Az én édesanyám

595

Hétvégén anyák napja. Amióta az eszemet tudom, ilyenkor már nagy készülődésekbe kezdtem, hogy valamit készítsek erre a jeles alkalomra édesanyámnak és nagymamáimnak. Most már én is belecsöppentem a való életbe, és nem igazán van időm arra, hogy saját kezűleg készítsek valamit. De így is szem előtt tartom, hogy valami személyes, egyedi ajándékkal kedveskedjek ezen a napon azoknak, akiknek köszönhetem, hogy vagyok.
Körülöttem több embertől is hallottam, hogy nem volt valami jó gyermekkoruk. Én személy szerint nagyon sajnálom ezért őket, mert nekem csodás volt. Merem állítani, hogy nekem van az egyik legjobb családom a világon. Akik olyan alapokat teremtettek nekem, hogy az életben bármi is jöjjön, túlélem. Sok időt töltöttem mind a városban, mind vidéken a nagyszüleimnél. Ezért is hálás vagyok, mert mindkét helyen olyan dolgokat tanulhattam meg, amelyeknek mai napig hasznát veszem. Nagyszüleimre, édesapámra és az egész családomra egyaránt számíthattam, bármiről is volt szó. De mivel anyák napja jön, így most első helyen áll az én édesanyám.
Édesanyám csodálatos nő. Ha valaki életében csak egyszer találkozott vele, ha pár percre is, akkor tudja, miről beszélek. Nekem ő a példaképem. Hihetetlen felfogni, hogy mire volt képes az idők során, mi mindent kibírt, és mi mindent megtett, hogy nekünk jó legyen. Sosem fogom elfelejteni, hogy a kórházban, amíg én heteken keresztül mozdulatlanul kellett feküdnöm, ő mi mindent megtett értem. Egész éjjel őrzött és ápolt, és amikor reggel hét órát ütött az óra, egy emelettel fennebb ment, és végezte a munkáját. És ez így ment heteken keresztül. Ez pedig csak egyetlen példa a sok közül.
Csodálatos, amit egy nő kibír. És minden tiszteletem azoké a nőké, akik szintén felneveltek, vagy még nevelnek gyerekeket. Nem az kell legyen a cél, hogy nagy embert neveljünk, hanem az, hogy a gyerekünk ember legyen. És ha ez sikerült, akkor semmi problémája nem lesz az életben!

Szilágyi Dalma

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.