Az élet sóján

Egy szuszra

20

Valami beomlik, mert csak úgy nem lesz gödör, ilyen szikár talajon erózió, búvópatak kizárt, nem mondanám, ha nem lennék traktoros, még jó, hogy kora reggel nincs sok vendég, hogy elhíreszteljék: a fürdőn egyszerűen beomlik a föld, szeizmikus zóna, jobb lesz elkerülni, meg van értve, ha helyi ember alatt keletkezik kráter és belehull, mert megtörténik, hogy az embert idejekorán beszippantja az anyaföld, mindenesetre ilyesmire nem emlékszik senki, csak mondják korábban, erősen döng a föld, mesterséges üregnek kell lennie, lehet, gepidák, gótok vagy avarok, nem kizárt, hogy most egy ilyen antik hely mutatkozik meg nekünk, csak bírjunk kezdeni vele valamit, kész gödör hát, benne só, jön, hogy megnyaljuk, de hát olyant csak a havasi ünő tesz, megtesszük a szükséges intézkedést, a gödröt rudakkal vesszük körül, kitűzve a tábla is, írva rajta: veszéj, ebből látszik, hogy a kiírónak mindössze négy osztálya van, nocsak, máris vizitációra közelít degedt moldáv házaspár, aligha kifogásolhatja a meglehetősen gyatra helyesírást, úgyhogy nem kell röstellnünk, megmondom, általában női meddőséget kezelnek itt a sós fürdőn, szerre fényes Volvókkal, Audikkal járnak Bernáth doktorhoz, csakis a matuzsálem korú Ürmösi bácsi tud elé állni épkézláb történettel, azonnal lebeszélve minden csákányt, lapátot fogó kalandort, akik Csaba királyfi, vagy legalább Töhötöm vezér kincseiről ábrándoznak, megfogadva, a múzeumnak szót se, s akkor Ürmösi bácsi hervaszt nekiveselkedést, hogy itt se gótok, se gepidák, hanem ő maga apró gyermekként fogja a lapátot, amikor a Sztálin-orgona hírül adja, hogy a bérceken gyúródik át a Vörös Hadsereg, a Wafen-SS hadosztály pedig elhúz a jó büdös francba, Ürmösi bácsi bunkert ás, le oda valamennyi kormozott arcú fehérnéppel, mert nehogy, meséli azt is Ürmösi bácsi, nem csak megbízható óvóhelynek lesz jó az öreg fenyők alatt, mert a szalmán sok gyermek fogan, erről pedig csak akkor merészel szólni Ürmösi bácsi, amikor a csákányos, lapátos kalandorok száltól szálig duzzogva és csalódottan elhúznak a panziók felé, mert a Mária forrásnál mindeneknél hamarabb nyit egy csehó, szóval ő is itt, az apja is itt, a nagyapja is itt fogant, mutogat Ürmösi bácsi egyszerre három nemzedékre, a gödör természetesen úgy marad, minek betömni, megfejtve a titok, megyünk békével, se ágyúdörgésektől, se Sztálin-orgonától, se egyebektől nem kell tartanunk, se egyebektől, kérdez vissza mindjárt egy okvetetlenkedő, az ilyent ki nem állhatjuk, már csak messziről nézzük, hogyan közelít a gödörhöz a moldáv házaspár, úgy, hogy előbb belenéznek, de nemcsak hogy belenéznek, hanem óvatosan és körültekintően a gödörbe ereszkednek, né, már csak a fejük látszik, aztán semmi se látszik, szinte hihetetlen, hogy Ürmösi bácsiék hajdan ilyen mély bunkert bírnak ásni ebbe a sós, semmire se jó talajokba.

Lokodi Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek