Az egykori Keresztúr fiúszék nagyobb falvainak helységnevei 7.

112

A másik Solymos nevű falu e völgyben, Nagysolymos, amely a Nagysolymosi-patak mentén hosszan terül el, 450 m tengerszint feletti magasságban. Mivel utcavonalas település, e falunak csak két utcája van: a Fő utca meg a Kicsi utca. Keletről és nyugatról mintegy 600 m magas erdős dombok szegélyezik. Legmagasabb pontjai a Konostető (686 m) és a Várhegytető (690 m). A falu először az 1332-es pápai Tizedjegyzékben fordul elő Solumus néven. Egy 1492. évi oklevélből az derül ki, hogy a neve már Naghsolmos.
Mivel igen magas dombok övezték, több földvárat is építettek: Úrvár, Ásvár és Senye-vára. Orbán Balázs szerint ezek alkalmi erődítményekkel körülvett táborhelyek lehettek, erre utalnak az itt talált zabolák, bárdok, fegyverek.
Nagysolymos határának és erdőinek dűlőnevei: Kerekhegy, Székmartja, Abránútja, Kaszabükk, Csetehegye, Csetehegyemege, Aranyosdomb, Kétárok, Kajtaszékalja, Vásárosút, Hosszúláb, Pankafarka, Déllőloka, Kéllőloka, Kéllőmege, Kéllőfarka, Malomszék, Görgénykőalja, Ledemérkútja (az ott lévő forrásról kapta nevét), Magyarósáj, Előbükke, Kicsitanorok, Törpös, Bálványos, Farkashegy, Szőlőalja, Tófő, Likatalja, Ilyéseleje, Ilyésbükke, Likatvágása, Tófőszéke, Tófőútja, Rakottyakút (forrás van rajta), Konoshegy, Keskenykeresztje, Szabóútja, Ásvárhegyalja, Szederjesvölgy, Nyárasvölgy, Oláösvény, Várhegyfarka, Sejemsó. Úrvárvölgye, Szálványa, Sogtanórok, Nagylok, Ramacz, Ramaczkútja (forrás van rajta), Venyigés, Rapotalja, Nagyvölgy, Székály, Kenderszer, Csécsénbükke, Kiserdeje, Gedőútja, Borzlik, Kovácsbükke.
A faluban lévő vízimalomról az első írásos említés 1723-ból való, „a málomnál váló Küslokban (Kicsitanorok, amely a falu végétől a malomig tartott)”. Valószínűleg, hogy ennek a malomnak a helyébe készült el 1906-ban a Lőrinczi Péter lisztelő malma. A malomnak ezt az épületét 1940-ben bontották le. Ezenkívül létezett a nagyhídi Sándor József vízimalma. A malomárok a víztároló gáttól indult, amely a malmot működtette.
Jobb oldalon a kissolymosi út mellett létezett az apróréti malom, amelynek utolsó tulajdonosai Molnár Dénes, majd Nagy Dénes voltak.
Az apróréti malommal szemben 1935-től 1940-ig épült fel a vidék legmodernebb malma, mely Buzogány Márton tulajdona volt. Szívógázas, hatalmas lendkerekű motorját a Regátból vette, ahol villany fejlesztésére használták. Gazdáját 1947. június 13-án éjjel ismeretlen tettesek meggyilkolták. Hogy kik lehettek, csak találgatni lehet, annyi bizonyos, hogy az udvarra száradni lerakott frissen vetett vályogtéglákon reggel több bocskornyomot találtak.
„…Csekefalván átvonulva – írja Orbán Balázs –, Szent-Ábrahámot, Gagy-völgyének legnevezetesebb faluját éri az utas, mely község hajdan anya ecclesiája volt a szomszéd Csekefalva, Andrásfalva és Gagynak, és amelyet 1333-ban már mint önálló egyházmegyét találunk bejegyezve a pápai dézsmák regestrumába.
Szentábrahámnál nyugatról jövő két patak szakad a Gagy vizébe. Egyik a délen lévő Zsidán pataka, másik az Ingpatak. A hagyomány róla az, hogy ott régen dácusok laktak, kik a szittyák (hihetőleg hunok) közeledtére onnan elfutottak, távozásukkor azonban az arany ekét és arany szarvasokat – melyeket ők Istennőként bálványoztak – az Ing kútjába temették be. (…) Hogy itt ugyancsak valaha laktak, mutatja azon nagymennyiségű vastag cserépdarab s téglatörmelék, melyeket az eke a földből kiforgat, s bizonyítja ezen ott talált bronz csákány is, melyet sz.-ábrahámi Mátéffi Ferencz talált az Ing völgyében, s melyet a kolozsvári múzeumnak ajándékozott.”
Szentábrahámtól keletre a Zsidóhegy magasul fel, egy kopár bérc. Tetőlapján a gödrök s épületnyomok látszanak. Alakja félhold alakú, délkeleti része a Hegyek-közé nevű karajjal függ össze, melynek nyugati oldalát a Szarvas-Fejtő alkotja. Az itt fellelhető nyomok azt bizonyítják, hogy itt, a Zsidóhegyen az Ing völgyében lakók védő erődje állott. A szájhagyomány azt tartja, hogy Szentábrahámon régen zsidók laktak.
Az utcák elnevezései az ott régen lakott (elsőként), megtelepedett család vagy családok nevéről történt, mint Csíki utca, László utca, Gere utca, Pap utca. Mások a település viszonyított helyzete alapján kapták nevüket: Alszeg, Felszeg, Főút. Mondai magyarázata van a Vasvár utca elnevezésének: a szomszédos Gagy-vize völgyében is a falu azon részét, ahol a falu szegényei, a kovács cigányok s tolvajai laktak, rendszerint Vasvárnak nevezték, és úgy tűnik, nem azért, hogy ott valamikor Vasvár volt. Nevének eredete a következő: Réges-régen a falu nem a mai helyén állott, hanem jóval fennebb, az In(g) völgyében. A tatárok a falut felgyújtották. Azt a falut az Ing árkáról nevezték el, de egy időben Infalvának is mondták. A tatárok elvonulása után az elmenekült infalvi nép előjött az erdőkből, ahová elmenekültek a dúlás elől, a falut újjá akarták építeni, de az öregek azt tanácsolták, jöjjenek lejjebb a völgybe, mert itt több a víz, ahol egy nagyobb patak folyik. Amikor a falu felépült, azon tanácskoztak, vajon milyen nevet adjanak neki. A falutól nem messze Zsidóhegyen élt egy remete egy barlangban, kinek neve Ábrahám volt. Ezt a remetét a nép nagyon szerette és tisztelte, így róla nevezték el a falut Szentábrahámnak (néhai Lőrinczi Teréz adatközlő elbeszélése nyomán).
A falu határdűlőinek mai nevei: Diósáj, Keringő, Mál, Bogárszer, Verőfény, Kecskés, Hosszú, Buzogány tanórok, Felhágó, Rakottyás, Tövis, Szúlúalja, Templomföld (egyházi birtok) Sátormány, Vápaföld, Gédi kert, Kerestálytanórok.

Gálfalvi Gábor

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.