Beetetés…

60

Dúl a csata a két palota, a Cotroceni- és a Victoria-palota között a kormány által kilátásba helyezett közkegyelmi jogszabálytervezet, valamint a büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv egyes előírásait módosító jogszabálytervezet kapcsán. Amint már arról beszámoltunk, a tiltakozó akciók becsúcsosodását jelentették azok a vasárnap esti nagyszabású tüntetések, amelyeket az ország több mint tíz nagyvárosában szerveztek meg, s amelyeken több mint 30 ezren vettek részt, a fővárosin pedig megjelent Johannis államelnök is. Ezeknek a tüntetéseknek azonban volt egy szépséghibája is, nevezetesen az, hogy az esetek túlnyomó többségében az állítólagos szervezők nem kértek és nem is kaptak jóváhagyást ilyen tömegrendezvények megtartására. A kormánykoalíció ezt a mulasztást úgymond ki is használta: az Amerikai Egyesült Államokban tett magánlátogatásukról hazatérve Grindeanu kormányfő és Dragnea pártelnök rosszallásuknak adtak hangot, ez utóbbi azt hangoztatta, hogy egy újabb „bányászjárással” szembesültek, amelyet Klaus Johannis vezetett. Szerencsétlennek bizonyult ez az összehasonlítás, sőt sértőnek is, mármint a tüntetőkre nézve, mert a tiltakozó akciók indítékai és lebonyolításuk végső soron a polgári elégedetlenséget testesítették meg. Ugyanakkor az államelnöki részvétel az adott körülmények között sem nevezhető szerencsésnek. Kedden reggel Klaus Johannis államelnök bejelentette, hogy népszavazást ír ki a kormány által szorgalmazott lépésekről. Összhangban az Alkotmány vonatkozó előírásaival, szóban forgó szándékát írásban is megfogalmazta és beadványát megküldte a parlamentnek. Azon nyomban vita bontakozott ki a népszavazás megszervezésének jogosultságáról, a kormánykoalíció egyes politikusai szerint ennek az elnöki lépésnek a törvényessége megkérdőjelezhető. Egyébként a népszavazásra vonatkozó kezdeményezés szövegéből kikerült a közkegyelem fogalma, s ahelyett bekerült a korrupcióellenes harc folytatásának és a közfunkciók integritása biztosításának „kérdésköre”.
Mindkét félnek megvannak a maga érvei, de mindkét fél esetében okkal és joggal hozhatók fel ellenérvek is. Klaus Johannis államelnök sem nevezhető éppenséggel a jogállamiság tántoríthatatlan védelmezőjének és tisztelőjének, mint ahogy a kormánykoalíció esetében is feltételezhető ama szándék, hogy mindkét jogszabálytervezet esetében szempontként próbáltak érvényesíteni – ha burkoltan is – bizonyos politikai vagy akár személyi érdekeket is. (Amúgy a kormánykoalíció egyes érvei megdőlni látszanak ama tárgyalásokon elhangzottak tükrében, amelyeket az államelnök folytatott strasbourgi látogatása során a CEDO elnökével, az Európai Tanács főtitkárával, valamint a Velencei Bizottság elnökével, például a romániai „börtönállapotokkal” kapcsolatosan.) De ha már itt tartunk, talán nem túlzás azt állítani, hogy a két szóban forgó jogszabálytervezet egyike sem szerepel a kormányprogramban, s a jelenlegi kormánykoalíciót alakító parlamenti pártok egyike sem tűzte a kampány során zászlójára a közkegyelem és a büntető törvénykönyv módosításának ügyét. Most viszont a kormánykoalíció „csúcsvezetője”, Liviu Dragnea arra hivatkozik, hogy nekik bizalmat szavazott a lakosság nagy többsége, s ilyenképpen jogosultak e két jogszabály meghozatalára is. Megközelítés kérdése, hogy mire jogosultak és mire nem, mert a jog szerint valóban módjukban áll bármilyen törvényt meghozni. De azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azt a bizalmat adott célkitűzések mentén szerezték meg, s azon célkitűzések között nem szerepelt például a közkegyelem nyújtása. Ami pedig magát a szándék dűlőre vitelét illeti, ugyancsak fondorlatosnak minősíthető: előbb „beetették” ezzel-azzal (esetenkénti béremeléssel, 102 illeték és díjszabás eltörlésével, a nyugdíjak egyes közterheinek csökkentésével, illetve kivezetésével stb.), s majd amikor úgy tűnt, hogy az a jámbor szavazó megelégedett azzal, amit kapott, bedobták a sokak számára „étvágyat elvevő” jogszabálytervezeteket. Valahogy ez tisztességtelennek és elfogadhatatlannak tűnik.
Végezetül, de nem utolsósorban, nem lehet elvitatni egy biztos többséggel rendelkező kormánykoalíciónak ama jogát, hogy a politikai, a gazdasági, társadalmi élet bármelyik területén jogszabályokat fogadjon el. De amikor ilyen társadalmi szempontból nagy jelentőségű intézkedésekről van szó, amelyek tulajdonképpen alaptörvényekben kellene megtestesüljenek, akkor több mint ajánlatos lenne betartani azt, amit a jogállamiság amúgy is eleve megkövetel: törvénytervezet kidolgozását, annak nyilvános vitára bocsátását legalább harminc napra, az érintett/érdekelt érdekvédelmi, s esetenként polgárjogi szervezetek véleményének a kikérését, majd a parlamenti vitát és végezetül a törvény megszavazását. Egy ilyen eljárásból ugyanakkor nem maradhat ki az államelnök sem, akire a mindenkori törvények kihirdetése hárul, illetve élhet az újratárgyalásra való visszaküldés jogával, valamint az alkotmánybíróság álláspontjának kikérési jogával. Egy normális társadalomban egy ilyen törvényhozási eljárást nemigen lehet kifogásolni, s akkor értelmetlenné válna a paloták közti csatározás is. Sajnos mifelénk mindez másként van, lévén, hogy a jogállamiság tekintetében sem áll országunk a helyzet magaslatán és a társadalomnak is megvannak a maga „rendellenességei”.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.