Angyalok jártak a Kiscsibészeknél

80

Kiskocsiba esélyünk sem lett volna bepakolni, ezért kölcsönfurgonnal mentünk Csíksomlyóra, hogy a Fodor Házba célba juttassuk mindazt, amit lapunk felhívására olvasóink, partnereink a Csibész Alapítványnál nevelkedő gyermekek számára adományoztak. Az angyal tehát a Hargita Népe által hirdetett jótékonysági akció során az Önök jóvoltából már eljárt a Kiscsibészeknél. Állítjuk, nagy örömet szerzett.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Süteménnyel, teával vártak a Csibész Alapítvány munkatársai minket, amikor a megyei önkormányzat által rendelkezésünkre bocsátott furgonnal megérkeztünk az alapítvány székhelyére, a csíksomlyói Fodor Házhoz. Furgonnal, mert a személygépkocsi szóba sem jöhetett: adakozó kedvű olvasóinknak, partnereinknek köszönhetően olyan mennyiségű adomány gyűlt össze, hogy kölcsönjárműért kellett folyamodnunk.

Szertefoszlott aggodalmak
Mikor november derekán felmerült az ötlet, hogy a Hargita Népe már hagyományosnak mondható, év végi jótékonysági akciójának a Csibész Alapítvány által nevelt gyermekek legyenek az idei kedvezményezettjei, az alapítvány munkatársaitól, illetve vezetőjétől, a mindenki által Tisztiként ismert Gergely Istvántól érdeklődtünk, mire volna szükségük. Mert ha már gyűjtünk, adakozunk, olyasmit ajándékozzunk, amire valóban szükség is van. A sportfelszereléseket és a hangszereket említették elsőként. Mikor meghirdettük az akciót, aggódtam egy kicsit, vajon lesznek-e adakozó kedvű csíkszeredaiak, akik lemondanak a gyakran igen drágán vásárolt hangszerükről, sportfelszerelésükről? Nem fogják esetleg úgy gondolni, hogy ilyesmit adományozni luxus?
Ahogy teltek a napok, hetek, és sorra keresték fel szerkesztőségünket az adományozók, aggodalmam szertefoszlott. Ki egy zacskó teniszlabdát hozott, ki a gyermeke kinőtt korcsolyáját, letett sílécét, bakancsát, más egy szánkóval érkezett, kerékpársisakkal, focilabdákkal, társasjátékokkal vagy éppen hangszerrel – megnyugodhattam, hiszen nyilvánvaló volt, hogy olvasóink értik a felkérés lényegét. Értik, hogy a gyermeknevelés – még akkor is, ha szülő helyett éppen egy alapítvány végzi – nem csak a gyermek fizikai szükségleteinek kielégítéséből, azaz etetésből, ruházásból, lakhatási körülmények biztosításából áll, hanem kapuk nyitogatásából, lehetőségek biztosításából, választható életutak felmutatásából is.

Ajándékba adott lehetőség
A Csibész Alapítvány jól ráérzett, hogy a tanulás mellett a sport, illetve a zene lehet az a két tevékenység, amely a szociálisan hátrányos helyzetből induló gyermek számára is kiutat jelenthet abból a túl sok lehetőséggel nem kecsegtető sorsból, amelyre családi körülményei őt predesztinálhatják. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már vannak olyan felnőtt Csibészek, akik gyermekként az alapítvány égisze alatt működő Árvácska zenekarban kezdték a muzsikálást, és ma már felsőfokú tanulmányaikat végzik éppen a zene területén. A mostani kicsik is zenélnek, énekelnek az együttesben, emellett többen közülük sportolnak: cselgáncsoznak, fociznak. A sportoláshoz viszont, akárcsak a zenéléshez, nem elég a tehetség, az akarat: felszerelés is szükséges. És ez már gyakran olyan „luxusnak” számít, amelyet a gyermekek mindennapi ellátása mellett az alapítvány nem mindig tud előteremteni. Ezért volt tehát indokolt a kérés. Így Önök, akik pozitívan reagáltak lapunk felkérésére, a sportfelszerelésekkel és hangszerekkel tulajdonképpen lehetőséget adományoztak. És ez nem akármilyen ajándék.

„Épp azt kaptam, amit kértem!”
A Fodor Ház nagytermében gyűltünk össze, oda hordtuk be az adományokat. Bár dobozokba, zsákokba igyekeztünk csomagolni, amit lehetett, nem volt minden eldugható: látszottak a vadonatúj floorballütők, kikandikáltak a dobozokból a korcsolyák, bakancsok, és értelemszerűen a sílécek, kerékpárok sem voltak álcázhatók. Az ajándékhegyet körbeülő gyermekek némelyikén már-már erőt vett az izgatott türelmetlenség: székén fészkelődve alig bírta kivárni, míg eléneklik nekünk köszönetképpen a pár karácsonyi éneket.
– Rendőrkocsi! – kiáltott fel Gyuszi, mikor az egyik dobozból kikerült egy kék-fehér rendőrautó. – Éppen ilyet kértem az angyaltól! – lelkesedett, nem is sejtve, hogy „az angyal” látta-hallotta, amint a csomortáni otthonukban a Hargita TV stábja által forgatott rövid riportban hangot adott kívánságának. Hasonlóan csodálkozott Brigi is: honnan tudta az angyal, hogy ő éppen csergőórát kért, és örült nagyon, hogy mindjárt kettőt is kapott: egyet, amit falra lehet akasztani, és egyet, amit az asztalra tehet.
– Most már nem kell engem ébreszteni reggel – büszkélkedett.
A négyéves Mónika mindkét kezével egy-egy kis játék babát magasra emelve rohant egyik felnőttől a másikig, és sugárzó mosollyal dicsekedett, hogy neki mit hozott az angyal. Az alig pár évvel nagyobb Misi öröme sem volt mindennapi, amikor kibontotta a csomagot, amelyre rá is volt írva a neve, és benne egy mobiltelefon, amire annyira vágyott.
– Nézzétek, igazi telefon! – rohant társaihoz a kisfiú, és nem hitt a szemének, hogy valóban igazi készülék az, és immár az övé.
És sorra gazdára leltek a korcsolyák, a bakancsok, a 18 éves Marci egy meleg dzseki boldog tulajdonosa lett, Gyuszi nagy örömére egy igazi focis lábszárvédőt is kapott, amit azonnal felpróbált, és örömmel állapította meg, hogy éppen neki való, pillanatok alatt elkeltek a floorballütők, és a fiúk büszkén mutogatták, hogy immár nekik is van sajátjuk, amivel az iskolai tornaórán játszhatnak. Büszkélkedhetnek is: a székelyudvarhelyi Areopolis Floorball Sportegyesület és a Black 69 floorballcsapat vadonatúj ütőket küldött nekik.
Hamar gazdát találtak a focilabdák is. Az egyiket éppen Krisztián szorongatta. Ő már két éve focizik a Csíkszeredai Fociklubnál, azt tartják róla, tehetséges fiú, támogatja is az alapítvány, hogy űzze ezt a sportot. Azt mondja, van, hogy a focicipője elszakad, de ha szól, adnak neki újat, csak ne maradjon ki az edzésekről.
Törött karral, csillogó szemmel
Bár az adományok túlnyomó többsége nem volt személynek címezve, néhány kivétel mégis akadt. Azoké a gyermekeké, akik a már említett videoklipben elmondták, hogy mit szeretnének kapni az angyaltól. Közöttük volt Ferenc is, aki akkor közölte, hogy ő dzsúdózik, és nagyon szeretne egy kimonót. És volt angyal, aki meghallotta, így Ferenc, aki törött karja miatt éppen szünetelteti a sportolást, vadonatúj kimonó boldog tulajdonosa lett. Cseke Szilárd, a Sportklub aligazgatója, aki maga is cselgáncsozott aktív sportolóként, úgy gondolta, magánemberként ezzel támogatja a kisfiút abban, hogy dzsúdózhasson.
– Többen kezdték, de egy részük lemorzsolódott, és úgy öten-hatan maradtak a Kiscsibészek, akik rendszeresen járnak edzésekre. Közülük három igazán tehetséges – mondta Czikó Levente cselgáncsedző, aki szintén ott volt a Fodor Házban.
Azt mondja, immár harmadik éve, hogy a pálfalvi iskola tornatermében edzéseket tart a csapatnak, és úgy látja, van pár olyan gyermek a Csibészek között, aki komoly eredményeket érhet el a jövőben. Fájlalja Ferenc balesetét, hiszen ez egy időre visszaveti a gyermeket a fejlődésben, de semmi sincs veszve: az új kimonó tulajdonosa, ha megszabadul a karján lévő gipsztől, még mindent pótolhat.
– Jók a cselgáncsban ezek a fiatalok, vannak közöttük kiugró tehetségek is – ad hangot véleményének Tiszti is, aki már fűzi is tovább az álmot: hátha egyszer egyiküket mint országos, dehogy országos, mint Európa-bajnokot fogjuk köszönteni…

A konyhára is jusson…
Bármennyire is szeretnénk felsorolni mindazt, ami az elmúlt hetekben szerkesztőségünkbe adományként érkezett, lehetetlen. Voltak, akik játékokat hoztak, babákat, kirakósokat, fejlesztő játékokat, volt, aki vadonatúj korcsolyát küldött, és a számla mellé egy levelet is mellékelt, miszerint, ha netán valami hibája lenne a korcsolyának, visszacserélhető. „Használja egészséggel a kis gazdája” – jött a jókívánság is az ajándékkal.
Nagy szeretettel és lelkesedéssel gyűjtöttek és elküldték adományaikat a Kiscsibészeknek a Nagy István Művészeti Iskola előkészítősei, bekapcsolódott az akciónkba a Csíkszeredai Sportklub, illetve a Sportklub Szurkolóinak Egyesülete is. A MOL Liga két meccsén, amelyet a Dunaújváros, illetve a Debrecen ellen játszottak, a Csibész Alapítvány számára gyűjtöttek: a jégpályán elhelyezett dobozokba főleg téli sporteszközök kerültek. Felkérésünkre pozitívan reagált a Nóra Sportcentrum, ahonnan szintén sporteszközöket kaptak a Kiscsibészek, a WebBike kerékpárszaküzlet pedig kerékpárokat ajánlott fel.
És voltak olyan olvasóink, segítő szándékú partnereink, akik a gyermekek élelmezésére is gondoltak: hoztak magánszemélyek zsákokban krumplit, a Harmopan jóvoltából pedig lisztet, grízt, tartós élelmiszereket, édességeket vihettünk nekik.

Jótékonykodás korcsolyaélen
Amint felhívásunk tudomására jutott, felkereste szerkesztőségünket Nagy Attila, a Csíkkarcfalvi Műjégpálya vezetője, és felajánlotta: a Felcsík Kistérségi Társulással együtt immár negyedik éve megszervezett jótékonysági korcsolyázásuk teljes bevételét idén felajánlják a Csibész Alapítványnak. Igazi jó hangulatú korcsolyázás kerekedett szombaton Karcfalván, megtelt a műjégpálya adakozó kedvű, korcsolyázni szerető felcsíki fiatalokkal, a szervezők pedig, hogy ünnepélyesebbé tegyék az alkalmat, meghívták a Csíkkarcfalvi és Jenőfalvi Ifjúsági Fúvószenekart, amelynek tagjai korcsolyaélen egyensúlyozva zenéltek a jégen, és pár karácsonyi énekkel felléptek a gyűjtés kedvezményezettjei, az Árvácska zenekar tagjai is. A jégpálya több pontján árulták egész este a zsíros kenyeret, a teát, az ebből származó bevétel, illetve a kifizetett belépőjegyek ára végül 1670 lejre rúgott. Az összegről szóló utalványt Süket Zsombor, a Felcsík Kistérségi Társulás ügyvezetője adta át Gergely Istvánnak azzal a megállapodással, hogy olyan sporteszközökre igyekeznek költeni, amelyekre a gyermekeknek még szükségük van.
– Mi mindennek nagyon tudunk örvendeni. És minden adakozó arra tanít minket, hogy amink van, mi is adjuk tovább. Ha nem anyagiakat, akkor azt, amink van: a szeretetünket, a mosolyunkat – mondta Gergely István, mikor megköszönte a Csibész Alapítványnak szánt adományokat.
A magunk során mi is megköszönjük Önöknek, olvasóinknak, partnereinknek emberséges jó szándékukat. Önök nélkül nem sikerült volna. De még inkább: Önökkel sikerült.

Forró-Erős Gyöngyi

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek