Az Új Kelet közönségtalálkozóján

Glóbusszal a vállamon (7.)

87

Talán nem is tudják akik a Gyergyóban megjelenő Új Kelet hetilapot forgatják, hogy hasonló néven 1918 óta jelent meg erdélyi újság. Valóban, 1940-ig heti- majd napilapként nyomták a kiadványt, majd Izraelben folytatta hagyományait. A Duna Televíziónál találkoztam a lap főszerkesztőjével, Dán Ofryval. Gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a régi újságíró-nemzedék „nagymoguljával”. Igazi motorja volt az izraeli diaszpórának, szorgosan írta dokumentum-köteteit, szerkesztette napilapját. Igen, napilapját, a Kárpát-medencén kívül az Új Kelet jelent meg egyedül naponta. Ez embertelen feladatot rótt a főszerkesztőre, így gyakran megcsörrent lapzártakor a telefonom, s Dani anyagban reménykedett. Általában tudtam segíteni, a zsidó vallási műsorajánlók, a kulturális hírek mindig jó utánpótlásként szolgáltak. A Duna egyébként nagyon népszerű volt Izraelben, a vallási műsorokon kívül az óhazáról kaptak a nézők híreket, s az idősebb férfinemzedék a művészfilmek sokszor sikamlós képi világát is nagyon élvezte a puritán országban.

2001-ben közönségtalálkozóra hívtak meg Izraelbe. Pekár István elnökkel és Meszlényi László hírigazgatóval keltünk útra. Zarándokként jártuk végig a szent helyeket, találkoztunk újságírókkal, jeles magyar közéleti személyekkel, s ezután következtek az Új Kelet közönségtalálkozói. E rendezvények reklámot is jelentettek a lapnak, így rövid bevezető után kis műsor járt az egybegyűlteknek, s ezt követte a közönségtalálkozó. Különösen emlékezetes volt a netanyai összejövetel. Népes csoport, mintegy félszáz tévénéző volt kíváncsi ránk, s mediterrán lelkesedéssel kérdeztek, szóltak közbe, tettek megjegyzéseket. Dani próbálta moderálni az estét, valahogy így: „Mózes, te most maradj csendben, Simon, most szóljál, ha akarsz, de ne túl hosszan, Sára, ebből elég, leülni!” A rendreutasítottak nem vették zokon az irányítást, egyikükhöz Dani a végén oda is ment, s szólt egy-két jó szót: „ne haragudj, de rendnek kell lenni!”


Danival sokszor találkoztam budapesti könyvbemutatókon, a Golda, a Jom Kipuri háború, vagy a Hermann Dezsőről írt monográfiája nagyon olvasmányos kötetek voltak.
Dani agyát később gyilkos kór támadta meg, beszéltem vele többször telefonon, de utoljára már nem ismert meg, 2014-ben halt meg, lapjába Pekár István írt megemlékezést.
Mint említettem, napi kapcsolatban voltam Danival. Általában ő fordult kéréssel hozzám, de ő is gyakran segített. Egyszer, mikor kértem egy cikk betételét: „Édes Zoltánkám, ha te palesztin röplapot akarsz publikálni, neked azt is megteszem” – hangzott Dani válasza.

Csermák Zoltán

A cikk a Hargita Népe április 12-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.