Best 100

143

Fotóművészeti tárlat nyílt tegnap Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában. A VII. nemzetközi fotóművészeti pályázat és a beküldött anyagból válogatott kiállítás szervezője a csíkszeredai F’10 fotóklub, szakmai támogatója a Román Fotószövetség, anyagi támogatója pedig Hargita Megye Tanácsa. Megnyitóbeszédet mondott Bucur Nicolae műkritikus és Túros Eszter művészettörténész. Az alábbiakban Túros Eszter szövegét közöljük.

Több mint 700 fotó közül 100, szakmai zsűri által kiválasztott fotográfiát láthatunk, amelyek semmiféle megkötéshez sem igazított, szabadon választott témákat jelenítenek meg szabad megközelítésekben. Az összkép ekkora képmennyiség esetében, nyilván sokszínű, de néhány karakterjegy talán kiolvasható mind a pályázók körét, mind a pályázatot illetően. A Best 100 kedvez a digitális technológia adta lehetőségnek, bátran lehet kísérletezni, látványt felfokozni, árnyalni, módosítani – és ennek elsősorban a felismerhetőség, illetve a személyes ízlés szab határokat. De ezek közé a határok közé nagyon sok minden belefér – a természetfotótól, a makrofelvételeken át, az épületfotókon, csendéleteken, a stúdióban vagy természetes környezetben készített képeken keresztül az aktfotókig, a természetes szituációk rögzítésétől, a különböző, digitális képszerkesztési eljárásokat bravúrosan alkalmazó megoldásokig.
A primer látvány kerül itt szembe mesterséges kompozíciókkal. Mindkét láttatási mód lehetővé teszi a kísérletezést, ahogy a különböző alaptémák is kitűnően alkalmasak a tanulásra. Ahogy a grafikában, a festészetben is az akt például nagyon jó terepe a tanulásnak, a technikai fejlődésnek, úgy a fotózás esetében is. Másfajta tanulást, kísérletezést, másfajta fény–árnyék játékot, más hangulatokat tesz lehetővé, megragadhatóvá a műtermi, megkonstruált szituáció és egészen mást egy elénk táruló természeti kép, egy természetes élethelyzet/szituáció. Mindez kiindulópont és nyilvánvaló is a fotósok számára, hangsúlyozása azért szükséges, mert a kiállított száz képhez talán ezen szempontok szerint lehet leginkább közelíteni – hogy ki, hogyan él a felkínálkozó lehetőségekkel, hogyan ragad meg, hogy teremt helyzeteket, hogyan mozgatja, komponálja képtárgyait, hogy mozdul, hogy viszonyul tárgyaihoz. A különböző műfajok különböző mozgástereket, viszonyulásmódokat, szemszögeket kívánnak, de ezen belül, ki-ki magára marad, hogy meglelje és megmutassa a különöset, ami különbözik a megszokottól, ami sajátossá, egyedivé, rá jellemzővé, ugyanakkor hitelessé teszi alkotásait. Még a legtermészetesebb pillanatok hirtelen megragadása mögött is döntések sora áll, amelyek mind-mind befolyásolják a végeredményt. És ezeknek az egyéni, hol többé, hol kevésbé tudatos döntéseknek a különböző képi tükröződéseit szemlélve mégiscsak feltárul előttünk egy ismerős világ, egy olyan kulturális tér képe, mely szereplőivel, arcaival, tájaival, különböző generációival, városi és vidéki élettereivel, jellegzetes konstrukcióival, színeivel, színtelenségével, formáival, élethelyzeteivel, örömeivel, bánataival, szokásaival, változásaival, kitágulásaival hozzánk is tartozik. Ha így is nézzük a kiállítást, saját szemszögünk olyan viszonyítási ponttá válik, amelyeket megerősíthetnek, de amelyekből akár ki is zökkenthetnek az egymás mellé felsorakoztatott egyéni látásmódok.
A kiállítás február 27-ig tekinthető meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.