Békakóstoló

Csizma a konyhaasztalon 61.

57

Magyar nyelvterületen vidám gyermekdalnak számít a Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát…, mint ahogyan az is, hogy Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol… A tavaszi békacomb-vadászoknak talán pattogó zenéjű indulója lehet, de a természetvédők biztosan nem rajonganak ezekért, és kétségkívül nem ezeket énekelik. Hogy ki nyeli le aztán a békát, az sem kérdés, mert mindketten: az első csoportbéliek jóízűen és szó szerint, ínyencfalatként és receptek közt válogatva, a második csoportba tartozók viszont csak jelképesen, vagyis kényszerből – a szólásmondás szerint. Kibékíthetetlen ellenségek ők, míg egyik békacombot ropogtat, zimmejzum, recefice…, a másik nem jó étvágyat, hanem büntetést kíván nekik: „Börtönt a békacomb-vadászoknak! A békacomb fogyasztása az élőhelyek megsemmisülése mellett a kétéltűek világszerte jellemző fogyatkozásának egyik fő oka. A békák befogásával ördögi kör alakul ki, mivel a kevesebb kétéltű kevesebb kártevő rovart fogyaszt el, több rovarirtó és növényvédő szert kell alkalmazni. Ez szennyezi a vizeket, ami később káros hatással lesz a már amúgy is megfogyatkozott békákra” (Demeter László, Transindex, 2019. április 4.). A békának, mint minden más „ehetőnek” a világon, gasztronómiai és gyógyászati története van. Az 1986-ban megjelent Deákok tükörében Szilágyi Ferenc halászta Jósika Miklós (1794-ben született Tordán, 1865-ben menekültként halt meg Drezdában, hamvait születési centenáriumakor, 1894-ben hozták haza, és helyezték örök nyugalomra Kolozsváron a Házsongárdi temetőben; Abafi című regényével a magyar romantikus regény megteremtője) visszaemlékezéseiből a kolozsvári kollégiumi deákkoszt békaeledelét: „Ételünk elég volt, de főleg a jó konyhához szokottakra nézve nagyon selejtes, a többi közt volt a szakácsnak egy kedvenc étele, melynek íze most is a számban van. Iszonyú csemege, annyit mondhatok! Katonabékából aprított valami pogácsa alakban, igen gyanús színű mártással.” Szilágyi megjegyzi, hogy a katonabéka zöld vízi békát, azaz kecskebékát jelent. Franzius Farkas Egy jeles vadkert, avagy az oktalan állatoknak históriája (fordította Miskolczi Gáspár, Lőcse, 1702) többek között így ír a békáról: „A békák közönségesen a tavasz közelléte hírmondóinak tartatnak. Azt is állítják felölök, hogy közönségesen a megrothadott sáros matériákból és szemetekből szoktanak légyen teremni, és a nedves esős esztendőkben sokkal bővebben is szoktanak lenni. Minekokáért midőn sok apró békák vannak a földön, boldogtalan, sovány, terméketlen esztendőnek jelensége szokott lenni… Néha megesik, hogy a magokra vigyázatlanok a békák tojását a vízzel együtt béisszák, melyből osztán az emberekben békák teremnek.” Váradi Szabó György Medicusi és borbélyi mesterség (1698–1703) receptjei között a békatojás sebtapasz gyógyszer: „Lágy ruhában dörgölöd, megszárasztod, nedves pincében tartod, mikor kell, vedd elő, ragasztd a sebet vele, igen jól szíja, gyógyítja, az mérget igen vonsza.” Pápai Páriz Ferenc Pax corporisában (Kolozsvár, 1764) a békatojás konzerválása hasonlóan történik, ő a köszvény, a farzsába, a forgó- és keresztcsont fájdalmának enyhítésére ajánlja borogatónak. Kedves Olvasóm! A békatojás gyógyereje semmi ahhoz képest, amire a békakő képes. Ez egyetemes csodaszer – sajnos, csak a hiedelmekben. S mint ilyent nem is lehet teljes biztonsággal azonosítani a természetben. Úgy tartották, hogy ez a kő az öreg varangyos béka fejében keletkezik, és a béka magától átadja az embernek ezt a követ, ha vörös kendőre helyezik. Azám! A kő kiköpve nagyobb, mint maga a béka. Népmeséink békáját meg kell csókolni ahhoz, hogy királyfivá változzon. A béka ősidők óta nagy szerepet játszott a népi babonákban. A görögök és a rómaiak a termékenység jelképének tekintették és bronzból vagy nemesfémből formált amulettként viselték. Fontosabb, hogy orvosságok is készültek a varangyos békából, és talán nem is meglepő, hogy a modern orvostudomány is igazolt bizonyos gyógyhatásokat: kísérletekkel bizonyították a békatojás sebgyógyító hatását, és találtak egy olyan anyagot a varangyos békában, amivel a szívgyengeség kezelhető. A kínaiak állítólag i. e. 4000 évvel már eszegették a békát ilyen céllal is. A fenti felsorolás csak néhány apró jelzés a brekegő világ sokszínűségére. Ám azt sorolni például, hogy manapság mi van a béka feneke alatt, nem lenne elég könyvtárnyi enciklopédia és lexikon sem, úgyhogy ennek neki sem kezdek.

Kozma Mária

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek