Befüveztünk

47

Daczo_Denes_webreaTalán nincs is olyan családi könyvtár, ahol ne lehetne megtalálni Maria Treben: Egészség Isten patikájából: tapasztalatok gyógynövényekről és tanácsok felhasználásukhoz című könyvét. A kilencvenes években ez a könyv volt az, amely helyet kért mindenki polcán. A tartalma mellett a kereskedők szemfülessége is segíthette/segíti a Treben-könyvet, amely mind a mai napig ott van a könyvesboltok polcán.
Ezzel a könyvvel is úgy vagyunk, ahogy a gyógynövényekkel. Tudjuk, hogy van, de csak akkor nyúlunk hozzájuk, ha éppen bajunk van. Lapozva választ keresünk a panaszunkra, aztán minden fűben felfedezzük azt, ami éppen jó lenne. Kapaszkodnánk minden egyes szálba, csak menteni tudjuk magunkat, egészségünket. Aztán néhány hét után újra elfeledjük az egészet, gyógyulás után már nem érdekel egyetlen gyógynövény sem, burjánként nézünk mindegyikre.
Most, amikor a kaszálásra váró mezőkön vagy a havasi kaszálókon jár az ember, elég, ha csak néhány percre leül és körülnéz. Néhány héttel ezelőtt a fiam könyörgésének engedve mentem ki vele a közeli muzsdákra. Az akkor még kaszálatlan teraszokon, a bőséges csapadékot meghálálva, helyenként derékig érő növények között gázoltunk. Aztán percekig néztük, ahogy a Kishavas oldalában lila, sárga, tüdőszínű virágok tengere hullámzott a szélben. Néhány mély lélegzettel próbáltunk raktározni az illatból. Szinte szégyenkezve kellett megállapítanom, hogy ebben az időszakban még nem jártam azokon a dombokon, amelyek látótávolságon belül vannak naponta. Aztán magam nyugtatására jött is a belső válasz: kaszálás előtt nem illik más területét tapodni, csak ez az oka annak, amiért nem jártam ilyenkor oda.
Néhány nappal korábban a település fölé magasodó hegyi kaszálókra „hívott” az örök mezőkre távozott barátunk, hogy végső búcsút vegyünk Tőle. Az országúttól a hegy gerincéig tartó félórás magányos séta felért egy leckével. A májusi hegyi kaszálók azt mutatták, amit addig nem láttam: a felbecsülhetetlen értékes növényvilágunkat, amelyet laikusként leginkább szépsége miatt (ha) értékel az ember. Ha még azt is tudnánk, hogy a szem gyönyörködtetése mellett akár teafűként is hasznosíthatók, talán még jobban becsülnénk növényeinket.
Isten patikája felfedezésre vár! A hétvégén több rendezvény is volt, ahol éppen gyógy- és fűszernövényeink fontosságára hívták fel a figyelmet. A rendezvények érdekessége, hogy a gazdag spontán flóra mellett a csíksomlyói Szent István Otthon Mária Közösségi Kertjében és a szentábrahámi gyógy- és fűszernövényeskertben is a termesztett növények kapcsán hívták fel az érdeklődők figyelmét arra, hogy milyen fontos szerepük van a gyógynövényteák fogyasztásnak. A Csíksomlyón hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal megszervezett gyógynövénynap és a szentábrahámi nyílt nap iránt is sokan érdeklődtek. Ez egyértelmű jelzés arra, hogy többet szeretnénk megtudni a „burjánokról”.
A szentábrahámi kertben a házigazda Csíki Emese egy helyi mondást idézett, miközben az érdeklődőket vezette a gyógynövények között. Eszerint akinek a kertjében zsálya van és mellette nem tudja, hogy baját mivel kúrálja, az megérdemli, hogy dögöljön meg. Ezt hallva sokan meglepődnek a hallottakon, aztán mielőtt bárki rosszul értelmezte volna a kijelentést, maga a vendéglátó magyarázta el a lényeget: a zsálya olyan sok mindenre javallott, hogy mindenképpen érdemes használni.
A természet nagy kertje tele van „zsályákkal”, ha pedig nem tudunk élni az isteni adottságokkal, akkor tényleg csak magunkra vethetünk. A hétvégi füvezés hatása mindenképpen túl kell mutasson az egyszeri élvezeten. Tanulnunk és élnünk kell a lehetőségekkel, a polcról le kell venni Maria Treben könyvét, de azt sem árt észrevennünk, ha vannak mellettünk olyan emberek, akik élő lexikonok, akiktől kérdezni és tanulni kell.

Daczó Dénes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.