Atka ellen minden fejlődési stádiumban

244

Biztató, 70-90 százalékos atkapusztulást okozó eljárásokról számolt be saját kísérletei nyomán a bukaresti Méhészeti Kutatási és Fejlesztési Intézet. A kutatók három különböző módszerrel próbálták ki a savkeverékek fiaskeretekben megbúvó atkákra gyakorolt hatását. A módszert és a hozzá fejlesztett kezelőkészüléket úgy tűnik, a bio- és a konvencionális méhészetek egyaránt használhatják.

 

Savkeverékkel bemázolt fias keret. Az atkák nagy többségét sikeresen elpusztította

Az ázsiai méhatka európai megjelenése nemcsak a méhészeket foglalkoztatja, az élősködő kártevő a különböző kutatócsoportok figyelmét sem kerüli el. A világ számos országában folynak kutatások az atka szaporodásának megakadályozása és a méhcsaládok atkamentesítése céljából. Az idők folyamán különböző megközelítéssel próbálkoztak a kutatók, így különféle gyógyszerek kerültek piacra, kisebb-nagyobb hatásfokkal. Az idő teltével egyesek rezisztenciát váltottak ki az atkában, így ezeknek a gyártását meg is szüntették. A még hatásos amitráz alapú vegyszer használatát mára több országban betiltották, így sok méhész kénytelen védekezési technológiát váltani.
A bio minősítés és az ökológiai termelés megjelenésével természetesen a méhészetekben használt vegyszeres kezeléseket is betiltották, így a védekezésben új technológiák és hatóanyagok kerültek előtérbe. Az idegmérgek helyett most természetes anyagok használatával próbálkoznak mind a méhészek, mind a kutatók hatásos eredményeket elérni.
A jól bevált atkagyérítő építtető keret mellett a szerves savak használata kerül előtérbe. Ezeknek a savaknak a kaptárba való bejuttatása különböző eszközökkel történik, amiket az idők folyamán szerzett tapasztalatok alapján megpróbáltak és próbálnak tökéletesíteni, de ugyanakkor új eljárások is napvilágot látnak. Az ismert eszközök közül hadd említsek meg néhányat, amelyek használata több-kevesebb sikert ért el. Ilyen például a Nassenheider tálcás hangyasav-párologtató, az oxálsavas szublimálókészülékek, és nem utolsósorban a klasszikus fecskendők vagy különböző spriccolókészülékek. Ezeknek a használata bizonyos esetekben időjárás-, illetve hőmérsékletfüggő. Minden szerves savnak a használata bizonyos rizikófaktor mind a méhekre, mind pedig a méhészre nézve, ezért ezek használata elővigyázatosságot igényel. Sajnos volt már rá eset, hogy a méhész életébe került a gondatlan használat.
Az atka biológiai ciklusait ismerve tudjuk, hogy az atkapopulációnak csak 30 százaléka tartózkodik a méheken, míg 70 százaléka a fiasításban található. Hatásos atkagyérítést akkor tudunk elérni, ha a fiasításban lévő atkákat is gyéríteni tudjuk. A bukaresti Méhészeti Kutatási és Fejlesztési Intézet olyan kísérletsorozatot végzett, amiben három módszert vizsgáltak meg az atkapopuláció csökkentése érdekében.
Az első kísérlet abból állt, hogy a fedett fiasítás fedelezését felkarcolták egy fedelezővillával, anélkül, hogy megsértsék a fiasítást. A kereteket ezután olyan kezelőládába helyezték, amiben előzetesen savkeverékkel áztatott kendők voltak behelyezve. A kereteket 15-20 percig tartották ebben a közegben, majd visszatették a családhoz. Az így kezelt kereteket megvizsgálva a következőket állapították meg: 30 perc elteltével a méhek elkezdték az újrafedést, először a fiatalabb állapotban lévő fiasítást, majd az idősebbekkel folytatták a munkát. Két óra múlva a felsértett sejtek nagy része már be volt fedve és 12 óra elteltével szinte teljes volt a visszafedés. A kísérletből kiderült, hogy az így kezelt keretekben az atkapopulációnak 70 százaléka elpusztult, míg a többinek a szaporodási ciklusa is zavart volt, így kevesebb utód tudott ivaréretté válni.
A második kísérletben a fiasításos kereteket – ecset segítségével – savkeverékkel kenték be. A kereteket először megszabadították a rajta lévő dajkaméhektől, amiket visszaráztak a családba, majd egy kezelőláda segítségével távolabbra vitték, ahol a fiasításos felületet bekenték. A kereteket ecsetelés után oldalra döntve megrázták, hogy a nyílt fiasításba bekerült savkeverék kicsepegjen belőle. Majd az így kezelt kereteket a kezelőládába visszahelyezve 15-20 percig pihentették, annak érdekében, hogy a sav párologjon el a keretekről. A párolgási idő után a kereteket ismét visszahelyezték a családokhoz. A párologtatásra azért van szükség, hogy a magas savpára-koncentráció ne ártson a kaptárban lévő méheknek. A kísérlet eredménye 90 százalékos atkapusztulást mutatott.

Fias kereteket helyeznek a savas közegű kezelőládába. Hatékony, de időigényes eljárás  Fotók: Méhészeti Kutató intézet

A harmadik kísérlet nagyjából ugyanezt az eljárást követte, annyi különbséggel, hogy a kivett kereteket nem ecsettel mázolták össze, hanem hermetikusan záródó ládába rakták, amiben előzőleg savkeverékkel itatott kendők voltak behelyezve. A keretek behelyezése után a ládát lezárták és kompresszorral nyomás alá helyezték. Az így behelyezett kereteket 15-20 percig 50-60 Hgmm nyomáson tartották, így a ládában keletkezett savkeverékgőz a fedelezésben lévő kis pórusokon jobban behatolt a sejtekbe, ennek megfelelően a kezelés hatásfoka is valamivel magasabb lett. Ugyanakkor az eljárás még kísérleti stádiumban marad, mivel azt figyelték meg, hogy nagyobb nyomás vagy hosszabb exponálási idő a 4 napos vagy ennél fiatalabb fiasítást, valamint a kikelő méheket is károsítja.
A kísérletekben a savkeverékekhez 65-85%-os hangyasavat, 80%-os ecetsavat és növényi kivonat különböző arányú keveréket használtak. A növényi kivonat használata főleg a savak agresszív hatásának csökkentése miatt, valamint a méhek gyorsabb elfogadása érdekében került a keverékbe.
Az eddig elvégzett kísérletek hatékonynak bizonyultak a varroa atka kezelésében, ezért most olyan berendezésen dolgoznak, ami egyrészt a munka volumenét, másrészt a kezelésre fordított időt is csökkentené. Mivel a méhektől megtisztított kereteket nem szükséges elvinni a kaptár mellől, a várakozási idő is megszűnik, így a munkálat kevésbé időigényes. A lényeg, hogy a keretek egy-egy oldalát elég lenne csak átvinni a berendezés fölött. A készülék e mozdulat ideje alatt savkeveréket permetez a keretre, amit már vissza is lehet tenni a családba. A kutatócsoport elmondása szerint a készülék levédés alatt áll, és a terveik szerint legtöbb két éven belül piacra is kerülhet. Az áráról még nincs információ.
Az eljárás nagy előnye, hogy mind a hagyományos, mind a bio­mé­hészetekben egyaránt használható lehet, ráadásul anélkül, hogy rezisztenciát alakítana ki az atkapopulációban.

Zöldi István
Csíkszéki Mézlovag,
Hargita Megyei Méhészegyesület

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek