Az egykori Keresztúr fiúszék nagyobb falvainak helységnevei 3.

315

Székelykeresztúrtól délre haladva – Orbán Balázs leírása szerint – az út a Székelyföld kapuja felé vezet, mely a küküllősárdi hídnál kezdődik, első falu Alsóboldogfalva (románul Bodogaia, németül Unter-Mariendorf).
A település múltja után kutatva megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen a Kis-Görgény nevű település utódja, mely a jelenlegi falu keleti felénél a Tornapatak mentén benyomuló völgyben feküdt, mintegy 5 km távolságra a mostani vasútállomástól, melyet 1888-ban építettek. Kis-Görgényt a tatárok annyira elpusztították s lakóit úgy kiirtották, hogy csak két árva lány maradt életben. Ezek egyike Alsóboldogfalva, a másik Keresztúr felé szaladt, s ezért a megsemmisült falu határa e két település között oszlik meg a mai napig. Orbán Balázs A Székelyföld leírása I. kötetének 30-ik oldalán lévő bejegyzése szerint mindez csak szájhagyomány.
A valóság az, hogy tényleg az említett völgyben terült el a hajdani falu, de a beköltözés okát a vízhiánynak tudhatjuk be, ezért húzódtak be a lakosok a Nagy-Küküllő völgyébe a jelenlegi Alszeg területére, mely egy alacsonyabb domb, ahol nem fenyegette a Nagy-Küküllő áradása. A betelepült falu új nevét a szomszédos Újszékely határában székelő Domonkos-rendi szerzetesektől kapta.
A pápai dézsmák regestrumában adatot találunk arra vonatkozóan, hogy e kis település már a XIV. század elején tekintélyes egyházmegye volt. Az 1332. év rovatában a 680. lapon lévő bejegyzés szerint: Paulus secardos de Villa S. Maria solvit 6 banales antiquoe. Ezen nevezetes regestrum hiteles és teljes másolata a püspöki Batthyányi könyvtárban megtalálható.
A mai Alsóboldogfalva utcavonalas beépítés, a Nagy-Küküllő jobb partján mintegy másfél km hosszúságban nyúlik el, kevés mellékutcával.
A Keresztúr felőli részét Felszegnek, a falu közepe tájékát Középszernek, míg az Újszékely felőli részét Alszegnek nevezik. A csupa három utcája közül a Szőlős-oldalra vezető utcát Szőlő utcának, az unitárius templomhoz vezető utcát Templom utcának, míg a temetődombra vezetőt Kukuj utcának nevezik. Ez utóbbinak a jelentése „elnémultat” jelent, ugyanis a székely szójárásban a kukulj el azt jelenti, hogy némulj el! S mivel a halottak végleg megkukulnak, így a temetődombot is Kukuj-dombnak nevezik ősidők óta.
A falu dűlőnevei: Hágó – nevét a faluból a határra vezető hirtelen emelkedőtől kapta, melyen nehezen hágtak ki az igás állatok a szekérrel. A Rét nevű dűlő a Küküllő mellett elterülő sík terület. Mivel a lakosság szaporodásával a szántóterület már nem volt elegendő, a faluhoz közel lévő erdőterület egy részét kivágták, ennek a neve Vágotterdő. A Csere-dűlő a rajta lévő sok cserefától (tölgyfa) kapta, Zsákája, mely erdőktől kereken övezett, egy zsák aljához hasonlítható határrész, Nagymáj neve egy máj alakú terület neve, Gyilkosáj a nevét a szájhagyomány szerint egy szomorú kimenetelű gyermekjátékról kapta. Itt háborúsdit játszottak a gyerekek. Két csapatra oszolva fakardokkal küzdöttek egymás ellen a kurucok meg a labancok. Miután a labancok vezérének kinevezett gyereket elfogták, annyira beleélték magukat az adott helyzetbe, hogy az erdő szélén lévő cserefára felakasztották, de nem úgy mint addig szokták, a hónaljánál fogva, hanem a nyakára hurkolva a kötelet. A falu lakossága éjszaka istállólámpások fénye mellett indult keresésére, s nagy rémületükre, halva kapták meg a gyermeket. Azóta is őrzi nevét e dűlő. Ezenkívül létezik a Fata határrész, ami románul „lányt” jelent. Ezen a részen, mely a falutól elég távol esik egy nomád román juhász telepedett le, aki egyetlen lányát mindig csak Fatá-nak szólította meg (lányom), amit a helyiek így hallhattak, s neve e helyen fennmaradt. A Popája nevű dűlő tulajdonképpen Pap ája volt, ez a református egyház birtokrésze mai napig, de a lakosság átkeresztelte Popájának. A Diósáj nevű dűlő egy széltől, fagytól védettebb völgy, teleültetve diófákkal. Ezenkívül létezik a Köleskert nevű kisebb dűlő, ez a hely volt a faluhoz közel lévő, köles termesztésére alkalmas terület.
Csupán két kisebb patakocskája van a falunak, a Szurdok pataka, meg a Torna pataka mindkettő e faluban ömlik a Nagy-Küküllőbe.
Mezei kutak nevei: Kőkút, Kelemen kút, Egeres kútja, Hajóvölgy kútja, mely egy hajóhoz hasonló kis völgyben tör a felszínre.
A kutak nevei saját magukért beszélnek, csupán az Egeres kútja neve változott 1946-ban erre a névre Zsákája névről, mivel sok egér fulladt bele, melyek a kút alján kis mennyiségben összegyűlt víz miatt a kútba szökdöstek s belefulladtak. 1946-ban volt a legnagyobb szárazság.
A falunak nagyon kevés, csupán 15 ha erdős területe van, melynek neve Zádagos, nevét az ott lévő sok hársfáról kapta, melyet székelyesen zádogfának nevezünk. Ezenkívül létezik az adó nevű kis erdőrész, régi tulajdonosának személynevétől származik a név és a Szurdok-patak forrásánál lévő fákkal borított önálló magasabb domb (450 m), melyet Vaskajának neveznek. A „kaja” az ősi székelyek szójárásában vashorgot jelentett. Vész idején a lakosok ezen meredek, bajosan megközelíthető, szerintük hegytetőre (bár csak dombnak nevezhető) vonulva oltalmazták magukat, a hegy élén vashorgok voltak, mely segítségével élelmet és egyéb féltő holmijukat oda felvonták. Innen ered elnevezése.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.