Az agyoncsapott szellem

93

„Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel,
és a test hogynem az öltözet? Hanem keressétek először Istennek országát,
és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Mt. 6,25 és 33)

Tavasz végén, nyár elején, amikor aggodalmaskodva lessük az ég alját, lesz-e eső, lesz-e napsütés, tönkreteszi-e egy váratlan vihar minden magvetésünk, amikor a holnap kenyere megszerzésére koncentráljuk minden erőnket, beletemetkezve mindennapjaink sürgős feladatainak megoldásába, valószerűtlennek tűnhetnek a felolvasott bibliai szavak: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?” Felkapva fejünket, szinte ellenérzéssel fogadjuk e kijelentést. A jóléti társadalom építésének szükségessége mellett sorakoztatjuk fel érveinket, elavultnak tekintve e gondolkodási módot. S csak elmosolyodunk az égi madarak eledelével való gondoskodás, liliomok felruházásával, ruházatának színpompás szépségével való példázódáson.
És én mégis azt mondom, nincs a szentírásnak még egy időszerűbb mondanivalója, mint ez. Mert ha jobban megfigyeljük a mondanivalót, Jézus nem égből pottyant manna várásáról beszél, hanem Isten gondviseléséről, és Isten országáról. Arról, hogy Isten országa megvalósíthatóságának alapfeltétele minden teremtmény számára adott, és ez nem más, mint Isten gondviselése. Avagy „nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?” – mondja Jézus. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy Jézus az ételt, az italt, a ruházkodást, az élet fenntartásának szükségszerű kellékeit magától értetődőnek tekintette volna, amiért nem kell megküzdenünk. Tudta, mint ahogyan mi is jól tudjuk, hogy vannak életünknek olyan anyagi szükségletei, amelyeket nekünk, magunknak kell, becsületes munkával, naponkénti kötelességteljesítéssel előteremtenünk. Jézus igazi nagysága éppen abban áll, hogy meghatározta az értékek sorrendjét. Különbséget tudott tenni az élet fenntartásához elengedhetetlenül szükséges, de tovatűnő, múló anyagi értékek, és magasabb rendű világ, a lélek, a szellem, értékei között. Ezért mondta: „Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek”.
A szentírást lapozva keménynek tűnt Jézus tanítványaihoz intézett felhívása: „Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és – kövessen engem.” Vizsgálni kezdtem, mit vár el tanítványai­tól, miért mondja: „keressétek először Isten országát s az ő igazságát, és mindenek megadatnak néktek”. És rájöttem, Jézus nemcsak Isten országának kritériumait, hanem a megvalósítási lehetőségeket is megmutatta.
Világos, tőlünk függ Isten országának megvalósulása, nem kell messze menni, keresni önmagunkban, lelki világunkban kell elsősorban, felépíteni, hitet, bizalmat táplálva Isten és embertársaink iránt. Kialakítva ilyen egyedekből álló közösséget, s kiterjesztve az egész világra, megvalósulhat Isten országa. De e helyett mit tesz a mai modern világ embere, magától távol keresi. Ahogy Zorán mondaná: „Kell ott fenn egy ország, mit nem ronthatunk el.”
Saját pecsenyesütögetésünkkel vagyunk elfoglalva, saját boldogulásunk nagy igyekezetében azt is agyoncsapjuk, aki jó szándékkal akar segíteni nekünk, hogy boldogok lehessünk, mert nem tudjuk megkülönböztetni a lelki értékeket az anyagiaktól, mint ahogy az alábbi történet szereplője nem tudta megkülönböztetni a számára fontos, segítőkész, jó szellemet annak természetes ellenségétől, ezért a segítségére szoruló szellemet pusztította el annak ellensége helyett. Jack Sharkey Szellem a sarokban című krimijében olvashatjuk:
„Cincogó, vékony hang újra meg újra ismételte, hogy, Segítség! Fenn a sarokban, a mennyezet alatt siess! – szólt a hang izgatottan. Henry ahol a mennyezettel összefut, egy pókhálóban küszködő kis darazsat vett észre.
– Te szóltál? – kérdezte Henry kissé meglepődve.
– Igen – nyöszörgött a vékonyka hang. – Ments meg, mielőtt ez a szörnyeteg kicsinálna! Nem az vagyok, aminek látszom, hiszen éppen emiatt tudok beszélni veled! Egy gonosz szellem varázsolt el.
– Micsoda? Te szellem vagy? Egy szellem? Aki teljesíti a kívánságokat?
– Igeeeen! De csak egyetlen kívánságot teljesíthetek – mondta a hang.
– Egyet tarthatok meg? – kérdezte Henry, és nem tudta eldönteni, melyiket. Végül úgy döntött, segít a bajbajutotton, utána eldöntik, mi legyen a megfelelő kívánság.
– Kapaszkodj erősen, nehogy elvétsem a célzást – mondta. Henry teljes erejével lecsapott a kalapáccsal… A pók szétfröccsent a tapétán, gusztustalan foltot hagyva maga után.
– Szabad vagy – sóhajtotta. Csend. – Szabad vagy! – ismételte meg újra, és megpiszkálta a darazsat, a körme hegyével. Ekkor égető fájdalom nyilallott a kezébe és leesett a székről. Hirtelen kínzó gondolata támadt, és a természettudományi múzeumot tárcsázta.
– Van a póknak természetes ellensége? – kérdezte attól, aki felvette a kagylót. – Természetesen – mondta az ember. – Madarak, a varangy, a félelmetes fürkészek és persze a darázs.
– Jóságos Isten! – kiáltott fel Henry, mikor megértette, hogy a szellemet csapta agyon, azt, akitől sorsa jobbrafordulását várta.” Igen: A jobb életre, egy kis boldogságra vágyó ember, míg a felcsillanó lehetőségektől elvakultan, csak anyagi érdekeire figyelt, saját kezével fosztotta meg magát egy boldogabb élet lehetőségétől, mikor agyoncsapta a szellemet.
Hát nem ezt teszi a mai világ nagyon sok embere a jézusi tanításokkal, amikor anyagiakat nem kímélve a keresztény értékrend, sőt a kereszténység ellen támad? Jézus, amikor Isten országa megvalósításának lehetőségeiről beszél, mondván: „Isten országa tibennetek van”, tanításaival, életpéldájával az emberiség boldogulásának útját mutatja meg. Őrizzük ezt az utat! Naponként hozzuk elő magunkból a jézusi lelkületet, megmaradásunk, boldogulásunk érdekében. Ámen.

Kiss Gergely nyug. unitárius lelkész

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.