péntek, november 27, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Belső utazás

Hófelhők ültek a hegyek tetejére, és egyre rövidebbek a nappalok. Szürkeségbe burkolózik a táj, későn száll fel a köd, a fakó napsugaraknak alig van idejük megvilágítani a tájat, már jön is az este. Novemberben mintha minden kicsit lelassulna, befele fordulna, megváltozna. A természet levetette aranyló színekben tündöklő őszi ruháját, de a téli még nem készült el, várat magára. De mint minden időszaknak, a novemberi sötétségnek is helye, szerepe van nemcsak a természet körforgásában, de az emberi élet ösvényein is. Minden külső tényező arra késztet ilyenkor, hogy nagytakarítást végezzünk odabent és felkészüljünk életünk következő időszakára. Furcsamód, most a világjárvány felerősödése, második hulláma és az ehhez kapcsolódó szigorítások is ennek a befelé fordulásnak kedveznek. Egyre szűkülnek a szórakozási lehetőségek, nincs mód arra sem, hogy kulturális eseményekre látogassunk, de még a magánjellegű rendezvényeket sem engedélyezik. Úgy tűnik, nincs más választásunk, mint önmagunkat megvizsgálni, vagy akár közelebbi kapcsolatba kerülni legbensőbb, legsötétebb gondolatainkkal. Tisztázni félelmeinket, elakadásainkat, feltérképezni rossz szokásainkat, és mindvégig szem előtt tartani azokat a lehetőségeinket, amelyek által jobb emberek lehetünk. Elfogadva a jelenlegi külső körülményeket, lélekben arra készülhetünk, hogy megéljük a változásokat, amelyek előbb-utóbb bekövetkeznek. Hiszen a nehéz időket mindig felváltja egy szebb korszak, az éjszakát a nappal és a szomorúságot boldogság követi.
Nehezen tudunk megbirkózni a változással, az újjal, hiszen nem tudva, mi vár ránk, szorongók, bátortalanok leszünk. De egy bizonyos távlatból visszatekintve, ezek a változások új gondolatokat, ötleteket, kiindulópontokat hoznak létre, s ezek nélkül nem tudnánk új életszakaszba lépni. A természet tudja ezt a csodálatos titkot, állandó változásával megadja az örökkévalóság érzését, s a reményt a megújulásra.
Az udvarunkon lévő pici almafán már alig van néhány levél, egy erősebb szél azokat is felkapja és viszi magával az ismeretlenbe. Elképzelem, ahogy tavasszal újra virágba borul.

Előző cikkKikapott az Újpest
Következő cikkKína nemzeti hőse

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb