Az egykori Keresztúr fiúszék nagyobb falvainak helységnevei 8.

9

Szentábrahámon felül kelet felé a Firtos-hegyhez közeledve található Gagy nevezetű falu, mely a rajta átfolyó Gagy nevű patakról volt elnevezve. Lényegében a Gagy és Zongota nevű patakok között fekszik. A Gagy eredete személynév, amely a szláv Hodiszláv személynévből származik. 1566-ban Gogij néven említik. A hagyomány szerint tíz szabad székely alapította e kis falut. Utcáinak nevei: Cserefalva, Zongota, Alszeg, Firtos utca, Rózsa utca, Borbély utca, Antal utca.
Határainak nevei: Kalózbükk, Demeter hegye, Várhatja, Tálasháza, Lik, Tanorok, Gálos, Tiszaduna, Gagykeresztje, Deszkásút, Macskásvölgy, Kozmásvölgy, Erdővölgy, Palotakert, Pálfikert, Kisáj, Venyige, Domokos, Lapias, Somosdis, Vasvár, Melegvölgy, Hosszúvölgy, Mogyorósvölgy, Törökhegy (itt török erődítmény volt), Ambrus, Sipos, Egresbérce, Hosszúrét, Csipánloka, Zászpás, Torna, Büdös-tó, Síkdomb.
Mielőtt a Firtos-várhoz érkeznénk, a Firtos-hegy aljában találjuk az Énlaka nevű falucskát, amely völgyi település. Nevét a legenda szerint egy fiai között birtokrészét szétosztó apától kapta, miután – rámutatva egyik birtokrészre – a nagyobbik fiának azt mondta: e hely a tiéd, ebből keletkezett az Etéd nevű falu, a kisebbik fiának a kisebbik határrészt adta, s így szólt: e hely, mely ugyan kis mód, a te jussod. Innen kapta a nevét a Küsmöd nevű falucska. Ott, ahol az apa állt, azt mondta, ezen a helyen meg én lakom. Innen kapta a nevét a legenda szerint Énlaka.
A Firtos-hegy felé vezető utca neve Firtos-vár felé. A többi utcák nevei: Miklós utca, Nagykő utca, Kaloda utca (a templom felé) és a Lugos utca.
Határ- és erdőnek nevei: Papszöge, Bocéros mege, Magyaró, Cserealja, Pilinc, Málnás nyaka, Orotván, Várbükke, Utelek, Bárca.
A Pilinc-dűlőben van egy bővizű forrás, a Pilinc kútja.
Legmagasabb pontja az ott lakók által nevezett Vár, mely a tulajdonképpen a Firtos-vár. A Firtos-vártól nem messze, Énlakán a helyi szempontból stratégiai jelentőséggel bíró, 1050 m magas Firtos-hegy fennsíkon a II. század végén egy római castrum állt, feladata a határvédelem és a sóvidéken kibányászott sószállítmányok útvonalának biztosítása volt.
Megemlítendő, hogy az innen kb. 25-26 km-re fekvő székelyudvarhelyi római castrum a II. század vége felé épült, és őrizetét a germánokból álló Cohors IV. Britannica néhány centuriója látta el. A Philippus és Decius között zajló polgárháború idején (248–250) az erődöt a barbárok elpusztították.
A Firtos-várat, a mindenütt csak dák várakat vizionáló Téglás Gábor, valószínűleg Dio Cassius munkáira támaszkodva, dák eredetűnek véli, de nincs adat arra vonatkozóan, hogy a római castrumnak lett volna bármilyen dák előzménye a környéken.
Erdély 567–568-ban az avarok uralma alá került, akik a területet a Dél-Erdélyt elfoglaló bolgárok megérkezéséig uralták (827–895). A közeli Korondon a régészek avar ötvösök préselőmintáit tárták fel.
Az avarok élénk kereskedelmet folytattak a szomszédos országokkal, de néha a nagyon távol eső országokkal is. Az avarokhoz került különböző római és bizánci pénzek lehettek kereskedelmi fizetőeszközök, de akár az avaroknak fizetett adó vagy hadisarc is. Az avarok 626-ban sikertelenül ostromolták meg Konstantinápolyt. 628-ban kudarcba fulladt az itáliai hadjáratuk, és ezt követően súlyos válságba kerültek. Kiújultak a harcok nyugaton és délnyugaton a szlávokkal, keleten a bolgárokkal.
A 620-as években rejthették el Firtosváralján az avar korból ez idáig ismert legnagyobb aranykincseket, amelyet 1831-ben fedeztek fel Bálint Péter földjén. Legkevesebb 237 aranypénz került elő, de ennél sokkal többnek nyoma veszhetett.
A minoriták Háztörténete a régi vár építőit gótoknak véli, akiknek távozása után a várbirtokok, Énlaka, Firtosváralja, Atyha, Korond és Pálfalva között osztódott fel, de mivel Énlakán kívül a többi település nem tartozott Keresztúr fiúszékhez, e falvakkal dolgozatomban nem foglalkozom.
Maga a várterület a váraljai Bálint, Jánosi és András, és a bencédi Firtos nemzetségek birtokába került. A várat a Firtos család újjáépítette, és ők lettek az új névadók. Fogarasy Mihály erdélyi római katolikus püspök levéltárában lévő dokumentumok szerint a Firtos-hegyen lévő régi várba a XIII. században kastély épült, benne szerzetesi rendházzal. 1701-ben a vár már rom volt. Ennek helyére épült 1725-ben a Szent János-kápolna, és 1737-ben a minorita zárda. 1737-ben István atyhai katolikus plébános megvásárolta a várhelyet, és a romos falakon belül egy kis templomot és hat szerzetes részére zárdát emeltetett, míg a várfalakon kívül két kis kápolna épült. A létesítmény célja az ellenreformációs tevékenységek szolgálata volt. A szájhagyomány szerint a rossz időjárási viszonyokra hivatkozva elköltöztek, de az igazi ok II. József 1782. január 12-én kiadott szekularizációs rendelete lehetett, amellyel a kalapos király több szerzetesrendet feloszlatott. A várat ezt követően nem használta senki, és újból elkezdődött a romosodása. Régészeti feltárása az 1950-es években kezdődött, majd a későbbi időkben folytatódott.
Mint minden hasonló helyhez, a Firtoshoz is legendákat fűzött a nép. Szerintük a várat a jó tündérek építették, még azon melegében, hogy az Úristen a világot megteremtette. A vár úrnőjét Firtosnak hívták. Volt két leánytestvére, Tartod és Rapsonné, akik a közelben szintén várat építettek. Az 1950–1978 között végzett ásatások mást mondanak. Felszínre hozták a falak egy részét és kimutatták, hogy Tartoddal és Budvárral egy rendszerbe tartozott, és egy időben keletkezett, a feudális magyar királyság határvédő várrendszerének részét képezték.
Gálfalvi Gábor

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.