András

87

Holnap Szent András napja van. Az utóbbi öt-hat esztendőben felértékelődött ez a nap, ugyanis hivatalos munkaszüneti napnak nyilvánították Romániában. Bizonyára nemcsak Románia védőszentje státusa vitte rá a törvényhozókat, hogy szünnappá tegyék ünnepét, hanem a másnapi december elsejei állami ünnep is, így két egymást követő szabadnappal meg lehet adni a módját az ünneplésnek, s a kisebb szabadságért még a törvényalkotóknak is kijár egy hálaima – feltételezném, ha rosszmájú lennék. De hát az utolsó őszi és az első téli hónap fordulója kevésbé kedvez a szabadtéri időtöltésnek, ugyanis hideg már van, legalább annyi, hogy az ember ne érezze elemében magát, de annyira hideg nincs, hogy megálljon a hó, és a nyakunkba szakadt szabadságban téli sportokat lehessen űzni. Azért a pár nap kikapcsolódás mindenkinek jól jön, édes semmittevéssel is jól el lehet tölteni a napot…
Számomra a holnapi ünnepnek más jelentősége is van: szegény édesapámat Endrének hívták. Az ő apja – tehát az én nagyapám – az András nevet viselte. Édesapámnak az egyházi anyakönyvben és az elemi iskolai anyakönyvben még a keresztségben kapott neve szerepelt, a második világháborút követő újabb impériumváltás után az Endréből Andrei lett az iratokban. S az Andrei névről sokan azt hitték, András a becsületes magyar neve. Így is szólították sokan, csupán a családtagok és a legközelebbi ismerősök, barátok szólították Endrének. Így november 30-án, Szent András ünnepén volt, aki Andrást köszönteni jött hozzánk, de az sem tévedett, aki Endre névnapot köszönteni érkezett. Ugyanis a lexikonok szerint „az Endre az András férfinév alakváltozata a magyarban. Az Endre a magyarországi latin Endreas névváltozatból vagy a német Endres, Enders névformából származik. A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár szerint hellén (ógörög) eredetű mind az Endre, mind az András alak. Minden bizonnyal ez utóbbi latin közvetítéssel érkezett nyelvünkbe”. S példaként a latin Andreas és az olasz Andrea alakváltozatot említik, de azt megjegyzik, hogy „a német nyelv változatlan alakban vette át, ezért könnyű német származásúnak hinni, meg persze fordítva is, azaz az ógörög–latin–német–magyar leszármazás ugyanolyan elfogadható és hihető”.
András nagyapám rég elment, édesapám is követte odaátra, mára csupán emlékük maradt meg. Utánuk – eleddig – a mi kis családunkban nem örökölte senki sem az András, sem az Endre nevet. Ma már kevesen viselik ezt a nevet, apósom, illetve férfikora javában lévő komám hallgat csupán a szűk rokoni-baráti körben az András vagy az Endre névre. Lehet, azért adtunk lefordíthatatlan nevet gyermekeinknek, hogy ne juthassanak apáink, nagyapáink generációja sorsára, nevüket ne tudja átírni az esetleges hatalmi akarat. Elhunyt Endre és András hozzátartozóimnak békés nyugalmat, az élőknek hosszú életet kívánok! Mert holnap az ő ünnepüket üljük, holnap Szent András napja van.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.