Az üres pohár

1 777

„A Néptanácsnak fele bolond” – jelentette ki János bácsi a kedvenc kommunizmusbeli viccemben. De amikor felszólították, hogy vonja vissza a kijelentését, rögtön meg is tette, és lazán azt mondta: „A Néptanácsnak fele nem bolond”. Szóval János bácsinak megvolt a magához való esze, megadta minden néptanácsi dolgozónak a lehetőséget, hogy a nem bolond kategóriába sorolja magát, nem volt sem optimista, sem pesszimista, látta a jót is, a rosszat is, bírált is meg nem is, fel is öltözött meg nem is, mint az egyszeri lány a mesében. Hogy miről jutott eszembe János bácsi? Ezúttal épp a félig telt vagy félig üres pohárról, arról, hogy a sok rossz hírt, ami az utóbbi napokban a közösségünket érintette, föltétlenül tragikusan kell-e felfogni vagy sem.
S most vegyük számba. Kitartó esőzések után árvizek, belvizek okoztak jelentős károkat. Embereket kellett evakuálni a házaikból. Sziklák omlottak a Vargyas-szorosban a turistaösvényre. Eltűnt egy balánbányai kisfiú. Kiábrándítók az érettségi eredmények. Elutasította a Gyulafehérvári Ítélőtábla a gyulafehérvári római katolikus érsekség keresetét a Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatása ügyében. Öt év letöltendőt kapott Beke István és Szőcs Zoltán. Nos, ezek valóban rossz hírek.
De vannak köztük rosszabbak, és akadnak félig tele poharasok. Például az esőzések és az árvizek. Hiszen nem olyan rég még folyton a szárazság miatt siránkoztunk, az utóbbi években tele voltunk panasszal, hogy kiszáradtak a patakok s a kutak, kiég a fű, s még a méhek sem tudnak virágport gyűjteni satöbbi satöbbi, mert sírni, azt mindig tudunk. Amikor idén június 8-án, Medárdkor eleredt, egyenesen jajveszékeltünk, hogy most jön az eső, nem tudunk kaszálni/takarni/ragyás lesz a pityóka, ahelyett, hogy örvendtünk volna, hogy a természet próbálkozik pótolni a vízhiányt, még ha vissza is követeli néhol az eltérített ereit-medreit, a beépített árterületeit vagy leszakít javításra szoruló hidakat. Kétségtelen, a pohár fele valóban üres, akárcsak az érettségi eredmények esetében, ahol az eredmények valóban romlottak – a tavalyhoz képest. De jócskán javultak, ha 2012-höz viszonyítjuk, amikor mindössze 31 (!) %-os volt megyénkben az átmenési arány. Ekkor kamerázták be első ízben a vizsgatermeket és ekkor szembesültek hosszú évek/évtizedek után a vizsgázók és tanáraik is azzal, hogy puskázás nuku. Azóta mondhatni folyamatosan javult megyénkben a sikeresen érettségizők aránya: 2013-ban 43%, 2014-ben és 2015-ben 54%, 2016 és 2017-ben a vizsgázók több mint 60%-a ütötte a mércét. Szerintem ez örvendes eredmény, még akkor is, ha most egy kis visszaesés tapasztalható, hisz az óvások előtti eredmények szerint a Hargita megyei átmenési arány 53,69%. Viszont nézzük a pohár tele felét: magyar nyelv és irodalomból a vizsgázók 95%-ának sikerült az átmenő jegyet megírnia. Miközben (bár nem találtam még erre pontos adatot) egészen biztos, hogy a román anyanyelvű diákok román nyelv és irodalomból ennél gyengébben teljesítettek, olyan körülmények között, amikor a mi diákjaink nemcsak azt vállalják, hogy eggyel több tantárgyból érettségiznek, mint román társaik, hanem azt is, hogy már előkészítő osztálytól kezdve több időt töltenek az iskolában, és a házi feladat írásával, mint román társaik. Mivel tudhatjuk, hogy nem lepuskázott, hanem megérdemelt jegyekről van szó, szerintem kifejezetten örülhetünk a jól vizsgázók nagy számának – akárcsak az esőnek.
De sajnos akárhogyan is forgatjuk, a pohár sokszor üres. Látszatra úgy tűnik, hogy lötyög benne valami, de mikor szánkhoz emeljük, kiderül, hogy csalóka volt a látszat – maga a pohár csak az illúzió-lötty fölött kezdődik. Mert sehogy sem lehet félig tele poharat látni a Batthyaneum vissza nem szolgáltatásának ügyében (még ha sokba is kerülne az egyháznak a létesítmény fenntartása), nem lehet félig tele poharat látni a MOGYE–Petru Maior összevonásának esetében sem (még ha netalán, mint a politikusaink remélni engedik, plusz szakok is indulnának az új egyetemen magyar nyelven), és nincs félig tele a pohár Beke Istvánék esetében sem. A román jog és a román politikum nem ismer lehetetlent, mindig megtalálja a csalafinta módját, hogy a törvény álarca alá rejtve olyan ítéleteket hozzon, amilyeneket akar. Ezúttal a vád besorolását változtatta meg közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista cselekedetre, így öt év letöltendőt kapott a két Hatvannégy vármegyés vezető. Égbekiáltó, ami történik, forgathatjuk jobbra-balra a poharat, csak az ujjlenyomatok maszatolásait látjuk, s egyetérthetünk János bácsival: a hatalmon lévők, a többségiek fele nem bolond. Erősen jól ismeri a maga érdekeit.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.