Bálványos–Cecele-túra

118

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Csíkszéki Szakosztálya túrát szervezett május 18-án, szombaton a Bálványos­für­dő–Bál­ványosvár–Köz-tető–Gor­gán–Cecele–Bálványosfürdő útvonalon.
Fél nyolckor találkoztunk a megbeszélt helyen, miután mindenki megtalálta a helyét, elindultunk. Bálványosfürdőhöz közeledve, mindjárt egy anyamedve két bocsával számolt meg minket. Öt autóval érkeztünk, és napsütéssel. Itt László Ilonka túravezető ismertette az útvonalat és az időjárás-előrejelzést. Arra a napra sok esőt ígértek…
17 elszánt, optimista túrázó vette az irányt Bálványosvár romjai felé. Rövid kapaszkodó után már ott is voltunk a műemlék várromok közt. Itt elidőztünk keveset, de sajnos a minket körülvevő panorámában nem gyönyörködhettünk, mert elborult az ég és földig ért a felhők lába. Reménykedve kémleltük az eget, de az csak makacs, szürke ábrázatát mutatta, mintha azon töprengene, hogy melyik völgyre zúdítsa tartalmát. Nem volt más választás, magunkra vettük az esőköpenyt, és szemerkélő esőben indultunk tovább: piros túratárs, sárga túratárs, zöld meg sötétkék.

Színes lett a csapat. Keskeny ösvényen kanyargóztunk, látószögünket is alaposan beszűkítette az esőkabát kapucnija, mégis észrevettem a zöld számtalan árnyalatát. No meg az egyre több apró pata nyomát a sárban. Hamar rájöttünk, hogy birkanyáj járt előttünk nemrégiben. Nem tévedtünk, mert pár lépésre egy agresszív kutyafalka igyekezett a tudtunkra adni, hogy ők a nyáj őrei, mi pedig a betolakodók. Sebtében előkerültek a kutyariasztók. Ezek hatására megtorpantak, de nem tágítottak. Öblös hangjuk bejárta az egész erdőt, mintha mind a nyolcan arra figyelmeztettek volna, hogy nem akarnak minket ott látni. Végül lassan hátráltak, mi pedig leszűrtük a tanulságot.
Miután szerencsése túljutottunk ezen az adrenalinos tisztáson, újabb bükkös közé vezetett az erdei út. Kisebb-nagyobb tócsák között cuppogtunk a kitartó esőben. Ilyenkor még a békák is elbújnak, csak csigák nyújtózódtak mindenfelé, meg egy szalamandra. Madár se énekelt, csak gyéren. Bizonyára tartogatják hangjukat a napsütéses időkre.
Nemsokára újabb tisztásra értünk, amit frissen mosott mogyoróbokrok szegélyeztek, meg egy kutyátlan, csendes nyáj. Jól megbámultak, míg mi továbbhaladtunk úti célunk főállomása felé. Itt találkoztunk további három túratárssal, akik a CsEKE-ház-tól, Lázárfalva irányából közelítették meg az 1173 m magasan levő Cecelét.
Boldogan üdvözöltük egymást, így húszra kerekedett az elázott CsEKE-zászlóalj. Csoportkép készült csúcscsoki és csúcspálinka nélkül, az egyre sűrűbb égi áldás miatt. Visszavonultunk az erdőbe, és egy terebélyesebb fa ’árnyékában’ uzsonnáztunk, ami inkább hasonlított egy sebtében elfogyasztott állófogadáshoz.
Bálványosfürdőre visszaérve már elállt az eső, derülni kezdett az ég, mi pedig búcsúztunk. Sáros bakancsokkal nyugtáztuk: a természet esőben is szép! Mi láttuk. Legközelebb is jövünk, ha esik, ha fúj…

Márton Adél, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek