Az azon nyomban viszonylagossága

24

Az egymásnak való heves és durva hangvételű üzengetésben bekövetkezett hatnapos „kényszerszünetet” (amelyet egyébként külföldi tartózkodásuk váltott ki) az elmúlt héten „bőségesen” kipótolta Klaus Johannis és Viorica Dăncilă. A hét azzal kezdődött, hogy az EB biztosának jelölt Rovana Plumb várható visszautasítása okán az államelnök vádaskodó szemrehányással illette a kormányfőt, s az ügy sürgőssége okán „azon nyomban” magához kérette… a szerdai napra. Egyeztetni kívánt az új jelöltről, de a dolog nagyon sürgős volt, a pártelnök kormányfőnek is, aki arról időközben, azaz kedden megegyezett pártjának vezetőségével. Ugyanakkor visszaüzent Johannisnak is, felhánytorgatva, hogy az Alkotmánybíróság döntésében neki is „azon nyomban” kellett volna intézkednie egyes tárcavezetők ideiglenes megbízatása tekintetében, úgy, ahogy arról rendelkezett az Alkotmánybíróság döntése. Arról a döntésről van szó, amelyet a taláros testület szeptember 18-án hozott meg a kormányfő beadványa nyomán, de az alkotmányt sértő állapotot az államelnök továbbra is fenntartotta (amúgy jogosan várva a döntés megindokolásának megjelentetését). A minap az is megjelent, de az államelnöki „azon nyomban” továbbra sem bizonyul annak. Közben egyre jobban elfajul az egymásnak való üzengetés. Ebben a kontextusban arra is utalhatunk, hogy egyik nyilatkozatában az államelnök a kormányt is vádolta a már közismert caracali fiatalkorú lányok meggyilkolásának bűnügyében, igaz, nem jogi értelemben, hanem politikai, erkölcsi vonatkozásban, felemlegetve az ügyet kivizsgáló DIICOT főügyésze, Felix Bănilă állítólagos felelősségének a témáját is, egyszersmind azt felszólítva lemondása benyújtására. Bănilă előbb visszautasította az államelnök felszólítását, de majd az igazságügy-miniszterrel és a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) illetékeseivel való tárgyalásokat követően szerdán reggel eljuttatta lemondását az igazságügy-miniszterhez, ezt követően pedig még aznap megjelent a Hivatalos Közlönyben ama 2019/712-es államelnöki dekrétum, amely értelmében Bănilă felmentődik a DIICOT főügyészi funkciójából tekintettel az általa benyújtott lemondásra. Érdemes egy keveset elidőzni a Bănilă-ügynél. Az egykori Bákó megyei főügyészt a szóban forgó tisztségre 2018 elején javasolta az akkori párton kívüli, de az ALDE által támogatott igazságügy-miniszter, Tudorel Toader, s azt szemrebbenés nélkül kinevezte az államelnök, holott a DIICOT keretében tevékenykedő több mint 100 ügyész tiltakozó levelet fogalmazott meg a soron következő kinevezés ellen. Az államelnöknek módjában állt volna visszautasítani a kinevezést, de nem ezt tette, most pedig a kormánynak tesz azért szemrehányást. Ezek szerint Johannis is hajlamos a kettős mércére: ő szem elől tévesztheti az alkotmány egyik vagy másik előírását vagy a taláros testület egyik vagy másik döntését, de a kormány, a kormányfő nem. Nem akarunk egyikük ügyvéde sem lenni, de a tárgyilagos értékelés megköveteli a valós tényállás ismeretét is. Apropó, ha valakinek van ideje és türelme elolvasni az államelnöknek a 2014. december 24-én a parlamentben elhangzott expozéját, akkor sajnálattal nyugtázhatja, hogy abból nem sok valósult meg, például az, amit megígért az alkotmány felülvizsgálására és annak modernizálására, a választási törvénykezés megváltoztatására vagy a politikai pártok jogszabályozásának megváltoztatására vonatkozó tárgyalások megkezdése tekintetében.
A parlamenti ellenzéki pártok sürgölődése is felerősödött az elmúlt hét elején, mármint a bizalmatlansági indítvány benyújtása tekintetében. Arra már rég készülődnek, sőt azzal meg is próbálkoztak, de mindmáig sikertelenül. Augusztus végén bejelentették, hogy heves erőfeszítések révén a lehető legrövidebb időn belül szert tesznek a „sikert garantáló” 233 a bizalmatlansági indítványt támogató aláírásra. Naponta számítgattak, számolták a lehetséges aláírások számát. Végül is összejött az a varázslatos szám, s kedden benyújtották a bizalmatlansági indítványt, s azon állítólag 237 honatya kézjegye szerepelt, s a két ház büróinak együttes ülésén a kormánypárti többség nyomására ama döntés született, miszerint szerdán azt ismertetik és megszavazására szombaton, október 5-én 11 órakor került volna sor. A plénum viszont némi meglepetésre (amint az már ismeretes) másként döntött, s a bizalmatlansági indítvány felolvasását a múlt péntekre halasztotta, a szavazásra pedig csütörtökön, október 10-én 15 órakor kerül sor. Amúgy az indítvány ismertetését nem követte különösebb érdeklődés, a 465-ből csak 128 lévén jelen. Az ellenzéki pártok képviselői akárcsak egyes elemzők, amolyan sikerként könyvelték el a napirend elnapolását, azt hangoztatva, hogy a múlt szerda délutáni szavazat azt jelenti, hogy csatát nyert az ellenzék. Kínos és visszatetsző ilyesmit hangoztatni, hisz olyasmit halasztottak el, amit ők minél előbb el akartak, el akarnak érni, nevezetesen a Dăncilă-kormány megbuktatását. Márpedig ha annyira biztosak a dolgukban, mint ahogy azt hangoztatják és nagyon is sürgős a kormány eltávolítása, akkor miért nem léptek „azon nyomban”. Mindez ellenére valóban bekövetkezhet a jelenlegi kormány menesztése, s Viorica Dăncilă azon állításának az untalan ismétlése, miszerint „kormánya folytatni fogja tevékenységét” akár önámításnak is tűnhet, illetve bizonyulhat. Arról nem is beszélve, hogy amúgy is rászolgált a bizalmatlanságra…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek