Az a pénz még nem készpénz…

21

 

 

Az már jobbára köztudott, hogy az Európai Tanács maratonira nyúlt csúcstalálkozóján végső soron kompromisszumos megállapodás született. Az azon részt vevő kormány- és államfők túlnyomó többsége utólagosan megelégedésének adott hangot, nyomatékolva azt is, hogy sikerült érvényre juttatni országaik érdekeit, és igen jelentős összegeket kiharcolniuk. Megelégedésre lehet, hogy van ok, de túlzott kérkedésre nemigen, mert a kompromisszum eleve azt jelenti, hogy minden résztvevőnek engedményeket kell(ett) tennie. Az igaz viszont, hogy van eset, amikor jelentősebbet, s van olyan eset is, amikor kevésbé jelentőset…

Az államfő a maga során nagy megelégedéssel nyilatkozott, azt sugalmazva, hogy többet ért el, mint amennyire számítani lehetett volna. Már-már diadalittasan jelentette be, hogy az ország számára megítélt mintegy 80 milliárd eurós csomag több mint siker. Pontosabban 79,9 milliárd euróról van (lenne) szó a két nagy pénzügyi csomagból: 46,3 milliárd vissza nem térítendő pénzforrás az EU 2021–2027-es költségvetéséből, továbbá 33,5 milliárd a Next Generation EU elnevezésű gazdasági helyreállítási alapból, amiből 16,8 milliárd eurót tesz ki a vissza nem térítendő támogatás, s ugyanennyit a kedvezményes hitel volumene. (Azt még viszont pontosan nem tudni, hogy mit fog jelenteni a „kedvezményes”…) 

A július 22-i kormányülésen Ludovic Orban kormányfő magabiztosan jelentette be többek között azt, hogy garantált az a fentebb említett 80 milliárd euró. Azt viszont nem ecsetelte, hogy miben is áll ez a garantálás. S éppen ezért mi azt mondanánk, hogy garancia ide vagy oda, korai lenne még készpénzről beszélni. Azokat a pénzalapokat majd le kell hívni, s nem úgy, hogy bedug valaki egy bankkártyát egy automatába, hanem benyújt egy vaskos ügycsomót, amelynek rá kell felelnie az uniós elvárásokra, kritériumokra, s nem utolsósorban a csúcstalálkozón elfogadott megállapodás előírásaira. Igaz, hogy a jövőben nem pályázás útján kerül sor a lehívásra, hanem az unió megszabta igényekhez simuló, „betonszilárd” projektek alapján. Erre pedig rá kell hangolódni, fel kell készülni, méghozzá minél gyorsabban és minél jobban. A kormányfő egyébként olyasmit is megpendített, hogy egyes programok keretében már az idén lehetősége lesz a kormánynak, illetve a szaktárcáknak pénzalapok tényleges lehívására. Megtörténhet, hogy ez a lehetőség ábrándnak bizonyul…

Parlamenti ellenszegülés

Július 23-án, azaz a múlt csütörtökön, ülésezett az Európai Parlament, s egy meglepetésszámba menő rezolúciót fogadott el, amely fenyegetést tartalmaz a tekintetben, hogy nem fogja jóváhagyni a tagállamok kormány- és államfői ama egyezményét, amely a többéves költségvetésre vonatkozik, már amennyiben nem kerül sor annak „jobbítására”. A testület különösképpen bírálta azon pénzalapoknak a csökkentését, amelyek bizonyos területekre folyósítandók. Amúgy az Európai Parlamentnek az esztendő végéig kell meghoznia a maga döntését a 2021–2027-es pénzügyi keretről. A csütörtökön elfogadott rezolúciót különben 465 európai parlamenti képviselő szavazta meg, ellene szavaztak 150-en és 67-en tartózkodtak. Faramuci helyzet állt, illetve állhat elő, mert eddig az nem fordult elő, hogy az Európai Parlament ne adta volna áldását a tagállamok kormány- és államfői által elfogadott megállapodásokra, azaz az Európai Tanács döntéseire. Tehát a sokak által „történelminek” nevezett megállapodás, illetve pénzügyi csomag egyes politikai csoportok céltáblájává vált, s ez mindenekelőtt azért, mert egyes költségvetési fejezetek esetében zsugorodtak a kiutalt összegek. Mindenekelőtt az egészségügyre, az oktatásra, a védelemre és a kutatás-fejlesztésre szánt összegekről van szó. Ebben a kontextusban utalhatunk arra is, hogy az Európai Bizottság által beterjesztett eredeti javaslatban a többéves költségvetés teljes összege 1100 milliárd euró volt, a helyreállítási alap pedig 750 milliárd euró. A megállapodásban a teljes összeg 1074 milliárd euróra zsugorodott, a 750 milliárd euróból pedig csak 390 milliárd a vissza nem térítendő támogatás (az eredetileg 500 milliárd euró volt) és 360 milliárd a lehívható kedvezményes hitel (az eredetileg 250 milliárd euró). Amúgy a vissza nem térítendő támogatás volumenének csökkenése érzékenyen érinthet egyes tagállamokat. Persze még van idő a lobbizásra, s nem kizárt, hogy végül az Európai Parlament beadja a derekát, és áldását adja a 2021–2027-es uniós költségvetésre (MFF).

Mennyi az annyi?

Az Európai Uniótól az a bizonyos elnyert 80 milliárd euró egyes körökben eufórikus állapotot váltott ki, s bizonyos tévhiteket is táplált. Azt már nyomatékoltuk, hogy uniós pénz, akárcsak eddig, nem „szabadeséssel” érkezik Romániába, azért tenni kell. Ugyanakkor egyrészt számolni kell azzal, hogy sajnos országunknak eddig sem sikerült lehívnia a különböző operatív programok keretében rendelkezésre bocsátott pénzalapokat. Továbbá azt sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy Romániának, akárcsak a többi tagállamnak, az elkövetkezendő esztendők során is be kell fizetnie a maga hozzájárulását, ami a 2021–2027-es időszakban legalább 15-20 milliárd eurót jelenthet. Ha ez így igaz, akkor a rendelkezésre bocsátott pénzösszeg csökkentendő a hozzájárulások volumenével, továbbá a majdani hitelek körülbelül 17 milliárd eurót jelenthetnek, a teljes összeg több mint 20%-át. 

Nézzük meg számszerűen, mit is jelenthet az elkövetkező hét esztendő. A 2021–2027-es időszakban lehívható teljes összeg, amint már arra utaltunk, 79,9 milliárd euró. Abból 46,3 milliárd euró az EU többéves költségvetéséből (MFF) és 16,7 milliárd euró a helyreállítási terv Next Generation EU) keretében folyósítandó vissza nem térítendő támogatás. Ez utóbbiból: a Helyreállítási és Reziliencia Eszköz (RFF), tagállami reformok finanszírozása 13,7 milliárd euró, a Méltányos Átállást Támogató Alap (JFT) 1 milliárd euró, a Vidékfejlesztési Támogatás 0,6 milliárd euró, Kohéziós Alapok (REACT) 1,4 milliárd euró. 

Érdemes egy pillantást vetni a jelenlegi helyzetre is. 2007 és 2020 júniusa között az Európai Uniótól országunk 59,5 milliárd eurós összegben részesült, ebből 25,3 milliárd euró a strukturális alapokból, 12 milliárd euró a vidékfejlesztési és halászati alapokból, 16 milliárd euró a mezőgazdasági szektoroknak juttatott szubvenció és 5,8 milliárd euró másabb rendeltetésű uniós alapok. Ugyanebben az időszakban Románia 20,1 milliárd euróval járult hozzá az EU költségvetéséhez. (Ami a kapott teljes összeg 33,8%-át jelenti.) Ezek szerint Románia szempontjából az egyenleg igen kedvező, 39,3 milliárd euró. Hogy az miként fog alakulni majd a következő ciklus végén, a jövő zenéje. Egyes becslések szerint viszont a pozitív egyenleg 30 milliárd euróra csökkenhet a többéves költségvetés mérlegzárásakor. Megemlítendő az is, hogy egyelőre nem tudni, milyen értékű lesz a mezőgazdasági szubvenció. Egyes becslések szerint 9–10 milliárd euró. Ám arról tudni kell, hogy ez a pénzösszeg nem számítandó be az újraépítésre szánt pénzekbe, mert az végső soron a fogyasztásban „köt ki”…

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.