Beszámoló a Jézer-hegység-túráról

74

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület éves túratervének megfelelően, 2018. június 16-án, a Déli-Kárpátokban található Jézer-hegységbe túráztunk Tőke Dénes túravezetőnek köszönhetően.
Csapatunk szombaton hajnali 5 órakor indult útnak Csíkszeredából, és a Sepsiszentgyörgy–Brassó–Barcarozsnyó–Törcsvár útvonalat követve jutott el az Argeş megyében található Câmpulung településre (186 km), ahonnan még egy 19,5 km-es útszakaszt megtéve, a Râuşor vízgyűjtő tó mentén érte el a Voina menedékházat, gyalogtúránk kiindulópontját egy 4 órás autózást követően.
A 983 m-es tengerszint feletti magasságban található Voina menedékháztól a 11 tagú csapatunk (melyhez a csíkiakon kívül sepsiszentgyörgyi és brassói túratársak is csatlakoztak) a kék pont turistajelzést követve haladt a kitűzött úti cél felé, a Jézer-tóhoz, amely 2130 m-es magasságban helyezkedik el, így közel 1150 m-es szintkülönbséget küzdöttünk le felfelé menet és lefelé jövet egyaránt.
9.45-kor indultunk, de mielőtt nekivágtunk volna a hegynek, túravezetőnk ismertette a Jézer-hegység földrajzi elhelyezkedését, geomorfológiai felépítését. A Jézer a Királykő, Leaota és Fogarasi-havasok által körülölelt magashegység, amely ez utóbbinak része. Legmagasabb pontja a Vörös-hegy 2469 m és több csúcsa is meghaladja a 2400 m-es magasságot, innen ered a Dâmboviţa folyó.
A térség időjárását egy ciklon uralta, melynek tulajdoníthatóan nem lehetett pontosan előrelátni, hogy milyen időnk lesz a hegyen, ahol általában gyakran változik az idő. Amikor elindultunk, még gyönyörű kék volt az ég a gerinc felett, de vészesen közeledtek a szürke fellegek. Szerencsénk volt, mert annak ellenére, hogy utunk elején eleredt az eső, mégsem olyan mennyiségben, hogy problémát okozott volna. Esőköpenyekbe burkolózva tettük meg az útvonal első felét, a patak mentén haladva felfelé, ezen többször átkelve, aztán az erdő közé érve már csendesedett az eső. Innen kezdődött az izzasztó, meredek szakasz, amelyet lépésről lépésre hagytunk magunk mögött. Az énekes madárkák trillázása, a hegyi patak csobogása és a friss levegő energiát adott, így elrugaszkodhattunk a hétköznapok feszültségétől, az erőfeszítés következtében pedig megszabadulhattunk a méreganyagoktól.
Az erdő közötti szakasz vége felé egyre közelebb kerültünk a fehér fodrokkal alázúduló sebes vizű patakhoz, amelynek egykor a medrében haladtunk felfelé, most pedig a magasabb vízszint miatt a vele párhuzamosan vezető ösvényen. Ennek végénél átkeltünk a patakon, innen egy termetes fekete fenyő mellől megkezdődött egy újabb emelkedő szakasz, amely már igazi magashegyi növényzetet kínált. Amire ideértünk, még a nap is felragyogott. Törpefenyők, kúszófenyők, borókabokrok, áfonyacserjék, rengeteg rododendron, más néven havasszépe, azaz alpesi rózsa és gombos varjúköröm szegélyezte utunkat, csillámpalás kőzetek és sárga zuzmóval tűzdelt hatalmas kövek között, virágszőnyegen keresztül kanyargott az ösvény, olyan színpompás látványt nyújtva, amely könnyeket csalt az ember szemébe. Ebben az idilli környezetben haladtunk tovább egészen a Jézer-tó partjáig, amelyet a kiindulási ponttól számítva egy 3,5 órás gyaloglást követően értünk el.
Először a tó szomszédságában a 2135 m-es tengerszint feletti magasságban kőből kialakított menedékhelyet érintettük, amely szépen rendbe lett téve, innen sétáltunk át a türkizkék vizű tóhoz, amelyet még fehér hófoltok öveztek, partján ciklámen színben virító virágok pompáztak.
13.15-kor már mindannyian a tó partján ültünk, gyönyörködve az elénk táruló szépséges panorámában. Itt fogyasztottuk el ebédünket, és örömmel tapasztaltuk, hogy ismerős arcok közelednek. A Háromszéki EKE-osztály tagjai érkeztek Gáspár László túravezetővel, akik korábban indulva egy hosszabb gerinctúrát tettek a Jézer-hegységbe. Egy órát időztünk együtt a tó partján, ahol még a nap is ránk mosolygott.
A jó idő és a csúcsok csábításának köszönhetően azok, akik először jártak itt, érdeklődéssel indultak útnak az Ateneu-kereszthez. Az idő azonban hamar változik a hegyen, rövid idő alatt ködfoszlányokba burkolózott a tó és környéke, így a tetőről sem lehetett sokat látni, de sebaj, következő alkalommal még vissza lehet jönni ezért.
A borongósra forduló idő a menedékhelyre irányított, amelyet közelebbről is megszemléltünk és nyugtáztuk, hogy erős idő esetén bizony jó szolgálatot nyújt. Bevártuk a csapat tagjait, csoportképet készítettünk, és a szemerkélő esőben elindultunk lefelé a már ismert útvonalon a kék pont turistajelzés mentén.
Lefelé 3 óra alatt tettük meg az utat, és olyan csodás mohával borított alakzatokat figyelhettünk meg az erdő között, szitáló aranyesőben, amelyek felfelé jövet elkerülték figyelmünket. Egy pihenőhelyen pedig a kis kopogóbogár hieroglifákra emlékeztető műalkotásait vettük szemügyre a fenyőrönkökön, miközben sóskát majszoltunk. A völgybe érve újra elhaladtunk az egészséges, csillogó szőrű, kövér füvet legelésző lovak között, majd mielőtt elértük volna autóinkat, még az utolsó métereken is kínált számunkra ajándékot a hely illatos, zamatos szamócák formájában.
Így vettünk búcsút a Jézer-hegységtől, majd egy közel 4,5 órás autózás után érkeztünk haza, fáradtan, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva.
Ezúton is köszönjük túravezetőnknek, hogy részesei lehettünk ennek a csodának!

Péterffy Ágnes, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.