Az agresszív magatartás

Korképek és kórképek 74.

182

Az állítólag legbékésebb világban, amelyben élünk, az erőszakos viselkedés igen sokféle megjelenési formában van jelen. És bár manapság nálunk, embereknél az agresszív viselkedési aktusok egyike sem függ össze kifejezetten a létfenntartással, csak legfeljebb néhány kiélezett helyzetben, konfliktusok szélsőséges megoldásaként, mégis igen gyakori. És sokak tiltakozása ellenére, igen-iegn rokonítható az állatvilágban megtalálható agresszióval és annak formáival. Ezek egyik lehetséges osztályozását Csányi Vilmos végezte el az állati viselkedésben, de bizonyos megszorításokkal az emberre is jól ráillik. Szerinte a következő erőszakos viselkedések ismerhetők fel.
A területvédő agresszió velünk született törekvés és a személyes terünk védelmét jelenti. Az emberpalántánál már kétéves korban megfigyelhető.
A tulajdon- és birtokvédelmi agresszió szintén korán, úgy másfél éves kortól jelenik meg: a megkaparintott játékot szinte lehetetlen elvenni tőle. Később ezt a nyílt agressziót másfajta védelmi technikák helyettesítik.
A kívülállókkal, betolakodókkal szembeni agresszió a saját csoporton kívüliekkel szemben megnyilvánuló verseny, versengés folyománya, esetleg elfajulása. A csoport jelenthet családot, baráti társaságot, ideológiai közösséget és sok mást.
Az agresszió a rangsorban való előbbre kerülésért szintén közismert jelenség. Az állatvilágban néha mulatságos (kakas a szemétdombon) jelenség nálunk sokkal inkább kárhoztatott. A mindenkori csoporton belüli hely megtartása vagy javítása érdekében kifejtett, a csoport hierarchikus tagozódásának kialakításáért tett erőszakos lépésekről van szó. Az embernél igen bonyolultan megnyilváló és értékelt viselkedés.
A frusztrációs agresszió a legismertebb. Ha megakadályoznak a cselekedetünkben, szembeszállnak az akaratunkkal, szinte mindannyian erőszakosan reagálunk (kiabálástól ütésig), mert ennek feszültségcsökkentő hatása van.
Behatolási (határkitapogató) agresszió kisgyerekeknél is jól megfigyelhető: egy környezetbe, helyzetbe újonnan érkező tesztelő jellegű, exploráló agressziója ez.
Az autoagresszió a tehetetlen, hatalom nélküli ember önmaga ellen forduló agressziója, saját testének különböző fokú csonkítása egészen az öngyilkosságig.
A normatív, az erkölcsi elveket, a csoport elvárásait érvényesítő agresszió a sorból kilógókkal szembeni erőszakot jelenti. A leszólástól a gyilkosságig minden belefér.

Albert Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.