Az irány

179

Idősebb, könyvbarát, anekdotázni szerető városlakó szokta kérdezni: Milyen az irány? Tudja ő, hogy például a Brüsszelé rossz, a bukarestivel is sok baj van, az erdélyi magyarral sem lehet dicsekedni… A globalizáció okozta kulturális lecsúszásnak lehetünk tanúi – mondogatja olykor. Igaza lehet, ugyanis amerikai sajtóhírek szerint titkosítás alól feloldott kanadai dokumentumokban egyebek mellett az áll, hogy a pénzvilág legnagyobb urainak életbevágóan fontos a tömegek alacsony kulturális szinten tartása, ezért minden tőlük telhetőt megtesznek az igény, a közízlés, a valódi, időtálló értékek rombolásáért. Természetesen itt, Európában is. Erőszak, (bank)rablás, gyilkolás, lopás, sikkasztás, lövöldözés, drogozás, prostitúció, válás, gyermekpornográfia, szeméremsértés – mind megtalálható a széles tömegekhez szóló internetes anyagokban, filmekben, kereskedelmi tévécsatornák műsoraiban. És még van bőr a képükön a dölyfös médiamoguloknak azt mondani, hogy csak erre van igény. Ha saját – magyar – portánk előtt akarunk seperni, elég, ha csupán néhány, valamikor tőlünk távol álló, idegenből vagy idegen hatásra bejött szokásra vagy viselkedésformára vetünk egy pillantást.
Micsoda frizuradivat hódít suhancok vagy felnőtt korú fiatalok körében évek óta a futball-világbajnoksá-
gok után! Hogy a festett/tetovált karról és lábszárról ne is beszéljünk. A valamikor vuvuzellát fújó afrikai focisták ma európai divatdiktátorok. Apropó tetoválás és testfestés. Napjainkban egy-egy tévéműsorban festett hátú nők is meg-megjelennek, ők az öregek emlékezetében a sáros hátúakat idézik fel. Számos közszereplő vagy televíziós műsorvezető ma már simán kiáll zsebre dugott kézzel a nagy nyilvánosság elé, egy-egy celebnek/sztárnak tartott figura pedig ilyen esetben még a napszemüvegét sem hajlandó levenni. Mi több: rágógumizók is akadnak köztük. Követőjük, persze, bőven van utcán, áruházban, színházban, iskolában, számos nyilvános helyen. Akárcsak a férfi popsztároknak a fülbevaló-viselésben. És ne feledkezzünk meg a sok gyűrű divatját űző gyengébb nembeliekről sem! A diagnózisok sorát folytathatjuk bizonyos tévéműsorokban a műsorvezetőnek kutyára-macskára vonatkozó elmaradhatatlan kérdéseivel, viszont a jövőt jelentő gyermek iránt nem olyan élénk az érdeklődés. Főzőműsorban a nézők elvárják a műsorvezetőtől, hogy kutyasimogatás után mosson kezet és ne a tésztát kezdje gyúrni! Ízlésficam? A műsorvezetőn sötét öltöny díszzsebkendővel, fehér ing, csokornyakkendő, tornacipő (!). Zakó alá pólót venni – az sem valami elegáns dolog. A vetélkedő tornacipős műsorvezetője helyes válasz esetén gyakran felkiált: ó jesz (yes)! A csapattársak okéznak, vauznak, helóznak és összeverik mindegyre minkét tenyerüket vagy öklüket.
A lakodalmakban az jött be szokásba, hogy a fiatal párok pirulás nélkül utcára viszik a hajdanvolt (?) hálószoba-titkokat. Ha például a szószóló ama kérdésére: Ki a kezdeményező? vagy Ki van felül az ágyban? és elsőnek a menyasszony jelentkezik (ez a leggyakoribb) – hosszas taps, füttyögtetés és sikítozás.
Elfajzottak mára köszönési szokásaink is. Az udvarias, tiszteletteljes napszakos hosszabb formák, mint például a Jó napot kívánok! és társai háttérbe szorultak, helyettük a sokszor fölényeskedő, lekezelő, pökhendi rövid formák hallhatók. És még nem említettem a gyakorisági listán vezető, idegen – angol – származású, már-már nyelvi idiótaságnak számító Szép napot! köszönési formát. Ma már a Kezét csókolom! vagy Kezit csókolom! ritka, mint a fehér holló. A gyermekeket sem tanítják erre. Manapság bizonyos helyi lapok nem is akarnak hallani a néhai jeles professzor valamikor sokat idézett szavaira: „A sajtó nemcsak tartalmával nevel, hanem nyelvi formájával is.” (Deme László) Milyen tartalom van ott, ahol első a botrány, pletyka, buli, fesztivál fesztivál hátán, ott disznóvágás, kolbásztöltés, lekvárfőzés, vattacukor-készítés, divatbemutató, pálinka- és borkóstolás… Ilyen témák miatt nem jut hely egy-egy újságban országosan ismert szellemi ember hat-hét évtizedes (!) kimagaslóan értékes munkásságának méltatására és köszöntésére születésnapja alkalmából. Nem is akármilyenen, hanem például a 90-ediken.
A ’89-es fordulat után hirtelen úgy tűnt, megvalósulni látszik történelmi és irodalmi jeleseink álma: a fejlett, művelt polgári társadalom kialakulása. Ezt az irányt a világ gazdasági, politikai, kulturális egységesülésére való törekvés igencsak megváltoztatta. Mondhatjuk ezt annak ellenére is, hogy még vannak ugyan a magyar közmédiában nézhető és hallgatható, értékteremtő műsorok, néhány hazai újságban és folyóiratban is találunk értékes írásokat. A kérdés csupán az, hogy meddig?

Komoróczy György

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.