Az ünnep ára

734

Szó szerint megadtuk a 170. március 15-e árát. Tragikus, de ugyanakkor groteszk és szánalmas is az a túlbuzgóság, ahogy száz év múltán is az ország javának elrablását vizionáló karhatalom kardoskodott, felszólított, bírságolt. A centenárium évében, a demokrácia 28. esztendejének március idusát emlékezetessé tevő büntetőhadjárat egy régi, valóban megesett, ma már anekdotává szelídült esetet juttatott eszembe. Történt a 80-as években, amikor még csak titkon remélte a nép, hogy egyszer talpra áll még a magyar. Helyszíne a szentegyházi bodega, főhőse pedig az akkor még virágzó kisváros vasgyárának legendás orvosa, néhai Sükösd doktor úr. Egy reménytelen, ólmos márciusi napon a doktor úr többrendbeli konyakozás céljából felkereste a helyiséget. Asztaltársasága bőven akadt. Tömény füstben töményeztek, köményeztek a székelyek, s amikor már jócskán megcsapolták a lokál kínálatát, felbuzdult bennük a gyötrelmes magyar sors minden kínja, s keservüknek hangosan nótázva adtak hangot. Kossuth Lajost és a Hargitán álló honvédet idézték meg éppen, amikor betoppant a szocialista idők marcona milicistája és felszólította a maroknyi, épp Csaba királyfi csillagösvényén poroszkáló székelyt, hogy aszondja: „Maguk, Elvtársak, irredenta, fasiszta, horthysta, mindenféle pártellenes nótákat énekeltek! Maguk meg lesznek súlyosan büntetve!” Aztán felsorolta az éppen aktuális hazaárulási tőzsde-árfolyamokat. Fizetendő helyben a felbujtó repertoár: 1 db Kossuth Lajos azt üzente 500 lej, 1 db Székely Himnusz 1000 lej, 1 db Isten, áldd meg a magyart! 2500 lej, valamint 2500 lej egy szál honvéd a Hargitán, mindösszesen 6500 lej. Megszeppent a jónép, de Sükösd doktor úr cseppet sem. Elővette pénztárcáját és így szólt: „Őrnagy Elvtárs! Én most előfizetek magánál még egy magyar himnuszra, ugyanannyi székely himnuszra és ugyanannyi Kossuth Lajosra! Ez összesen 5500 lej, van itt vagy 6000, a többi a magáé. De legyenek szívesek, a búbánatos kutyaúristenit neki, többet ne zavarjanak!” Így történt, hogy Sükösd doki & Co. immár az állambiztonsági szervek és a népi milícia éber, sosem lankadó felügyelete alatt gajdolhatta tovább a Szigorúan Tilos Nép- és Hazaellenes Alkotásokat.
Amikor tegnap, a Patkóban főt hajtottam a szabadságharc hősei előtt, gondolatban megsüvegeltem a már rég a mennyei bodegában vigadó Sükösd doktor urat. Mert nem felejthetem, hogy a jelennél sokkal sötétebb időkben is mindig voltak bátrak, akik mertek.

Lázár Emese

A cikk a Hargita Népe március 16-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.