Benedek Ákos csíkszentgyörgyi kecsketenyésztő – Ez már nem a szegény ember tehene

779

Székelyföldön – a szegény ember tehenének csúfolva – közismerten nem sokra tartják a kecskét. A csíkszentgyörgyi Benedek Ákos példája viszont azt sugallja, a kecskével mint haszonállattal szembeni előítéleteinket nem ártana újraértékelni. Márpedig az a fajkecske, aminek literenként 5 lejes áron értékesíthető tejéből a gazda naponta 5-6 litert is fejhet, a tiszteletet bőven kiérdemli. Viszonyításul hasonló pénzügyi teljesítményre 1 lejes áron számolva csak egy 25-30 liter tejet adó tehén képes. Bárcsak minden „szegény embernek” ilyen „tehene” lenne.

Benedek Ákos. Megélhetést biztosító vállalkozás Fotók: Domján Levente
Benedek Ákos. Megélhetést biztosító vállalkozás Fotók: Domján Levente

Benedek Ákossal pár héttel ezelőtt, a csíkszentgyörgyi állatkiállításon ismerkedtem meg. A Szent György-napi állatmustrára hozott egyedeit hozzám hasonlóan falustársai közül is sokan szemügyre vették, s bizony, az állatokat körbevevő deszkakarám előtt felejtkezve rá is csodálkoztak a hófehér bundájú, tájainkon szinte ismeretlen, nevében is a svájci Saanen-völgyi eredetet hordozó szánentáli kecskefajtára.
– Állítólag a világ legegészségesebb teje a kecskék közül a szá­nen­tálinak van. Én nem merem aláírni, de a szakértők ezt mondják. Azt viszont bizton állítom, hogy nagy tejhozamúak, jó tartás mellett pedig igenis meghálálják a munkát. A gabonától a zöldségeken át a gyümölcsökig mindent adunk neki, emellett lucernát, a legfinomabb szénát. Olyan húsz kiló gabonát esznek meg naponta, mert otthon még van egy rend, a kiállításra nem hoztam el mindet – sorolja felém fordulva, kíváncsiskodásom láttán a gazda, diszkréten jelezve, ha a modellekként pózoló kecskéi fényképezését megunom, nyugodtan kérdezhetek tőle, válaszolni fog.
Így is tettem.

Kecsketej: palackozva futva megy
Benedek Ákos Csíkszent­györ­gyön gazdálkodik, kecskeállománya pillanatnyilag – gidákkal és a kosokkal együtt – negyven egyedet számlál, közülük tizenhat fejős. Valamennyi az említett svájci, szánentáli fajta. A fejősök közülük négy – a napi két fejés révén – huzamosan hat liter fölött teljesít, de tejelőállományban egy sem akad, ami a gazdának napi átlagban 3,5-4 liternél kevesebb tejet biztosítana.
– Amelyiknek a tejtermelése 2 liter alá esik, lélektelenül szelektálom. Azt nincs miért tartani tovább, hisz a jó takarmányból ugyanannyit eszik, mint az, amelyiktől 4-5 vagy 6 litert fejek – vallja.
Márpedig a gondos takarmányozás és naponta nyerhető tejmennyiség nagyon is tudatos: Benedek a kecsketejet a fejést követően szűri, majd pedig szinte azonnal palackozza, Csíkszeredában ugyanis termékének – literenként 5 lej ár mellett is – biztos vevőköre van. De bevallása szerint a friss kecskesajtból sem tud annyit készíteni, mint amire szükség volna. A csíkszentgyörgyi gazda számára persze a nyers kecsketej értékesítése sem okoz problémát, főként, hogy a tehéntejtermelőkkel szemben Benedek gyakorlatilag egyedül van a piacon.
– Rengeteg időbe és reklámra költött pénzbe került, amíg a fogyasztókban tudatosítani tudtam, mit is jelent a kecsketej. A tehéntejhez képest a kecsketejnek más a beltartalmi értéke. 95 százalékban ugyanaz mint az anyatej. A kecske persze a legelőn is válogatósabb a tehénnél: csak a javát eszi meg mindennek. A rügyet keresi, s tíz virág közül túlzás nélkül is csak a két legjobbat szakítja le. Ezért jobb a teje is – sorolja a kecsketenyésztéssel nyolc éve foglalkozó gazda.

Szánentáli fajkecskék. Megdőlt előítélet
Szánentáli fajkecskék. Megdőlt előítélet

2-3 jó kecske eltart egy családot
Persze, annak idején a kecsketejtermelést sem egyből a svájci elit fajtával kezdte: az első években hagyományos parasztkecskéket tartott, amelyek legeltetését pásztorokra bízta. De a fiadzási eredmények elmaradtak a várttól, az ütemezés sem a gazda tervei szerint alakul, ezért a váltás mellett döntött.
– Megvártam, amíg valamennyi leellik, aztán a teljes állományt elcseréltem egy csikóra. Majd a csikó árából vettem egy inox, élelmiszer-ipari kádat, amiben sajtot készítettem. Aztán addig olvastam, kutakodtam, hogy a szánentáli fajtára esett a választásom. Pedig nem olcsó: egy kecske 350-400 euróba, azaz 1800 lejbe, egy jó kos pedig ennek a duplájába kerül. Mindenki hüledezik, amikor megmondom egy anyakecske árát. Pedig az 1800 lejnek érdemes utánaszámolni. Ha ugyanis egy ilyen kecske naponta csak 4 liter tejet ad, azt 5 lejjel beszorozva 20 lejt ér, havi átlagban 600 lejt. Ez a fajta márpedig az évből 8-9 hónapot is tejel. Nyolc hónap alatt tehát 2400 lej értékű tejet termel. Évente ad egy-két gidót is, 5-6 vagy akár 7 évig is osztja a tejet. Akkor mi a drága? Az igazság az, két-három jó kecske eltart egy háromfős családot, s emellett még két malackát is fel tudnak nevelni – vallja gyors fejszámolást követően Benedek Ákos.

A kecskénél gazdaságosabb nincs
Érvelése hallatán már szinte szégyellem is megkérdezni, mit gondol a kecskéről és a kecsketartókról kialakult, enyhén pejoratív, szegény ember tehenével azonosított vélekedésről. A csíkszentgyörgyi gazda sértődés helyett megértő mosollyal fogadja a hiedelem valóságtartalmát firtató kérdésemet, de válaszadáskor már ismét komollyá válik arckifejezése.
– A kecskénél gazdaságosabb állat nincs. Egy tehén 600-700 kiló, s jó 20 litert, a leges-leges-legjobbja 40 litert ad. Ehhez mérve egy kecske 50-60 kiló, s ad 5 liter tejet, ami a tehenéhez képest könnyebben és ötszörös áron értékesíthető. Lehet érzékelni az aránybeli különbségeket. A teje ráadásul olyan gyógyszer, amihez az emberi szervezetre mérhetőt jótékony hatásában talán csak a méhek tudnak előállítani. A juhok sem gazdaságosabbak, de egy felnőtt juh is annyit eszik, mint egy kecske. Ugyanakkor a juhok teje zsírosabb, de mennyiségről – a napi kifejhető 2-3 deci alapján – nem beszélhetünk, a gyapja és a bőre pedig értékesíthetetlen. A juh- és a szarvasmarhatartókat ráadásul nemcsak a piacok, hanem a támogatások is rabul ejtették. És egyiknél sem a gazda dirigál – szögezi le Benedek Ákos.

Köszöni, elég a mostani állomány
A csíkszentgyörgyi családi portán persze nemcsak szánentáli kecs­kék vannak: a hátaslovak, a faj­kutyák – magyar kuvaszok – és persze az apró majorság is fontos része a gazdaságnak.
– Legyen tej is, hús is, tojás is. Az, ami szinte mindennap az asztalra kerül, legyen saját előállítás. Kerüljük a sok másodkézen átment élelmet, mert az már nem olyan – teszi hozzá.
A kecskeállományt amúgy nem akarja tovább bővíteni a gazda. Azt mondja, nem kíván kapzsiskodni, s különben is, a negyvenes állomány bőven elég ahhoz, hogy a napi mennyiség – nyers tejként értékesítve vagy sajtnak feldolgozva – fedezze a család anyagi szükségleteit.
– Ennyi elég, köszönöm szépen. Nem akarok éjjel-nappal dolgozni vagy az alkalmazottak után mérgelődni. A negyven kecske mellett szombat, vasárnap, ünnepnap így sincs. Sok embert ismerek, aki egy-két kecskét tart, és csak a család szükségletére termel. Amit csinálnak és amit esznek, arról tudják, hogy jó és egészséges. Ettől én sem akarok elrugaszkodni – fűzi hozzá magyarázatképpen Benedek.

Domján Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.