Szülőföldön hasznosítani a tudást

276

Suciu András és Suciu Zsuzsanna Gyergyószentmiklóson élő és tevékenykedő orvosházaspár. A feleség Sepsiszentgyörgyön született, a férj marosvásárhelyi, és mindketten ez utóbbi városban végezték orvosi tanulmányaikat. Majd úgy döntöttek, hogy szülővárosaik között éppen félúton, Gyergyószentmiklóson telepednek le két gyermekükkel. Fiatal orvosokat bemutató sorozatunkban ezúttal őket ismerhetik meg olvasóink.

Fotó: Nagy Levente

– Hogyan választottak szakmát? Miért éppen sebész és belgyógyász lett önökből?

Suciu András: Gyermekkoromban nagymamám melldaganat, majd vastagbél-patológia miatt hosszú ideig feküdt ágyban, kéthetente volt kórházban. Korábban mozdonyvezető akartam lenni, de amikor nagymamám meghalt, eldöntöttem, hogy orvos leszek. Már 10 évesen tudtam, hogy orvos akarok lenni, aki megmenti a nagymamákat. Így lettem sebész.

Suciu Zsuzsanna: Én kilencedik osztályban határoztam el, hogy orvos leszek, nagyon szerettem a biológiát és a kémiát, aztán az egyetem harmadik évében, amikor a belgyógyászatot tanultuk, nagyon megkedveltem a szakágat. Amúgy is a betegségek nagy részének kulcsa a belgyógyászat, tőlem mindig is távol álltak a sebészeti ágak. De a belgyógyászat folytatásaként az idén beiratkoztam a második rezidenciára, a kardiológiára.

– Miért választották a család új otthonául Gyergyószentmiklóst?

Suciu Zsuzsanna: A rezidensképzés után azon gondolkodtunk, hogy jó volna magyar városban dolgozni, letelepedni, az eddig szerzett tudást a továbbiakban is a szülőföldön kamatoztatni. A betegeknek óriási előny, ha anyanyelven el tudják mondani a panaszaikat, tanácsot kérhetnek szakemberektől.

Suciu András: Három hónappal korábban jöttem Gyergyó­szent­miklósra, mint a család. Márciusban érkeztem én, a feleségem a gyerekekkel májusban, ugyanis ő akkor fejezett be egy ultrahangos kurzust. A feleségem eleinte félt a váltástól, főleg a gyerekek miatt: hogyan, miként fognak alkalmazkodni? De teljesen meg vagyunk elégedve, kellemes csalódás ért. A gyergyószentmiklósiak nyitottak, barátságosak, és sok barátot szereztünk, miután ideköltöztünk.

Suciu Zsuzsanna: A kórházi közösség is közvetlen, nagyon segítőkészek. A kisebbik fiunk itt ment bölcsődébe, könnyen alkalmazkodott. A nagy fiunk Marosvásárhelyen nem igazán szerette az óvodát, itt nagyon kedveli, hamar beilleszkedett. Ez számunkra nagyon fontos volt, óriási kő esett le a szívemről.

– Sok erdélyi orvos külföldi kórházakban találja meg a helyét, az önök esetében merült-e fel ez a lehetőség?

Suciu András: Abban az időben kezdődött a nagy kivándorlási hullám az orvosok között, amikor egyetemre jártunk, de mi egy percig sem gondolkodtunk azon, hogy külföldre költözzünk. Több időt töltöttem Magyarországon, a budapesti 1-es számú sebészeti klinikán, a pécsi sebészeti klinikán, valamint Németországban is, így volt alkalmam a külföldi medicinával kapcsolatba kerülni, de nem vonzott, hogy odaköltözzek. Számunkra fontosak a barátok, a család, nem tudtam elképzelni azt, hogy csak az anyagi háttér miatt idegen országba menjünk. Romániában is sikeres tud lenni egy orvos, ha van szaktudása és ambíciója. Lehet fejlődni, rendszeresen vannak továbbképzések, konferenciák, elsajátítunk különböző új kezelési módszereket.

Suciu Zsuzsanna: Ha az ember elmegy külföldre és megtanul valamit, inkább itt fektesse gyakorlatba, a megszerzett tudást itthon kellene kamatoztatni. Nem igazán értek egyet az orvosok elvándorlásával, de ez nyilván nemcsak egyéni döntés, hanem összetettebb probléma áll ennek hátterében.

– Talán önök is szembesültek azzal, hogy egyesek inkább más városba utaznak orvoshoz, elkerülik a gyergyószentmiklósi kórházat korábbi esetek, mástól hallott történetek vagy pletykák miatt. Erről mi a véleményük?

Suciu András: Ahogy fejlődik a világ, a technika, úgy a körülmények is változnak egy adott kórházban is. Sokakban rögzült, hogy nem mennek egy adott klinikára, mert egy ismerősük valamikor ott volt, és ki tudja mi történt vele. A kórház nem marad meg azon a szinten: változnak az orvosok, a berendezések. Itt mi is ugyanolyan műtéteket tudunk elvégezni sebészet terén, mint egy megyei központban. Például nemrég egy új szerkezetet vásárolt a kórház, aminek segítségével komolyabb laparoszkópos műtéteket is el lehet végezni. Amikor idejöttem, azzal szembesültem, hogy sokan nem is tudták, a gyergyószentmiklósi kórházban is van laparoszkóp. El lehet végezni egyszerűen olyan beavatkozásokat, amit korábban nyílt műtéttel kellett. Itt is lehet szakmailag fejlődni, ezt az embereknek meg kell tudniuk. A Gyergyó környéki páciensnek sokkal könnyebb, ha nem kell elutaznia más városba, ugyanazt a beavatkozást itt is el lehet végezni. Itt kellemes csalódás volt a vásárhelyi kórházhoz képest, hogy míg ott egy szalonban 8-9 beteg is van, itt csupán 2-4 beteg fekszik egy kórteremben, saját fürdőszobával, nem kell a folyosó illemhelyiségét használniuk 30 pácienssel osztozva. Vannak betegeim, akik Marosvásárhely környékéről jöttek ide, ismertek, problémáik adódtak, eljöttek ide, és nagyon elégedettek voltak.

Suciu Zsuzsanna: A gyergyószentmiklósi kórházban sok lehetőség van a betegek kezelésére és vizsgálatára egyaránt. Úgy vélem, hogy a betegek nyugodt szívvel és bizalommal választhatják a kórházi ellátást. Viszont vannak olyan eszközös vizsgálati módszerek, amire itt nincs lehetőség, de azért hogy egy beteg európai szintű ellátásban részesüljön, mi, orvosok kötelesek vagyunk elküldeni őket a megyeközpontba, illetve egyetemi központba egyes vizsgálatokra.

– Melyek azok az esetek, amikor más kórházba kell küldeniük a beteget?

Suciu András: A gyergyói kórházban éjszaka sürgősségi ügyeletben csak egy sebész, egy belgyógyász , egy gyerekgyógyász, egy nőgyógyász van, ha viszont jön egy idegsebészeti eset, egy trauma, nyílt törés, azt el kell küldenünk Csíkszeredába, mert nincs rá kellő felszerelésünk. Nemrég volt egy súlyos közúti baleset, az összes sérültet a gyergyószentmiklósi kórházba hozták be, három óra telt el, amíg mindegyikük állapotát stabilizálták a kollégáink. Erről nem beszél senki, de ahhoz, hogy szállítható állapotban legyenek, az itteni dolgozók erőfeszítésére volt szükség. Ha itt nincsenek ezek az emberek, akkor mi történik? Amúgy sebészet terén el tudunk végezni minden beavatkozást, akár azonnal is, ha szükséges: kizáródott sérv, gyomor-, bélperforáció – azonnal megoldjuk. De ha például bélelzáródás van, stabilizáljuk a beteget és másnap végezzük a műtétet. Vannak természetesen olyan esetek is, amiket egyetemi központokban oldanak meg.

Suciu Zsuzsanna: Belgyógyászat terén nagyrészt minden patológiát el tudunk látni: légző-, vese-, hematológiai, gasztrointesztinális és kardiológiai betegséget egyaránt. Van felszerelés, vannak gyógyszerek. Akkor küldjük el a beteget, ha olyan előrehaladott állapotban van, ami miatt más kivizsgálásokra vagy speciálisabb terápiára szorul. Ilyen például a koszorúérfestés, perifériás keringés festése, gasztroszkópia, CT-, MR-vizsgálatok. Mivel tanársegéd vagyok a marosvásárhelyi egyetemen, állandó kapcsolatban állok a klinikával. Ha olyan beteg van, akit el kell küldenünk, vannak kapcsolatok, könnyebben fogadják, rendszeres visszajelzést kapok, aztán hozzánk jön vissza ellenőrzésre a páciens, nem kell már az egyetemi központba utaznia.

– Mit üzennének a gyergyói lakóknak, esetleg leendő pácienseiknek?

Suciu Zsuzsanna: Azt üzenem, hogy az egészséges életmód, a dohányzás elhagyása, a mozgás, az egészséges táplálkozás nagyon fontos annak tekintetében, hogy egészségünket megőrizzük. Ha bármi apró gond van, jó a családorvos, belgyógyász véleményét kikérni, hogy időben derüljön ki, ha valamilyen betegségben szenvedünk. Ne előrehaladott állapotban diagnosztizáljuk, hanem minél hamarabb, mert akkor többet tudunk tenni. Mindenképpen érdemes járni rutinellenőrzésekre. Bármi panasz van, kérjük ki orvosunk véleményét, ne szedjük a kiütésünkre ugyanazt a gyógyszert, amit a szomszéd néni lábszárödémájára szed.

Suciu András: A pácienseknek nem kell félnie az orvostól. Sokan vannak, akik félnek, s nem tudják, hogy kihez forduljanak. Inkább az ismerősük kezeli vagy az interneten néznek utána. Ha valakinek panasza van, forduljon orvoshoz, nem feltétlenül kell befeküdnie a kórházba, de tanácsot szakembertől kell kérnie. Azzal senki nem veszít semmit, ha elbeszélget az orvossal. Ha viszont valaki fél, nem megy orvoshoz, elhallgatja problémáit, az végzetes lehet. Sajnos ilyenkor kerülnek a páciensek súlyos stádiumba. Bármilyen megbetegedést a kezdeti stádiumban lehet a legkönnyebben kezelni, és nemcsak a tüneteket csillapítani – mert azok újból és újból visszatérhetnek –, hanem az okot kell megtalálni, ugyanis akkor a tünetek is elmúlnak.

Nagy Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.