, hogy mire is vállalkozom, de a marosvásárhelyi Hematológiai és Csontvelő-átültetési Klinikán eltöltött 4 rezidensév megmutatta, hogy jól választottam. Néhány hete dolgozom a csíkszeredai kórházban. Az első héten kissé lámpalázasnak éreztem magam, de mindenki rendkívül segítőkész volt már az első pillanattól. Decemberben jártam itt korábban, az osztályvezető doktornő, László Zsuzsánna és a kollégák is nagyon kedvesen fogadtak. Az osztályvezető beszélgetésünk során rámutatott, hogy milyen nagyszerű csapat dolgozik azon, hogy a csíkszeredai kórház elismertségét emelje. Ugyanakkor arra kért, hogy foglaljam össze, milyen orvosi felszerelésre van szükségem a munkám szakszerűbb végzéséhez. Eddig teljes mértékben elégedett vagyok, és úgy érzem, jól döntöttem, hogy a csíkszeredai kórházat választottam.

R. Kiss Edit

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek