Az értelmi lemaradás fokozatai

Korképek és kórképek 63.

240

Miután eléggé hosszú kitérőt tettünk az intelligencia birodalmában, amelyről így is csak a legszükségesebbeket mondtuk el, hadd térjünk vissza az értelmi fogyatékossághoz – magyar(!) nyelvterületen inkább (ki érti ezt?) – mentális retardációhoz, hisz valójában ennek taglalása volt az intelligencia apropója.
Az értelmi fogyatékosságnak fokozatai vannak, amelyeken belül is eléggé nagyok az eltérések. A három kategória mindegyikét alcsoportokra osztják. Minél korábban ismerik fel a bajt és kezdik el a szakszerű foglalkozást, annál több és jobb eredményt lehet elérni az érintett gyerekekkel.
Enyhe formája – mifelénk még használatos az első fokú oligofrén vagy debilis megnevezés – iskolázható, képes elsajátítani az írást, olvasást, a számolás alapműveleteit, helyesen beszél és a mindennapokban is jól tájékozódik, kis segítséggel képes az önálló életvitelre. Igen jól képes társadalmilag is illeszkedni.
A közepesen súlyos értelmi lemaradottság – másodfokú oligofrén, imbecillis – gyerek részben tanítható, képes szöveget másolni, olvasni már nem igazán és a számolás sem megy. Beszéde és annak megértése is egyszerű mondatokra korlátozódik. Apró feladatokat egymagában is elvégez. Irányítással és állandó felügyelettel részt vehet összetettebb tevékenységekben is. Részben önellátóvá nevelhető. Gyakran jár együtt viselkedési zavarral, hisz sérült a helyzetek megértése, nehezebben alakul ki – ha egyáltalán kialakul – az önkontroll.
A legsúlyosabb formája – harmadfokú oligofrénia, idióta – olyannyira érinti a központi idegrendszert, hogy az egyén képtelen vagy csak igen kis mértékben képes beszédet vagy bármiféle emberi tevékenységet elsajátítani. Legtöbbször súlyos mozgászavarral, alkalmanként járásképtelenséggel társul. Teljes ellátásra, gondozásra szorul.
Nem szeretném részletesebben tárgyalni az értelmi lemaradást, inkább csak jelezném a korai felismerés fontosságát. Van, amikor már születéskor kiderül, hogy baj van, mert oxigénelégtelenség vagy agyvérzés lépett föl, esetleg nyilvánvaló genetikai rendellenességről van szó. Máskor csak menet közben derül ki, hogy a baba nem reagál az ingerekre, megkésve jelentkeznek a jellegzetes lelki, elsősorban a mozgásos, fejlődés lépései: szemkontaktus, nyúlkálás, ülés, átfordulás stb., nem gügyög és hasonlók. Ilyenkor azonnal szakemberhez kell fordulni.

Albert Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.