Barátságos döntetlen, balhékkal tarkítva

83

A győzelem reményében állt fel a pályára a magyar labdarúgó-válogatott Románia ellen pénteken este a Grupama Arénában az Európa-bajnoki selejtezőben. A találkozó végül nem hozott nagy izgalmakat, és úgy is ért véget, ahogyan kezdődött: nulla-nullával. A magyar rendőrség jelesre vizsgázott az ultrákkal szemben. A románok egymást páholták, míg a magyarok a rendőröknek, illetve a bevándorlóknak estek.

Budapest, 2015. szeptember 4. Király Gábor kapus (elöl) és Guzmics Richárd (hátul), valamint a román Gabriel Torja a Magyarország-Románia labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen Budapesten, a Groupama Arénában 2015. szeptember 4-én. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Budapest, 2015. szeptember 4.
Király Gábor kapus (elöl) és Guzmics Richárd (hátul), valamint a román Gabriel Torja a Magyarország-Románia labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen Budapesten, a Groupama Arénában 2015. szeptember 4-én.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Készenléti állapot. Így lehetne két szóban jellemezni a Budapesten uralkodó állapotokat, amelyek fogadják az odalátogatókat. És ez nemcsak a Magyarország – Románia labdarúgó Európa-bajnoki selejtező miatt volt vagy épp van. Hónapok óta a közvélemény figyelmét a bevándorlók körüli fejlemények kötik le. Magyarország hovatovább nehezebben birkózik meg a rá szabott feladatokkal. A schengeni határ védelme és az egyezmény okozta szigor óriási feladat elé állítja a magyar hatóságokat. A kötelező regisztrációnak pedig nem mindenki veti alá magát.
Budapest már nem az a város, amely volt. A pályaudvarokon, parkokban, tereken ezresével várakoznak a bevándorlók, hol békésen, hol türelmetlenkedve. Bűz és szemét mindenütt. Első ránézésre úgy tűnik, van köztük, aki valóban a háború borzalmai elől menekül, és ez rá is van írva az arcukra, de jó nagy hányaduk gazdasági menekült. Életerős fiatalemberek, „belőtt séróval”, márkás ruhákban, komoly telefonokkal, tabletekkel vagy épp laptopokkal felszerelkezve. Nem is csoda, hogy a magyar társadalom is egyre türelmetlenebb és egyre nagyobb ellenszenvvel figyeli az eseményeket. A humanitárius szervezetek, vagy épp az adakozó emberek segélyei pedig nem mindig érnek célba. Van, hogy azok nagy része a kukákban köt ki.

Jelesre vizsgázó rendőrök
A magyar rendőrségnek így a magyar–román focimeccs úgy jött most, mint púp a hátra, hiszen előre várható volt, hogy előbb vagy utóbb balhé lesz, és nemcsak az 1100 román szurkoló miatt. Már a két ország közötti határon nagy volt az ellenőrzés, igyekeztek megakadályozni, hogy román ultracsoportok átjussanak felügyelet nélkül. A magyar ultrák pedig a meccs előestéjén kimutatták foguk fehérjét a Deák téren. Román szurkolókat keresve, de nem találva, végül a rendőrséggel csaptak össze jobb híján.
A mérkőzés napja is feszültségekkel indult. A Grupama Aréna szomszédságában levő Népligeti pályaudvarról elszállították a menekülteket a további balhék elkerülése végett. Ahogy közeledett a meccs időpontj, úgy telt fel a környék. Az Aréna környékét a jeggyel rendelkezők, míg egy kicsit odébb a Planetárium szomszédságában a stadionon kívül szurkoló ultrák foglalták el. A két társaság között, ha ökölharc nem is alakult ki, de a szópárbaj nem maradt el, divatszurkolók és „igazi fociszurkolók” fennhanggal. Utóbbiak pedig nagy menetelésbe kezdtek. Első állomásuk a Keleti pályaudvar volt, ahol kisebb galibát okoztak: füst- és hangbombákkal, illetve petárdákkal dobálták meg a menekülteket. A rendőrség gyors és hatékony közbeavatkozása miatt nem lett különösebb probléma. Nem tudtak közel menni hozzájuk. Innentől kezdve rendőrségi felvezetést kaptak a Planetáriumig, ám a stadionhoz érve már nem lehetett bírni velük. Jöhetett a könnygáz és a vízágyú. Utóbbi egy picit lehűtötte őket, bár a Planetáriumnál innentől kezdve állandó volt a kisebb-nagyobb csetepaté.
A román szurkolókat a magyar rendőrség a legnagyobb precizitással kísérte be a stadionba. A Ferencváros stadionja eleve úgy volt megépítve, hogy a vendégszektorokhoz vezető út jól elkülöníthető legyen. Galiba nem is történt. Esély sem volt közelférkőzni, még a sajtónak sem. A stadionon belül pedig hatalmas védőhálók választották el a hazai és a vendégszektorokat. A magyarok tanultak a román példából, mondhatni. Mint ismeretes, a tavaly októberi román–magyaron a Național Arénában a két szurkolótábor egymást dobálta. A románok petárdákkal és füstbombákkal – az is jó kérdés, hogy ezeket anno hogyan vihették be – szórták meg a magyarokat, akik azokat igyekeztek visszadobálni kitépett széktámlákkal együtt.

Közepes meccs, közepes csapatokkal
A mérkőzés előtt lehetett tudni, hogy két középszerű csapat találkozik, és hogy mindkettőnek a következő forduló a legfontosabb. Bár, aki ránéz az aktuális világranglistára, azt láthatja, hogy Románia a hetedik, míg Magyarország a 37. ezen a rangsoron. Szemfényvesztés az egész. Mindkét csapatot középszerű játékosok alkotják, akik egy része ráadásul nem is meghatározó klubcsapataiban. Ez volt például Anghel Iordănescu román szövetségi kapitány legnagyobb problémája. De Bernd Storck új magyar kapitány sem volt könnyű helyzetben. Legnagyobb tüzérei, mint Stieber, Tőzsér vagy épp Szalai az idén még egy percet sem játszottak. Ráadásul a karmester, Gera eltiltását töltötte. És ez meg is látszott, még ha palástolták is mindezt harciasságukkal.
A Grupama Aréna hamar zsúfolásig telt. A mérkőzés viszont el sem kezdődött, a román szurkolók egymás között máris összecsaptak a stadionon belül. A Steaua és a Dinamo ultrái estek egymásnak „régi jó szokás” szerint. Ezért kár volt ekkora távolságot megtenni… A rendőrség hamar rendet rakott. Egy portál által életre hívott „Ne fütyüld ki a román himnuszt” viszont nem ért célba. A 20 ezer ember úgy fütyült, ahogy a száján kifért, míg a románok hátat fordítva hallgatták a magyar himnuszt.
A meccs közepes iramot hozott. Inkább a románok akarata érvényesült, főleg a bal szélen, ahol a Raț–Sânmărtean–Torje hármasra volt kiépítve minden. A magyar védelem Fiola irányításával viszont kőkeményen kitett magáért. Így maradt a harc a labdáért. A magyarok előreívelt labdái nem okoztak különösebb gondot a román védelemnek. Váltakozó volt a ritmus, de továbbra is a románok domináltak. A félidő, és így utólag a meccs legnagyobb helyzetét a 37. perc hozta meg. Ekkor Szalai durrantotta rá jó 25 méterről, de Tătărușanu óriásit mentett. A félidő végszóját Torje adta meg, de lövése levágódott.
A második félidőt a magyarok kezdték aktívabban – de ezt a Steaua ultrái nem láthatták, hiszen nem jöttek vissza a szünetet követően. Ekkor az volt látható, hogy a hazaiak dominálnak. Jöttek is a helyzetek. Előbb az első félidőben a Juhász helyére beállt Guzmics fejelt fölé kecsegtető helyzetben, majd Steiber lopta magát lőtávolságba, ám a befejezésre erő nem maradt. Majd megint leült a meccs, adok-kapok folyt a pályán. A végére viszont elfogyott a szusz a magyaroknál. Újból Torje volt elemében, több alkalommal is próbálkozott, de Király mindannyiszor a helyén volt. Így maradt a null-null, amellyel – mint kiderült a sajtótájékoztató alkalmával – mindenki elégedett volt.
Csak a magyar ultrák nem. Ha már a pályán nem történt „románverés” és az ellenfél szurkolóihoz sem férhettek oda, kaptak maguknak „ellenséget”. Célponttá a munkájukat végző rendőrök váltak. Igaz, a balhé már az első félidő után kialakult, ám utána még visszatértek az óriáskivetítő elé. A találkozó végéhez érve viszont elszabadultak az indulatok, az ultrák törtek-zúztak. Mindent bevetettek a rendőrök ellen, ami a kezükbe került: köveket, szemeteskukát, jelzőlámpát stb. Így oszlatás is történt, amelynek sokan, áldozatául estek. Olyanok is, akik a meccs lefújása után békésen, családjukkal hazaindultak. Éjfél után már hűlt helye volt mindenkinek.

Mire volt elég?
Szombat délután két hölgy beszélget a Deák téren. „Akkor maradt a 0–0 ugye?” – merült fel a kérdés. Hamar jött a válasz egy igen formájában. Mire az első újabb kérdést intéz: „És ez most mire jó?” „Nem tudom” – jött a felelet.
És ez így igaz: nem lehet tudni, mire elég. Legalábbis magyar szempontból. A harmadik hely megmaradt, de az északírek győzelme nem jött jól. Az első írektől négy, míg a második románoktól három pontra vannak. És van még három forduló. A románok helyzetét Claudiu Keserü fogalmazta meg a legjobban lapunknak nyilatkozva. „Úgy érzem, igazságos döntetlen született. A legfontosabb viszont az, hogy három pontra tartottuk a magyarokat, és reális esélyünk van arra, hogy egyenes ágon kijussunk az Eb-re” – vázolta az anyai nagyanya révén magyar felmenőkkel rendelkező nagyváradi születésű Keserü, aki a beszélgetés kezdetén arra kért mosolyogva, hogy ne magyarul készítsem az interjút, mondván „Érteni értek magyarul, de nem igazán tudok beszélgetni.”
Ma este újabb fordulót rendeznek a csoportban. Az északírek úgy lépnek pályára Belfastban a magyarok ellen, ha nyernek, ott érezhetik magukat a kontinenstornán. Ugyanez elmondható a román válogatottról. Ők a rettenetes formában levő görögöket fogadják. Ma este jó eséllyel választ kapunk arra is, hogy mire volt elég a 0–0.

Darvas Attila, Budapest

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek