Atyha felsőbb stációkhoz érkezik

Új templom és új idő küszöbén átlépve

96

A három évvel ezelőtt történt tragikus villámcsapás nyomán keletkezett tűzvész romba döntötte az alig kétszáz lelkes település templomát. A plébánosi teendőket ellátó Adorján Imre atya, aki nyugdíjas lelkészként alig másfél hónappal azelőtt került a faluba, igen komoly feladatot kapott a Gondviseléstől. Akárcsak a maroknyi egyházközség is.

A régit idéző külső…

A romok eltávolítása után azonnal hozzáláttak az újjáépítés lehetséges útjának megtalálásához, hiszen önerőből képtelenség lett volna ezt a több millió lejes beruházást megvalósítani. Összefogásra hívták a magyarokat. És a hívó szó válaszra talált. Sikerült is pár nap, pár hét alatt mozgósítani a Kárpát-medence magyar népét, akik felekezeti hovatartozásuktól függetlenül álltak az atyhaiak mellé. Komoly segítséget nyújtott a községi, a megyei tanács, illetve a román és a magyar állam is. Majd’ hároméves feladatsor, az építési szakasz zárult le most.

Ünnepelt a közösségfotók: Simó Márton és Farkas Antal

Ami a templomépítés nagyszerűségét illeti, sikerült egy olyan korszakban nagyot és jelentőset alkotni, amikor a hitéleti, az erkölcsi és a hagyományos értékek háttérbe szorulni látszanak Európában. Magyarokként és keresztényekként ez alkalommal is bebizonyíthattuk, hogy dacára a hátráltató tényezőknek – a kedvezőtlen politikai és ideológiai hatások ellenében –, ma is képes vagyunk a felemelkedésre.
Mind az egyházi, mind a világi elöljárók ezeket a felemelő és megtartó gondolatokat hangsúlyozták a szombat délelőtti szentmisén és az azt követő ünnepi szónoklatokban.

…korszerű belső tér

Együtt ünnepeltek a helyiek és a hazatérők
Mintegy ezerötszázan voltak jelen az újjászentelési szentmisén, amely idén egyben a Mária-Mag­dol­na-búcsú napja is volt. A szentmisét dr. Jakubiny György, a Gyula­fehérvári Főegyházmegye érseke végezte, aki Tamás József püspök és számos paptestvére koncelebrálása mellett szentelte fel, áldotta meg az új templomot, Isten kegyelmébe ajánlva az ígéretes új kezdet küszöbén átlépő híveket.

Szeretetteljes fogadtatás

Az ünnepséget közebéd zárta, amelyen jelen voltak a helyi és a magyarországi politikai vezetés, illetve – jelentős számban – a támogatók, a testvértelepülések képviselői is. A magyar államot Soltész Miklós, az Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociálpolitikáért felelős államtitkára képviselte. Köszöntőbeszédében elmondta, hogy a jelentős magyar állami támogatás csak egy szelete volt a szükséges pénzösszegnek, de szimbolikusan kifejezte a magyarság összetartozását, azt a felelősséget, amelyet a mostani kormány átérez és Kárpát-medence-szerte mindig igyekszik segíteni ott, ahol szükséges. Jelen volt továbbá Pásztor Béla, Atyha legrégebbi testvértelepülésének polgármester, aki azt hangsúlyozta, hogy „összetartozunk, és ezt a bajban is meg tudjuk mutatni”. Katona Mihály, Korond község polgármestere az ország, a magyar glóbusz és a nagyvilág minden sarkából érkező segítséget köszönte meg, hiszen hivatala volt az a szerv, amely a három év során levelezéssel, telefonon és az internetneten tartotta a kapcsolatot a jótevőkkel és a munkálatokat végző vállalkozásokkal, s karöltve a Gyulafehérvári Főegyházmegye illetékeseivel koordinálta az itteni feladatokat.

Jakubinyi György érsek volt a főcelebráns

Új, más, szép és messzemenően betölti a szerepét
A templom külsejében őrzi a régi formát, és bár csak az oldalfalak és a torony csonkja eredeti, a hívek máris a magukénak érzik. A templombelső teljesen új bútorzatot és felszerelési tárgyakat kapott. Új a fűtési rendszer, az elektromos hálózat és a hangtechnika is benne. Az újjáépítés terveit Márton Judit műemlékvédő szakmérnök, az érsekség építészeti irodájának vezetője, a belsőépítészetit Káldi Gyula készítette, az új orgona Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő munkája. Csíkmindszenti asztalosműhelyben készültek a fa berendezési tárgyak, a liturgikus bútorzat. Petrás Mária képzőművész alkotásai a kálvária stációi és az oltárképek, amelyeket csak a szentelést megelőző napokban tudtak végső helyükre szerelni. A három új harangot adományba kapta az egyházközség: a 80 kilogrammost magyarországi, egy, a faluhoz kötődő baráti orvostársaságtól, a középsőt Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő ajándékként készítette, a 300 kilogrammos nagyharangot pedig a korondi önkormányzat ajánlotta fel az atyhaiaknak. Örömmel tapasztaltuk az utóbbi napokban, amikor az utolsó simítások és a templom környezetét csinosító közösségi munkálatok zajlottak, hogy a harangok – még a botfülű számára is – a régiekét megközelítő módon szólnak. Ráhangolódtak a múltra és az emberek emlékezetében élő, imára szólító kongásra. Bár modern a belső, nyoma sincs a hajdani neoklasszicista elemeknek – amely forma a múlt századelőn alakult ki –, úgy tűnik, hogy igencsak szerethető, és hittel belakható.

Adorján Imre plébános köszönetet mond a Kárpát-medencei összefogásért

A templom híd a jövő felé
Adorján Imre helyi plébános tudatosan választotta néhai Bálint Lajos érsek atya szavait az építkezés mottójául – „A múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él” –, hiszen új kezdet is egyben a templom szolgálatba vétele, eszköz és lehetőség a jövőhöz. Ezt az üzenetet vésték fel mottóként arra a hatalmas székelykapura is, amely a plébánia bejáratához került – Sándor Tamás, András Albert és az Atyhai Közbirtokosság adománya jóvoltából.
Egyébként van immár folytatás is: az élni akaró és jövőt látó kis közösség augusztus 6-án, az Urunk Színeváltozása napján tartandó szabadtéri szentmise keretében avatja és szenteli fel a fogadalmi kápolnához vezető sétányon elhelyezett kálvária-stációkat, amely Vinczeffy László képzőművész ötlete alapján, a közbirtokosság anyagi hozzájárulásával valósulhatott meg. Úgyhogy bő két hét múltán itt ismét találkozunk, de túl immár a jövendő biztos kezdetén.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek