Baliga Béla – Álom-Látás

304

– Hidegtől recsegő szavakban,
Lelkemet belepő havakban,
Tűző napon és jégverésben,
Nappalban, estében és éjben,
Árulók közt, akik eladnak,
Álmokban, amik megrohannak –
Egyre többen és többen vannak,
Akik inkább holtan akarnak
Látni, semmint elevenen;
Tudom, hogy vannak elegen…
E világon és túl ezen,
Hol nem halad, csak nehezen
A lélek, amely erre téved…
Itt minden a semmibe réved…
Azt hiszem, én is itt veszek,
Ma vagyok – Holnap nem leszek.
Ebben a megváltott világban
Otthonunk sincsen e hazában,
Szerelmünk sincsen igazán:
Csak kapcsolatok halmazán
Át látjuk szerelmeinket.
S nem menthetjük meg lelkeinket,
Mert hitünk sincsen igazi,
Csak mindenkinek valami,
Amiben úgy szeretne hinni,
Hogy eladná a lelkét érte,
Akkor is, ha senki sem kérte.
Eladni, venni, eladni, venni,
Aludni, enni, álmodni, menni,
Születni, szerelmesnek lenni,
Meghalni és semmit se tenni…
Ezekből áll az életem…
Valami majd csak lesz velem.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.