Az első női sakkolimpia-győztes

12

Olga Nyikolajevna Rubcova

Olga Nyikolajevna Rubcova (a FIDE nyilvántartásában Olga Rubtsova néven szerepel) szovjet női sakkozó, a negyedik női sakkvilágbajnok (1956–1958), az első női sakkolimpia aranyérmese, az első női levelezési sakkvilágbajnok 1909 augusztus 20-án született Moszkvában. Rubcova kétszeres női levelezési sakkolimpiai bajnok, az első női levelezési sakkcsapat-világbajnokságon győztes szovjet csapat tagja, a Szovjetunió ötszörös női sakkbajnoka, nemzetközi sakkversenybíró, sakkszakíró. A sakk történetében az egyetlen személy, aki mind a tábla mellett, mind a levelezési sakkban egyéni világbajnoki címet szerzett. Emellett mind a hagyományos, tábla melletti sakkban, mind a levelezési sakkban a szovjet csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet is nyert. Női nemzetközi mester 1950-től, nemzetközi mester 1956-tól, női nemzetközi nagymester 1976-tól. Levelezési sakkban 1972-től nemzetközi levelezési mester, 1975-től női nemzetközi levelezési mester. 1994. december 13-án, 85 éves korában hunyt el Moszkvában.

Az első sakklépések

Olga Rubcova (1909–1994) igazi sakkcsaládból származott, már gyerekkorában megtanult sakkozni apjától, Nyikolaj Rubcov (1882–1962) állami díjas professzortól, aki maga is neves sakkozó volt, versenyen Aljechinnel is játszott. 1936-ban mérnöki címet szerzett a Bauman Műszaki Főiskolán. Első férje Iszaak Mazel (1911–1945) sakkmester volt, aki 1941–42-ben Moszkva bajnoka lett, majd a második világháború végén hadnagyként szolgálva 33 éves korában, 1945-ben Taskentben meghalt. Későbbi férje Abram Poljak (1902–1996) szovjet sakkmester és edző volt. Lányuk Jelena Fatalibekova szintén erős sakkozó lett, női nemzetközi nagymester, aki a Szovjetunió junior bajnoka, majd 1974-ben felnőtt női bajnoka volt, később kétszeres szenior Európa-bajnok és háromszoros szenior világbajnok lett.

Sakkpályafutása

17 évesen, 1926-ban győzött a Komszomolszkaja Pravda által szervezett tömegsakkversenyen, egy évvel később 18 évesen megnyerte a Szovjetunió első női sakkbajnokságát. A 1927 és 1967 közötti negyven év alatt húsz alkalommal játszott a bajnoki döntőben, négy alkalommal végzett az első helyen (1927, 1931, 1937, 1949), ezenkívül 1935-ben az országos bajnoki címért vívott mérkőzésen 7–2 arányban legyőzte Szemjonovát. Négy alkalommal végzett a harmadik helyen és 1945-ben a 3–4. helyet szerezte meg. 1965-ben ő és a lánya (Fatalibekova) is a szovjet női sakkbajnokság döntőjének résztvevője volt. Három alkalommal volt Moszkva bajnoka. 1956 és 1958 között ő volt a sakkozás történetének negyedik női világbajnoka. Az első női sakkolimpián, 1957-ben, Emmenben az olimpiai bajnoki címet szerzett szovjet csapat éltáblása volt. A döntőben, a szovjet hölgyekhez hasonlóan, a román hölgyek (Maria Albuleț, Margareta Teodorescu) is 10,5 pontot értek el, egymás elleni eredményük is döntetlen lett, de a szovjeteknek több győzelmük volt és övék lett az első női olimpiai arany. Másképpen is alakulhatott volna a végállás, hiszen a 2. fordulóban Teodorescu nyerést hagyott ki a szovjet Kira Zvorykina ellen… A magyar hölgyek (Hönsch Irén és Ladányiné Karakas Éva) is döntetlent játszottak a szovjetekkel és a románokkal, de a 4. helyen végeztek. Rubcova 1950-ben lett női nemzetközi mester, 1956-ban a női világbajnoki címhez a Nemzetközi Sakkszövetség a nemzetközi mesteri címet adományozta neki, 1976-ban kapta meg a női nemzetközi nagymester fokozatot, 1964-től nemzetközi versenybíróként is működött.

Világbajnoki címszerzés

A Vera Mencsik halála miatt betöltetlen női sakkvilágbajnoki címért a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 1949–1950-ben körmérkőzéses tornát írt ki, amelyen 12 ország 16 versenyzője vett részt, köztük négy szovjet sakkozónő, akik végül az első négy helyen végeztek. A versenyt a szovjet színeket képviselő Rugyenko nyerte meg 15 játszmából szerzett 11,5 ponttal a 10,5 pontos Rubcova és a 10 pontos Bikova előtt. Az 1952-es világbajnokjelölti versenyen csak 8. lett, de a következő világbajnoki ciklusban, az 1955-ös versenyt már megnyerve jogot szerzett arra, hogy a világbajnoki címért mérkőzhessen. Az 1955–56-os világbajnoki ciklusban a FIDE úgy döntött, hogy a világbajnoki címért hárman mérkőzzenek meg: a címvédő, az előző világbajnoki döntő vesztese, valamint a világbajnokjelölti verseny győztese. Ennek megfelelően 1956-ban hárman küzdöttek a női világbajnoki címért: Jelizaveta Bikova, Ljudmila Rugyenko, valamint Olga Rubcova. A hármas körmérkőzésen nyolc-nyolc mérkőzést vívtak egymással. Rubcova 6–2 arányban legyőzte Rugyenkót és 4,5–3,5 arányban nyert Bikova ellen, ezzel Olga Rubcova lett a sakkozás negyedik világbajnoka. A világbajnoki címet elvesztő versenyzőnek ebben az időszakban lehetősége volt arra, hogy visszavágót kérjen, erre 1958-ban került sor. A 6. játszma után még Rubcova vezetett 4–2 arányban, azonban ekkor Bikova hat egymás utáni győzelmet szerzett, és meggyőző fölénnyel, 8,5–5,5 arányban győzött, ezzel visszahódította a női világbajnoki címet. 1959-ben is bejutott a világbajnokjelöltek versenyére, de csak a 9. helyet szerezte meg. Rubcova utoljára 1971-ben jutott be a világbajnokjelöltek zónaközi döntőjébe, ahol a 10. helyezést érte el.

Levelezési sakkpályafutása

1968 és 1972 között Rubcova volt a levelezési sakkozás első női világbajnoka. Az 1972–1977 között zajló 2. női levelezési sakkvilágbajnokságon az 1–2. helyen végzett, de a holtverseny eldöntése nem neki kedvezett. Az 1978–1984 között zajló 3. női levelezési sakkvilágbajnokságon az 5. helyet szerezte meg (ekkor már 75 éves volt), utoljára 83 éves korában jutott be a levelezési sakkvilágbajnokság döntőjébe, ahol a 11. helyezést érte el. Tagja volt az 1969 és 1979 között zajló első levelezési sakkcsapat-világbajnokságon győztes szovjet válogatottnak. Első táblásként tagja volt az 1974 és 1979 között zajló 1., és az 1980 és 1986 között zajló 2. női levelezési sakkolimpián győztes szovjet válogatottnak. 1972-ben nemzetközi levelezési mesteri, 1975-ben női nemzetközi levelezési mesteri címet szerzett.

A levelezési sakk (vagy távsakk) a sakkjáték egy speciális formája, amelyben a játszó felek egymástól távol vannak, és a lépéseket valamilyen közvetítőeszköz segítségével továbbítják ellenfelüknek. Ez hosszú időn át az egyszerű postai levél, később főként a speciális postai lépésközlő levelezőlap volt, de játszottak távsakkot telefonon keresztül, táviratok, telexek, faxok váltásával, vagy rádión történő közvetítés révén is. Ma már a legelterjedtebb az interneten keresztül történő távsakkozás, amelyen a lépések megküldése vagy elektronikus levél (e-mail) útján, vagy szerverkapcsolat segítségével történik. Egyre bővül az okostelefon-alkalmazás segítségével történő távsakkozási forma.

Sakkérdekesség

1943-ban a neves amerikai színészt, Humphrey Bogartot felkereste az FBI, és megtiltotta, hogy tengerentúli versenyzőkkel levelezési sakkjátszmát folytasson. Ugyanis felbontották a levelezését, és a sakkjelzéseket Európába küldött titkos kódoknak tekintették.

Győzelem levélben és asztal mellett

AFIDE döntése alapján 1956-ban három hölgy (Rugyenko, Bikova és Rubcova) küzdött a trónért, melyet Olga Rubcova (FIDE nevén Rubtsova) hódított el és a tábla melletti női sakkozás negyedik világbajnoka lett. A 24. fordulóban Rubcova a megnyitásban gyalogelőnyre tett szert Rugyenkó ellen, az előnyt ellenfele tisztcserékkel „segített” érvényesíteni. Rubcova 1968–1972 között a levelezési sakkozás első női világbajnoka volt, és férfiakat is legyőzött. 1979-ben vezéráldozattal nyert Momir D Milovanovic ellen.

Rubcova – Rudenko

Szicíliai védelem


1.e4 c5 2.Hf3 Hc6 3.d4 cd4 4.Hd4 Hf6 5.Hc3d6 6.Fg5 e6 7.Vd2 a6 8.0–0–0 Fd7 9.f4 Fe7 10.Hf3! (Akkor ritkaságnak számított, ma ez a főváltozat.) Va5? (10…b5 11.e5 b4 kellett kölcsönös esélyekkel.) 11.e5! Hd5 (11…de5?? után 12.Ff6 nyer.) 12.Hd5 Vd2+ 13.Bd2 ed5 14.Fe7 Ke7 15.Bd5 de5 16.He5 Bhd8 17.Bd7+ Bd7 18.Hd7 Kd7 19.Fc4! f5? 20.Be1 Be8? (20…Bf8 után 21.c3 jöhet világos előnyével.) 21.Be8 Ke8 22.Fd5! Hd4 (22…Kd7) 23.Kd2 b6 24.a4 Ke7 25.Kd3 He6 26.Fe6 Ke6 27.Kd4 Kd6 28.b4 és sötét feladta (1–0).

Rubcova – Milovanovic

Szicíliai védelem


1.e4 c5 2.Hf3 Hc6 3.d4 cd4 4.Hd4 Hf6 5.Hc3 e5 (A hírhedt Svesnyikov-változat, mellyel Carlsen meglepte Caruanát a 2018-as londoni világbajnoki döntő második felében.) 6.Hdb5 d6 7.Fg5 (Caruana háromszor is a 7.Hd5 Hd5 8.ed5 lépésekkel kikerülte a főváltozatot, de döntetlen eredménnyel.) a6 8.Ha3 b5 9.Hd5 (9.Ff6 gf6 10.Hd5 f5 11.c3 Fg7 a másik főváltozat, de 11…fe4? után 12.Fb5! ab5 13.Hb5 jöhet, és világos döntő támadást kap.) Va5+ 10.Fd2 Vd8 11.c4 b4 12.Hc2 He4 13.Hcb4 Hb4 14.Fb4 a5 15.Fa3 Hc5 16.Ve2 He6? (16…Fe6 17.Bd1 Bc8 18.g3 világosnak előnyösebb.) 17.Bd1! Bb8 18.g3 Hc7 19.c5! Hb5?? (19…Hd5 után 20.Bd5 Fe6 21.Bd1 a4 22.Va6 nyer. Most vezéráldozat következik! Lásd az ábrát!) 20.Vb5+!! Bb5 21.Fb5+!! Fd7 22.c6!! és sötét feladta (1–0), mert 22…f6 után 23.cd7+ Kf7 24.Bc1 Va8 (24…Vb8 25.Bc8!!) 25.Bc7 Fe7 26.Fc4 nyer.

 


Hozzászólások lezárva.