Baliga Béla – Mélancolie

132

Mozdonyok és vonatok között
A magány lassan belém költözött.
Bármi történik: – állomás.
Bármit látok: – csak látomás.
Boldognak lenni? Nem tudom, mi az…
Nékem az élet: – tél van, vagy tavasz.
Látom, hogy rengnek búzatengerek
S hogy elmaradnak mind az emberek.
Napra nap jön, árnyékot vált a fény…
Egyik vonattal sem jön a remény.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.