Beszélgetés Bíró Barna Botond alelnökkel

110

Újragombolni a mellényt, újragondolni a jövőt

Bíró Barna Botond lett Hargita Megye Tanácsának egyik alelnöke, Udvarhelyszéket képviseli a megyei döntéshozó testületben. Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének ügyvezető elnökeként jól ismeri a térség helyzetét, gondjait. Az erővonalak itt megváltoztak a választások után, ez kérdéseket vet fel, és elképzeléseket sürget a hogyan továbbról. Erről is kérdeztük a fiatal politikust.

Fotó: László Róbert
Fotó: László Róbert

– Mit jelent Ön számára az új tisztség?

– Fiatal közéleti szereplőként megelőlegezett bizalomnak tekintem, és próbálok majd úgy teljesíteni, hogy megfeleljek ennek. A feladatkörökről még nem beszéltünk, ezekről az elnök dönt, és azt a három térség közötti egyeztetés előzi meg. Az elmúlt négy évben megyei tanácsosként már betekintést nyerhettem abba, hogy miként működnek a dolgok, de azt is tudom, hogy az nem ugyanaz, mint a vezetésben részt venni, több szerepet és felelősséget vállalni. A munkámat eddig is – az RMDSZ-szervezetben, ifjúsági szervezetben – három elv határozta meg: hatékonyság, szolidaritás, együttműködés. Úgy gondolom, hogy a megyei tanács döntéshozó testületében is éppen ezekre van szükség. Hatékonyan kell megoldásokat találnunk a megyében élő emberek problémáira, együtt kell működnünk a három térséggel (Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék), a megyében kisebbségben élő románokkal, más politikai szervezetek által bejutott tanácsosokkal. Ugyanakkor szolidárisnak kell lennünk egymás iránt, akár mint térség, akár mint emberek. Az elmúlt időszakban volt is már erre jó példa, amikor nem azt porcióztuk, hogy hová mennyi jár, hanem – ha azonnali beavatkozásra volt szükség – képesek voltunk adott esetben mi udvarhelyszékiek is lemondani egy másik térség javára. Ez kölcsönös volt, és ezt jó iránynak tartom.

– Öntől azért azt várják el az udvarhelyszékiek, hogy elsősorban őket képviselje alelnökként…

– Tudom, hogy ezt várják el, és ezt is szeretném tenni. Több munkát, nagyobb felelősséget vállaltam ezzel a pozícióval, amely még szorosabb együttműködést jelent a vidéki polgármesterekkel, tanácsosokkal, az udvarhelyszéki RMDSZ tagjaival. Az együttműködést nem most kezdjük, érdemes együtt dolgozni velük, és lehet is.

– Hogyan látja az Udvar­helyszéki RMDSZ helyzetét a választások után?

– Mint minden, az is azon múlik, hogy milyen szempontból nézzük. Ha összességében nézem, akkor nem rosszabb a kép, mint 2012-ben volt, sőt a helyi önkormányzatokba több tanácsost sikerült bejuttatnia a szövetségnek. Azt is mondhatom, hogy jó a kép, annak ellenére, hogy vannak, akik úgy gondolják, egy-két nyilvánvaló, hangsúlyos vereség beárnyékolja a máshol elért sikereket. Természetesen nekünk is fontos tudni, hogy miért veszítettünk szavazatokat, mandátumokat Szé­kely­udvarhelyen, Szentegyházán és Lövétén, le kell vonnunk a következtetéseket, és lépéseket teszünk azért, hogy az RMDSZ helyzete javuljon ezeken a településeken.

– Mivel magyarázza az említett kudarcokat?

– A kép összetett. Lehet ujjal mutogatva hibást keresni, de ha felelősen gondolkodunk, akkor a valódi okokat kell megtalálni, hogy ténylegesen jó irányba lehessen változtatni. Székelyudvarhelyen például az egyik óriási probléma az volt, hogy igazából az elmúlt hat évben nem volt RMDSZ-jelenlét a városban. Mint területi szervezet, ezt többször jeleztük a városi szervezetnek – amelynek éppen Bunta Levente expolgármester volt az elnöke –, próbáltunk mi közösségszervező tevékenységet folytatni, de hát a helyi szervezetnek megvan a maga szuverenitása, és nem vették jó néven, sőt akadályoztak bennünket ebben. Ahol az önkormányzati munka mellett az RMDSZ nem végez társadalomszervező munkát, ott a szövetséget az emberek nem azonosítják a tanácsosokkal, a megvalósításokat nem kötik a szervezethez. Székelyudvarhelyen hányan tudják például, hogy a Kipi-kopi Napközi épülete nemcsak a leköszönt polgármester érdeme, hiszen a több mint ötmillió lej a kormánytól érkezett, ami az RMDSZ parlamenti munkájának eredménye? Mindenki saját magának akar tőkét kovácsolni, politikai imázst alakítani, viszont azok, akik elfelejtik, hogy nemcsak a saját érdemük egy-egy megvalósítás, hanem a csapaté, a szervezeté, hosszú távon nemcsak a szervezetet rombolják, de saját magukat is hiteltelenítik.

– Az RMDSZ székelyudvar­helyi választási kudarcában tehát szerepet játszott az, hogy korábban a szövetség színeiben megválasztott Bunta Levente szembefordult a szervezettel?

– Egyik ok ez. Természetesen a kampányt is lehet hibáztatni, de hát nincs tökéletes kampány – pl. talán túl korán állt pályára Arros Orsolya és a végére elfáradt, de a városközpont átalakításának terve is igen megosztó volt. Ugyanakkor az emberek – bár felkapják a fejüket a pletykákra – mégsem szeretik a cirkuszt. Nem visz előre. Beigazolódni látszik például a megyei önkormányzatban megfogalmazott elv, a „kevesebb cirkusz, több munka”, hiszen a megyei tanácsosi lista jóval több szavazatot kapott Székelyudvarhelyen, mint akár a városi vagy ellenzéki listák. Tehát nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ-t nem szeretik itt, hanem azt az RMDSZ-t utasították el, amit a régi városi csapat képviselt. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy mindhárom településen újjá fogjuk szervezni az RMDSZ-t, és nemcsak cégtáblát vagy vezetőt cserélünk, hanem az alapoknál kezdjük. Udvarhelyen Incze Csongor kapta a feladatot, hogy eddigi tapasztalatait felhasználva állítsa talpra az RMDSZ-t. Fontos, hogy az emberek lássák, közöttük és értük vannak azok, akik segíteni tudnak, akik eligazítást adhatnak és adott esetben irányt mutathatnak nekik ebben a néha bizonytalan jövőjű országban. Az Udvarhelyszéki RMDSZ mindig vállalta a véleményét, még akkor is, amikor pillanatnyilag nem aratott vele osztatlan sikert. Említhetném a két évvel ezelőtti államelnöki választásokat. Az idő mindig igazolja a döntések helyességét, avagy helytelenségét. Az emberek nem azt várják el a politikusoktól, hogy azt mondják, amit hallani akarnak, hanem ami nekik tényleg jó lehet.

– Verestóy Attila szenátor paktumot kötött Szász Jenő expol­gármesterrel – ezzel is magyarázzák sokan az RMDSZ pozícióvesztését Székelyudvarhelyen…

– Ez kampánytrükk, az ellenfelek manipulatív szándékainak ékes példája. De nem kell ezen meglepődni, hiszen végiglapoztam például a 2000-es választások sajtóanyagát, és már akkor ezzel kampányoltak az RMDSZ ellenében. Verestóy Attila szenátor határozott ember és hatékony politikus. Ez sokaknak tetszik és sokaknak nem. De az őt bírálók is – még ha nem is nyilvánosan – elismerik, hogy Bukarestben ilyen emberekre van szükség. Mert sajtónyilatkozatokkal és Facebook-bejegyzésekkel Bukarestben nem lehet eredményeket elérni a magyar közösség javára.

– A városi önkormányzatban kisebbségbe került az RMDSZ. A területi elnökség ügyvezetőjeként mit gondol, hogyan kell viszonyulni ehhez a helyzethez?

– Most a tanácsosok megmutathatják, hogy egyénileg is milyen értékkel bírnak. A város érdekeit kell szem előtt tartaniuk, és meg kell tenniük mindent, hogy a többséget meggyőzzék azoknak az elveknek, elképzeléseknek a jogosságáról, amit az RMDSZ szem előtt tart. Igazi kihívás lesz ez számukra, sokkal jobban kell majd dolgozni.

– Előttünk a parlamenti választások. Mi vár a területi szervezetre?

– Munka, további munka. Nem gondolom, hogy az Udvarhelyszéki RMDSZ célt tévesztett volna, vagy ne végezné jól a munkáját. Vidéken nagyon jól állunk, jó a kapcsolat a gazdákkal, az egyházzal, az ifjúsági szervezetekkel, lehetőséget biztosítottunk a helyi termelőknek bemutatkozásra, fejlődésre. Nem ültünk tétlenül, az emberek közvetlenül érzik és értékelik a munkát. Ezt kell folytatni, a két városban pedig meg kell teremteni. Vannak olyan hangok, hogy az RMDSZ „elvidékiesedett”, de ezt a közvetlen kapcsolatot kell kiterjeszteni a városokra is. Van jó példa is: a székelykeresztúri RMDSZ – az újraválasztott polgármester, Rafai Emil az elnöke – országosan is azon kevés városi szervezet közé tartozik, amely a mai napig élénk közösségszervező tevékenységet folytat. A személyes véleményem az, hogy ami most Székelyudvarhelyen történt, az lehetőséget ad az RMDSZ számára, hogy újragombolja a mellényt, és újragondolja, hogyan is kell a városi közösségben dolgozni. Kellett egy ilyen pofon, hogy végre mindenki lássa: nem jó az, hogy csak akkor van szükség a szervezetre, a védőernyőre, amikor valaki politikai pozícióba akar kerülni, vagy ha baj van. Valamit tenni is kell, akárcsak egy jó párkapcsolatban, amely – mint mondják – akkor működik jól, ha legalább annyit teszel be, mint amennyit elvársz, hogy kapjál tőle.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.