Baliga Béla – Idő

67

Markába fog és elsodor
A száguldó idő.
Csak elvesz, vissza sosem ad,
Mit megfog, messze viszi ő.
Harsogó rét fölött suhan,
Vacogó éjben rád kacsint…
Torz testű, formátlan suhanc
Az idő. Játszik odakint…
Vagy lapít lombok rejtekin
S megtréfálja, ki arra jár:
A fiút és a lányt, akin
Látja, hogy valakire vár.
Lassan és erővel hajtja
Falon az órák mánusát,
Mert hiú és az a fajta,
Ki néha méri önmagát.

A cikk a Hargita Népe április 4-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.