Beadvány az Alkotmánybírósághoz, tárgyalás „üresjáratban”

Lázas kormányzati ténykedés

82

Tegnapi lapszámunkban még latolgattuk, hogy a kormány, pontosabban a kormányfő az államelnöknek ama döntése okán, miszerint nem értett egyet az igazságügy-miniszternek, Tudorel Toa­­dernek azon javaslatával, hogy váltsa le a DNA főügyé­szét, megkereséssel fordul-e az Alkotmánybírósághoz vagy sem. És azt is latolgattuk, hogy végül is sor kerül-e a kórházmenedzserekkel való megbeszélésre a bérpótlékokkal kapcsolatos viszályok, illetve tiltakozások kapcsán. Nos, mindkét esetben bekövetkezett a várható és feltételezett történés.

Kórházvezetőkkel találkozott a kormányfő. Orvosolnák a bérgondokat Fotó: gov.ro

Már a reggeli órákban bejelentette Tudorel Toa­der, hogy találkozni fog Dăncilă kormányfővel annak a beadványnak az ügyében, amelyet az Alkotmánybírósághoz intéznek annak okán, hogy az államelnök megtagadta Kövesi főügyész visszahívását. A megbeszélésre sor is került, s az mintegy 30 percig tartott, amelynek során az igazságügy miniszter ismertette a beadvány tervezetét, illetve annak tartalmát. Annak szövegével egyetértett a kormányfő, és azt alá is írta. A találkozót követően Toader tárcavezető tételesen azt nyilatkozta: „jelenlétemben azt aláírta”. A beadvány szövegének tartalmát illetően Tudorel Toader elmondta, hogy az pillanatnyilag nem hozható nyilvánosságra, de elismerte, hogy abban idéztek ama jelentésből is, amelyet megküldtek februárban az államelnöknek a DNA főügyésze visszahívására vonatkozó javaslattal együtt. A leváltási javaslat benyújtását követően sokan okkal és joggal feltételezték, hogy annak nem fog helyet adni Johannis államelnök, s ezt ki lehetett olvasni, legalábbis a sorok között az elmúlt hetek során elhangzott különböző sajtónyilatkozataiból is. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy április 10-én Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke kijelentette: „amennyiben az államelnök a javaslatot visszautasítaná, akkor feltétlenül beadvánnyal kell fordulni az Alkotmánybírósághoz, ez a szerep pedig a kormányra hárul, és a kormányfőnek kell magára vállalnia ezt az állásfoglalást”. Másnap, azaz április 11-én a kormányfő azt hangoztatta, hogy csak az államelnöki döntés után foglal állást, de egyszersmind azt is nyomatékolta, hogy támogatni fogja az igazságügy-minisztert. Támogatta is! Amúgy úgy tudni, hogy tegnap a kormányfő által jegyzett beadványt el is juttatták az Alkotmánybírósághoz.

Tárgyalni ugyan tárgyaltak…
Tegnap 13 órakor került sor arra a találkozóra, amelyet a múlt csütörtökön már beharangozott a kormányfő, s amelyen a kormány képviseletében rajta kívül még részt vett Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter és Sorina Pintea egészségügyi miniszter, valamint több mint 300 közkórház menedzsere. Az akkreditált újságírók, valamint egyes menedzserek szerint több tíz kórházmenedzser volt jelen. A megbeszélés igen elhúzódott, s 17 óra után néhány perccel kezdtek kiszállingózni az első résztvevők, de voltak olyanok is, mármint kórházmenedzserek, akik csak 18 óra körül. Ilyen körülmények között pontosan azt sem lehet tudni, hogy milyen forgatókönyv szerint zajlott le az a megbeszélés, és ténylegesen mikor is ért véget, mint ahogy arra sem adott senki magyarázatot, hogy némelyek miért távoztak korábban, mint mások. Értesüléseink szerint a részt vevő korházi tisztségviselők jobbára egyetértettek abban, hogy adott személyzeti kategóriák esetében is árnyaltabban, illetve eltérő/megkülönböztető módon kell alkalmazni egyik vagy a másik típusú bérpótlékot, akárcsak egyik vagy a másik közkórház esetében. Másképpen fogalmazva: a pótlékokat és mindazon bér jellegű juttatásokat, amelyekről a közszférai bérezési kerettörvény 25-ös szakasza rendelkezik, az eddigieknél jobban és körültekintőbben kell differenciálni. Mindezt a fővárosi szemészeti klinika menedzsere, dr. Monica Pop nyilatkozta távozófélben a kormánypalotából. A kormányfő csütörtökön arra szólította fel az egészségügyi, a munkaügyi és a közpénzügyi tárca vezetőit, hogy a hét végére dolgozzanak ki olyan konkrét megoldásokat, amelyek révén az egészségügyi szektorban véglegesen le lehet zárni a bérpótlékok ügyét. A jelek szerint ez nemigen sikerült, ugyanis úgy tudni, hogy most szóba került egy olyan kollektíva létrehozása, amelyben jelen lennének kórházmenedzserek is, s amelyre hárulna az érdembeli megoldások kimunkálása. Tehát tárgyalni tárgyaltak, de az csak amolyan eszmecserét jelentett. Egyébként ilyen-olyan munkacsoport, ilyen-olyan tárgyalássorozat, főleg a szakszervezeti érdekképviseletekkel, eddig is volt. Meg nem erősített, legalábbis hivatalosan meg nem erősített információk szerint Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter továbbra is határozottan kiállt a közszférai egységes bérezési kerettörvény mellett, és semmiféle hajlandóságot nem tanúsított annak egyik-másik előírása esetleges módosítása tekintetében. Úgy tudni, hogy a bérpótlékok szabályozását jóváhagyó 2018/153-as kormányhatározat vonatkozásában engedékenyebbnek bizonyult, s nem tartja kizártnak a kormányhatározat mellékletei szövegeinek esetleges kiigazítását. Egyébként a munkaügyi miniszter azt is hangoztatta, hogy rá semminemű hatást nem gyakorolnak a szakszervezetek által kilátásba helyezett tiltakozó akciók, és saját álláspontján semmiképp sem fog változtatni. Tehát a megbeszélést követően nemigen lehet mást mondani (legalábbis egyelőre nem), mint azt, hogy „nesze semmi, fogd meg jól”…

Határidő-módosítás hirtelenjében
A múlt esztendő novemberében jelent meg a tanügyminiszternek ama 2017/5424-es rendelete, amely révén jóváhagyta a 2018–2019-es iskolai évre vonatkozóan a beiskolázási tervek megalapozásának módszertanát. Annak egyik szakasza értelmében a helyi/megyei tanácsnak a határozata révén kellett jóváhagyni az iskolahálózatot, továbbá a helyi/megyei közigazgatási hatóságoknak kellett határozatot hozniuk azon iskolai egységekre vonatkozóan, amelyeknek nem nyújtottak megfelelőségi véleményezést (aviz conform), valamint a helyi/megyei közigazgatási hatóságoknak kellett meghozni döntéseket azokra az iskolai egységekre vonatkozóan, amelyek esetében a megfelelőségi véleményezést és/vagy a helyi vagy a megyei tanács határozatának a kibocsátását követően a tanulói állomány a törvény által megszabott határérték alá csökkent. Mindezt 2018. június 1-jéig, s azt követően a kialakult helyzetről részletes jelentés alapján kell tájékoztatniuk a tanfelügyelőségeknek a tanügyminisztériumot. Úgyszintén a tanfelügyelőség ügyvezető tanácsa határoz a módszertanban előírt eljárások és a hatékonyságfokozási kritériumok alapján az iskolahálózat megszervezéséről. A végső határidőtől, azaz június 1-jétől számított 30 napon belül a tanfelügyelőség ügyvezető tanácsának már említett határozata alapján a tanügyminiszter bocsátja ki az iskolai hálózat jóváhagyására vonatkozó rendeletét. A fentebb leírtak ma már csak részben érvényesek, ugyanis a tanügyminiszternek az április 20-án megjelent 2018/3529-es rendelete értelmében megváltozott a „kép”. Mindenekelőtt a határidő tekintetében. Az eddig hatályos rendeletben, amint már arra utaltunk, az a bizonyos határidő június 1. volt, de azt most előhozták április 30-ra, s a rendeletben előírt tanfelügyelői jelentést pedig 5 munkanapon belül kell eljuttatni a szaktárcához, azaz május 8-ig. Hogy miért volt szükség erre a határidő-módosításra, az a maga nemében találós kérdést jelent, feltételezni azonban sok mindent lehet, lehetne. Mint abban a tekintetben is, hogy ha eddig szükség volt a tanfelügyelőség ügyvezető tanácsának ama határozatára, amelyre fentebb már utaltunk, ezentúl az miért nem szükséges. Ugyanis a most megjelent és április 23-tól hatályossá vált rendelet a tanfelügyelőségi határozattól ezentúl „eltekint”. Lehet, hogy adott szempontok és érdekek mentén a minisztériumi mozgástért kívánta kitágítani a miniszteri rendelet, ezt egyidejűleg egy határidő váratlan, illetve meglepetésszerű előrehozásával. Amúgy a rendeletet még április 4-én ellátta kézjegyével a miniszter, de a közlésével szinte érthetetlen módon kivártak több mint két hétig.
Ezek szerint van, amikor nemigen érthető okokból kifolyólag módosítanak egy jogszabályt, de olyan is, amikor az több mint indokolt lenne, de arra mégsem kerül sor a megszabott határidőn belül. Ez utóbbi érzékeltetésére hozakodnánk elő egy szemléletes példával: még a múlt esztendő decemberében jelent meg ama 2017/260-as törvény, amely révén újólag módosították és kiegészítették a bejegyzett járművek besorolásának igazolására vonatkozó 2000/81-es kormányrendeletet. (Amúgy ennek a törvénynek a révén épült be a hazai jogszabályozásba az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a járművek időszakos műszaki felülvizsgálatára vonatkozó 2014/45-ös irányelve.) Nos, a szóban forgó törvény IV-es szakasza előírásának értelmében a közlekedési minisztériumnak március 1-jéig kellett volna aktualizálnia és megjelentetnie azt a rendeletét, amely révén módosult volna az a 2005/2133-as szaktárcai rendelet, amellyel jóváhagyták a bejegyzett gépjárművek besorolásának igazolására vonatkozó szabályokat. Nem siették el a dolgokat, ugyanis a szóban forgó miniszteri rendelet, nevezetesen a 2018/402-es, csak a Hivatalos Közlöny április 11-i számában jelent meg, azaz közel hathetes késéssel. Egyébként a gépkocsik időszakos műszaki felülvizsgálatára (ITP) vonatkozóan, s főleg az ellenőrzésre feljogosított vállalkozásokra, illetve szakemberek tevékenységére vonatkozóan jó néhány lényeges újdonságot tartalmazó rendelet előírásai május 20-tól kezdődően alkalmazandók. Vannak még ennél is cifrább esetek: még 2011 júniusában jelent meg az a 2011/72-es törvény, amely révén módosították és kiegészítették az Erdészeti és Mezőgazdaság-tudományi Akadémia megszervezésére és működésére vonatkozó 2009/45-ös törvényt. Azóta eltelt közel hét esztendő, s most derült ki, hogy annak a törvénynek a szövegébe hiba csúszott: a Hivatalos Közlöny múlt csütörtöki számában jelent meg a szóban forgó törvény egyik szövegrészével kapcsolatosan a hibaigazítás.
A törvényekről esve szó, érdemes megemlíteni azt is, hogy a minap Klaus Johannis államelnök alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg a parlament által elfogadott, a 2010/176-os törvényt újólag módosító törvény egyes előírásaival kapcsolatosan. (A 2010/176-os törvény a közfunkciók betöltése esetén megkövetelt feddhetetlenségre, valamint a Feddhetetlenségi Országos Ügynökség tevékenységére vonatkozik). És ugyancsak a taláros testülethez fordult alkotmányossági aggályokat fogalmazva meg ama törvény kapcsán is, amely révén újólag módosítani kívánják a helyi közigazgatási, a 2001/215-ös törvényt és a helyi választottakra vonatkozó 2004/393-as törvényt.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.