2021, január 19, kedd.

Beszélgetés Bardóczi László doktorandusszal

Szeredától az angyalok városáig

A csíkszeredai születésű ifjabbik Bardóczi László ott él, ahol sokan szeretnének: Amerikában. És nemcsak ott él, hanem ott tanul, ott dolgozik. Hogy mit? Arról is kérdeztem, amikor legutóbb itthon volt.

Untitled-1_sz

– Honnan kezdődött a fizika iránti érdeklődése?

– A reál tárgyak iránti érdeklődés nálunk családi hagyomány. Édesanyám közgazdász, édesapám villamosmérnök, és volt példa kutatóra is, dr. Ábrahám Ambrus Andor zoológus és ideghisztológus a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Érdeklődésem kialakulását talán elsősorban a nagyszüleimnek köszönhetem, akik türelmesen leültek velem játszani és megválaszolták a kérdéseimet már egészen kicsi koromtól kezdve. A fizika és a matematika voltak édesapám kedvenc tantárgyai, ezt adta nekem át azzal, hogy matematikafeladatokat oldott velem általános iskolás koromtól kezdve és mesélt az elektromosságról, a szakmájáról. Édesanyám érdekes könyveket adott a kezembe, amelyeket elolvastam két biciklizés között a vakációban. Szemben a szépirodalmi regényekkel, a matematika és a fizika megértéséhez sok türelem kell. Először a legtöbb feladatot hibásan oldottam meg, de idővel, kitartó gyakorlással és a feladatok helyes megoldásával rutinszerűvé fejleszthető ez a ténykedés. A családi házunk kertjében nyulakat és galambokat tenyésztettünk középiskolás koromban. Az állatokról Szávuj Jóska bácsitól sokat tanultam, ami erősítette bennem a természet iránti szeretetet. Azt gondolom, e két dolog, a matematika és a természet vezetett el engem a fizikához. Noha meg kell hagyni, a győri középiskolai tanáraimnak, Honti Dénesnének és dr. Somogyi Sándornak is jelentős szerepe volt ebben.

– Mi döntötte el, hogy a fizika kap meghatározóbb szerepet az életében?

– Tekintve, hogy a matematika, a fizika és a biológia voltak a kedvenc tantárgyaim, ezért a matematikus, a fizikus és az orvosi szakmák merültek fel mint lehetséges választási opciók. Úgy gondolom, egy orvosnak több lexikális tudásra kell szert tennie, mint amire én hajlandó lennék, de szerencsére ez a hajlandóság nem végzetes olyan szakmában, amelyben az összefüggések felismerése a döntő készség. Ennek a kritériumnak eleget tesz a fizika, továbbá a természet iránti kíváncsiságomat is kielégíti – a matematikával ellentétben. Az országos középiskolai tanulmányi versenyeken elért eredményeim egyértelműen azt sugallták számomra, hogy fizikusként jobb szakemberré válhatok, mint orvosként vagy matematikusként. Így, az érdeklődésem és a képességeim hosszas mérlegelése után, esett a választásom a Budapesti Műszaki Egyetem Természettudományi Karának fizika szakára. Meggyőződésem, így érdemes szakmát választani: érdeklődés és tehetség szerint. Ha az ember olyan dolgot végez kitartóan, amit szeret, és van tehetsége hozzá, akkor a többi kialakul magától. Érdemes megtanulni egy olyan szakmát, amit élvezettel űzünk, hogy érdemes legyen élni abban a napi nyolc órában is, amit a munkahelyünkön töltünk.

– Hogyan került Kaliforniába?

– A kutatásba való bekapcsolódásomban mérföldkőnek számít korábbi témavezetőmmel, dr. Berta Miklóssal való megismerkedésem. Ő plazmafizika-kutatóként és egyetemi tanárként vette a fáradságot, hogy szabadidejében természettudományi szakkört tartson az érdeklődő középiskolásoknak. Csütörtök délutánonként néhányan összegyűltünk, hogy izgalmas feladatok megoldásairól, a modern fizikáról és a fizika fejlődésének történetéről beszélgessünk a laborjában. Később, első egyetemista évem során, bemutatott a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Jenő Kutatóintézetében levő Plazmafizikai Főosztály vezetőjének, dr. Zoletnik Sándornak, aki hosszas beszélgetés után meghívott a csoportjába. Az alapképzésen és a mesterképzésen benyújtott diplomamunkáimban bemutatott kutatásokat az ő témavezetésével végeztem. Fúziós plazmákban levő turbulens fluktuációk terjedésének vizsgálatával, valamint a turbulencia és az áramlások közötti kölcsönhatással foglalkoztunk. Ez a munka jelentette számomra az első pontot az életemben, amikor olyan feladatot oldottam meg, amit még korábban sehol nem dokumentáltak. Az egyetemisták kutatási versenyein (Tudományos Diákköri Konferencia) jó eredményeket értem el, amiből azt a következtetést vontam le, hogy ezen az úton érdemes továbbhaladni. Így döntöttem el, hogy doktori (PhD) képzésre felvételizek. A Los Angeles-i UCLA egyetem udvarán fúziósplazma-fizikai labor van, ahol a diákok aktívan részt vehetnek nap mint nap a munkában. Ez a világ egyik legkiválóbb kutatási és tapasztalatszerzési közegévé emeli a plazmafizika iránt érdeklődő fiatalember számára a UCLA-t. Hivatalos felmérések szerint is a világ négy legjobb egyeteme között van ezen a téren. Ezért esett a választásom a Budapesti Műszaki Egyetem mesterképzési szaka után az amerikai intézményre.

– Mi is a plazmafizika?

– Ahhoz, hogy égjen a lámpa a lakásban, hogy élelmiszereket tudjunk előállítani, hogy a nyersanyagokat tudjuk kitermelni, hogy közlekedni tudjunk és majdnem mindenhez, amit a hét minden napján, minden órájában teszünk, valamilyen formában energiára van szükség. Mindent le lehet fordítani energiába. Természetesen azt is ki lehet számítani, hogy mennyi energiára van szüksége az emberiségnek évente. Tekintve, hogy a Nap még néhány milliárd évig teszi lehetővé a földi életet, a népesség és az igények növekedését figyelembe véve kiszámítható, hogy körülbelül mennyi energiára lesz az emberiségnek szüksége a Földön. A mi feladatunk az, hogy ilyen idő- és méretskálán megoldást találjunk a fennálló és egyre növekvő energiaigényünk fedezésére. Mai tudásunk alapján a hagyományos és megújuló energiaforrások nem kínálnak megoldást erre a problémára (kőolaj, fa, szél, Nap stb.). A kőolajjal vagy szénnel működő reaktorokban az üzemanyagból kémiai reakció, égés révén termelnek hőt. A felszabaduló hővel vizet melegítenek, amelynek a gőze turbinát forgat meg. Így a kémiai energia először hővé, majd mechanikai energiává alakul. Végül a forgó turbina, egy dinamó révén villamos energiává alakítja a mechanikai energiát. Ebben a körben egy dolgot szeretnénk helyettesíteni, a kémiai égést, mivel ahhoz hagyományos energiahordozókra van szükség. Ezzel szemben a mai nukleáris reaktorokban egy kémiai elem, az urán, atommagja hasad más kémiai elemek atommagjaivá, ami magreakció. A magreakcióban felszabaduló energia sokszorosan meghaladja a kémiai reakcióban felszabaduló energiát, de sajnos az ilyen típusú üzemanyagok földi mennyisége nem elegendő a korábban említett energiaigény fedezésére. A fúzió során a ma ismert univerzum leggyakoribb elemének, a hidrogénnek az atommagjait egyesítjük héliummá. A hidrogéngázt felmelegítjük körülbelül 100 millió fokra (amit ekkor már plazmának nevezünk), és ebben a forró plazmában a hidrogénatomok véletlenszerű ütközései réven a hidrogénatommagok „maguktól” héliumatommagokká egyesülnek, mint ahogyan a csillagokban is. A fúziós reaktor helyettesítené a hagyományos energiatermelő láncban a kémiai égést. A Nap és az éjszakai égbolton látható csillagok a bizonyítékai a fúzió működésének. A hidrogénbomba, amely dr. Teller Ede nevéhez fűződik, pedig annak bizonyítéka, hogy energia felszabadítása fúziós elven, a Földön is megvalósítható. Sajnos a hidrogénbomba esetében az energia felszabadulása nem kontrollált. A fúziós plazmafizikai kutatások azt célozzák, hogy kontrollált körülmények között, környezetbarát módon, nagy mennyiségben és olcsón termeljünk villamos energiát ugyanolyan elven, mint ahogy a Nap, illetve a csillagok is teszik. Jelenleg a fúziós reaktor kísérleti stádiumban van, és a hatékony alkalmazásához a plazmában zajló főbb fizikai jelenségek alapos megértésén keresztül vezethet el az út. A fúzió ma a világ legkomplexebb és legnagyobb költségvetésű energiaprojektje. A fúzió kifejlesztése is megköveteli a maga „áldozatait”, pontosabban sok ember munkáját. Remélem, valamelyest én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy az emberiség e nagyszabású célja valóra váljon egy nap, és ezáltal a mi népünk, országunk is haladjon. Ha sikerül egy fúziós reaktort gazdaságosan működtetni, akkor az emberiség energiaigényét fedezni tudjuk az elkövetkező néhány milliárd évben, mert erre az időre elegendő üzemanyag (hidrogén) van a Földön. Valószínűnek tartom, hogy a nagy mennyiségű, olcsó energiához való hozzáférés a következő évszázadban új fejezetet fog nyitni az emberiség történelmében, amely számtalan, más – társadalmi, gazdasági – jellegű problémát hozhat magával, de azokat már nem a fizikusnak kell megoldani.

– Ezen belül ön mivel foglalkozik?

– A nagy hőmérsékletű és sűrűségű, mágnesesen összetartott toroidális plazmákban gyakran fejlődnek olyan instabilitások, amelyek a plazma összeomlásához vezetnek. Én a mágneses szigeteknek nevezett instabilitás kísérleti vizsgálatával foglalkozok, ezek növekedése a plazmában általában sajnos a kísérlet végét jelenti. A PhD-munkám célja az, hogy a mágneses szigetek és a turbulencia kölcsönhatását kísérleti úton felderítsem, az így szerzett ismeretek birtokában pedig megelőzzük a szigetek növekedését.

– Hogy ment a beilleszkedés?

– Próbáltam kialakítani egy értékrendet, amiben vezető helyen szerepel a jövőm, beleértve nemcsak a szakmát, de a családalapítást is, és tudatosan úgy próbálom megvalósítani, hogy az élet ne szaladjon el mellettem, tudjam élvezni annak szépségeit. Amerika még ma is nagy lehetőség, ha megadatott, hogy itt lehetek, és itt tanulhatok, szeretném a legjobbat kihozni magamból. Tudom, hogy az emberek alapjában véve jók, de fontos az én hozzáállásom is abban, hogy mit tudok kihozni belőlük a magam és a közösség javára, közben pedig haladni a cél fele. Barátságos embernek tartom magam és könnyen ismerkedek, így Magyarországon is sikerült kialakítanom egy közösséget, amiben jól éreztem magam. A Los Angeles-i repülőtéren az ott élő nagynéném várt, és sokat segített abban, hogy a várost és a szokásokat hamar megismerjem. Később az egyetemen főként görög barátokra tettem szert.

– Mire mondja azt, hogy otthon?

– Ahol a szüleim laknak, ott az otthonom. Idővel ez feltehetőleg majd meg fog változni, és ott fogom leginkább otthon érezni magam, ahol a feleségem és a gyerekeim lesznek. Számomra az emberi kapcsolatok játszanak meghatározó szerepet ezen a téren. Tény, hogy az anyanyelvünket nem mi választjuk meg, az ajándék mindenki számára, és szívünk, gondolataink kapcsolódnak hozzá. Ha magyar közösségben vagyok bárhol a világon egy kicsit otthon is vagyok. Szívünkben megmaradunk piros-fehér-zöld-nek, ami otthont, biztonságot és gyökereket jelent nekem is.

– Mi volt a legnehezebb?

– Nehéz elsajátítani egy idegen nyelvet néhány év alatt olyan mértékben, hogy az ember felszabadultan, folyékonyan és helyesen tudjon kommunikálni. Emiatt a nyelv számomra korlát volt egy darabig, amit nem viseltem kirobbanó örömmel. Idővel, sok gyakorlattal ez persze részben vagy teljesen elmúlik, és akkor már könnyebb baráti kapcsolatokat kialakítani, szocializálódni. Ha valaki tanulni vagy dolgozni megy külföldre és megfelelő felkészültsége van, akkor általában a szaknyelvet ismeri, de a helyiekkel való könnyed kapcsolatteremtés valamivel nagyobb kihívást jelent. A magam részéről szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem sokak hozzájárulását. Köszönöm családomnak, témavezetőimnek, tanáraimnak, barátaimnak és osztálytársaimnak, amiért ihletet és lehetőséget adtak, támogatást nyújtottak és példát mutattak nekem.

Sándor Csilla

Kapcsolódó cikkek:

14,317RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb