Az egykori Keresztúr fiúszék nagyobb falvainak helységnevei 6.

96

Székelyszenterzsébetről délnyugat felé haladva mintegy másfél km-re található Székelyandrásfalva, melyet ma már Románandrásfalvának kereszteltek el, régebbi megnevezése Oláhandrásfalva is volt. Megnevezését az Andrási család neve után kapta, aki földbirtokosként, 1773-ban a Brassó melletti Săcele (Szecselevárosból) több jobbágyot telepített be a faluba, de első írásos említése 1453-ból való.
Később az egész falu a Gyulai Lajos, majd Fai Béla tulajdonába került, aki eladta Leb Maximilian zsidó földbirtokosnak. Az idők folyamán az itt lakó magyar jobbágyok összekeveredtek a román telepesekkel és áttértek az ortodox vallásra. A családnevek híven bizonyítják ezt az állítást, hiszen sok a Mehes, magyarul Méhész, az Astalos (Asztalos) a Maior (Major) stb elrománosodott család, akik románnak vallják magukat. Ma az egész faluban csak 9 magyar él a 147 román mellett.
E kis település bel- és külterületeinek elnevezése után nem kutattam, csupán azért említettem meg, mert e falun keresztül közelíthetjük meg a két ősi székely falut, Kissolymost és Nagysolymost.
Románandrásfalvától délnyugat felé továbbhaladva 1 km távolságra az út két irányban folytatódik. Jobbra Kissolymos, balra Nagysolymos felé vezet az út. A két falu elnevezése a monda szerint, amelyet Simó Sándor 1897-ben született kissolymosi lakos mesélt a sólyommadárhoz fűződik. Tudniillik a középkor kedvelt vadászati módjai közé tartozott az ázsiai eredetű solymászat. Erre főként két sólyomfélét: a vándorsólymot (Falco peregrinus) és a kerecsenysólymot (Falco cherrug) használták. A sólymok idomításával a két Solymos faluban is foglalkoztak, jól megfizették az urak. A nagy kereslet miatt a XVIII. század második felében már az állomány annyira megcsappant, hogy ez a fajta vadászat véget ért. A sólyom szóról helyeket, várakat, falvakat neveztek el, mint például Sólyomkővára Bihar megyében, Solymosvára Arad megyében, de a családnevekben is található: Solymosi, Solymár, Sólyom stb.
Egy solymárnak csak két sólyma maradt Simó Sándor szerint. Szabadon engedte őket. A nagyobbik a nagysolymosi toronyra, a kisebbik a kissolymosi toronyra szállt – innen a két falu elnevezése a szájhagyomány szerint.
Kissolymos a Mogyorós-patak mentén 450 m tengerszint feletti magasságon terül el, völgyi település. A falut keletről és nyugatról 650 m körüli dombok határolják. Északkeleten a 625 m magas erdős, Láz nevű fennsík terül el, amelyet tanyák népesítenek be. A monda szerint a falu két kisebb faluból alakult. Egyik a Várhegyen felül, a Rózsásponk nevű helyen, a másik a Kissolymoson alul a völgy bal oldalán feküdt. A dombot, ahol templom állott, ma is Szentegyházasbércénak és Csonkaházának is nevezik. Itt van jelenleg az unitáriusok temetője.
Jakab Elek kutatásai szerint úgy tűnik, hogy Kissolymos legkorábbi írott említése egy 1506-os oklevélhez köthető, de valóban legelső meglévő említése 1566-ból való, amikor a falu neve Kws Solijmos formában fordul elő.
Mivel völgyi telekülés, több utcája is létezik. Az utcák nevei: Simény utca, Maros utca, Belső utca, Vasvár utca, Sándor út, Nemes utca, Cseke padja utca.
A faluban a Mogyorós nevű patakocska folyik, amely a falu határában ered. Ebbe két kisebb mezei patakocska torkollik bele, a Kereszt-patak meg a Bálványos-patak.
A falu határrészeinek nevei: Végláb, Csöpögő, Ostormény, Alsókápolna, Felsőkápolna, Kárhegy, Almásbükk, Patakfő, Geceházmege, Szőlőalja, Csonkaház, Talpas, Kerékáj, Likasdomb, Barta, Kicsihatár, Csöbörmezeje, Szorosvölgy, Kisbüköd, Széktöve, Eperjesmál, Székösbükkeleje, Kurtabérc, Magymálteteje, Hosszúbükk, Dománponkja, Nagymező, Rozsásponk, Antalkörösztje, Gyertyánlik, Pétörnélika, Pálpada, Sárfeje, Sárbükke, Lentét, Küssár, Csombányja, Bodivölgy, Várhögyalja, Csillaghögyalja, Virgo, Jakaberdeje, Nagyáj, Sögösdáj, Verőfény, Erdőmege, Lok, Mesrevölgye, Kerülő, Aprórét. E határrészek neveit vagy a tulajdonosairól, egyesek a rajta egykor létezett földvárról, mások a flórájukról kapták. Ez a falu rendelkezik talán a legnagyobb erdős területekkel, amelyeknek nevei: Térisbükkfeje, Kerékáj erdeje, Bérckapu (egy keskeny erdei út, mely a hegy tetején vezet át Szentábrahám faluba), Cseretető, Tekenyös, Zádogútja, Macskalik (bozótos erdőrész, itt tanyáznak a vadmacskák), Borzlik (a borzok által ide vájt sok föld alatti lyuk miatt), Venyigés, Küsmihály, Sárbükke, Küsár, Várhegy teteje.
Kis- és Nagysolymos között található a Leányhalom. Orbán Balázs erről azt írta, hogy a néphit szerint itt egy vásárba siető, útját az erdőn át rövidíteni akaró lányt öltek meg a nála lévő portékáért (vásárba vitt árujáért), s itt el is temették.
Szólnunk kell még a fent említett Várhegyről (török vár), mely a Nagy- és Kissolymos közötti Kovácsbükke és Karisfal közötti vízválasztó gerinc 690 m magas csúcsán állott, bronzkori földvár, 16 m széles és 2 m mély sánccal volt leválasztva a gerinc többi hozzáférhetetlen részéről. A legenda azt tartja, hogy magas tornyáról messze el lehetett látni, és olyan mély kútja volt, hogy a beledobott réce (kacsa) Kissolymos patakában jött ki. E várat Domán pasa uralta. A várból a törököket a monda szerint a magyarok űzték ki és a vár bevétele után őseink Bálványos völgyében győzelmi áldozatot tettek.
Folytatjuk
Gálfalvi Gábor

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.