Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten

207

Híressé tette államfőnket minapi „Ionopot” köszönése, amelyet pártja örök ellenségének, a „peszede”-nek intézett, majd külön köszöntötte nevén emlegetve Ciolacu PSD-s pártelnököt is, nem többet és nem kevesebbet állítva, hogy Erdélyt akarják eladni a magyaroknak. Emlékszünk még, az ominózus elnöki nyilatkozat így hangzott (az állami hírügynökség átiratában):
„Jó napot kívánok, PSD! (ezt magyarul mondta az elnök – szerk. megj.) Hihetetlen, kedves románok, hogy mi zajlik Románia Parlamentjében. A PSD segített az RMDSZ-nek, hogy átmenjen a képviselőházon egy olyan törvény, amely széles körű autonómiát biztosít Székelyföldnek. Hihetetlen, hova jutottunk ezzel a PSD-vel. Hihetetlen, milyen egyezségekre kerül sor a parlamentben. Miközben jómagam, a kormány és a többi hatóság az emberek életéért küzdünk, azért harcolunk, hogy szabaduljunk meg ettől a járványtól, a nagy PSD azért harcol a parlamenti titkos irodákban, hogy adja Erdélyt a magyaroknak. Jó napot, Ciolacu! Vajon mit ígért nektek Orbán Viktor Budapestről e megállapodásért cserében”.
Akkor frissiben fogadta is az elnöki adjonistent a címzett, az ellenzéki párt vezetője, fogadta a magyar kormány és kormánypárt pár vezető tisztségviselője, és fogadta az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is. S fogadta a magyar nyelvű sajtó is – határon innen és onnan, no meg amonnan –, de olvashattunk nem éppen az elnökkel rokonszenvező sorokat mérvadó román lapokban, sőt még német nyelvű kiadványokban is.
Az RMDSZ a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat révén fordult a diszkriminációellenes tanácshoz, de panaszt nyújtott be Marcel Ciolacu házelnök, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ideiglenes elnöke is. Gondolom, nem ugyanaz motiválta a panasztevőket, Ciolacut inkább az bántotta, hogy hírbe hozták, holott pártja – s annak némelyik vezető tisztségviselője – eddig sem kellett a szomszédba fusson egy csipetnyi magyarellenességért, s ha nem is gyűlölték a magyarokat, de a magyarellenes retorika mindig jól hozott a konyhára, főként ha más bajokról kellett elterelni a figyelmet, vagy csak úgy, sportból. A magyar politikusok – s általában a magyar emberek – pedig nemcsak bántva, hanem sértve érezték magukat, a iohannisi használatban a magyar nyelv amolyan ördögi nyelv, ez esetben az ország testét szaggatni óhajtó gonosz megtestesítője lett.
A motivációjuktól függetlenül a panaszosoknak adott igazat a CNCD, elmarasztalva az államfőt az ominózus nyilatkozatért. Asztalos Csaba, a CNCD elnöke szerint Kifejtette Iohannis tudatosan „játszott rá” azokra a sok évtizedes előítéletekre, amelyek „léteznek a román társadalomban a magyarokkal szemben, amikor a magyar nyelvet használta”. Mint mondta, a hogy „a magyarok el akarják lopni Erdélyt” kijelentés, egyike volt azoknak a szlogeneknek, amelyekre a nacionalista kommunista Románia épült, amelyekre az ország asszimilációs politikáját alapozták, és ez folytatódott 1990 után is. Asztalos szerint mindennek az államfő is tudatában volt.
Kelemen Hunor jelképes értékűnek tartja a döntést, a bírság mértékén túl is: „Ami fontos, az a döntés üzenete: hogy az etnikai közösséget, az emberi méltóságot diszkrimináció érte” – hangsúlyozta Kelemen.
Az adjonistenre tehát megjött a fogadjisten is. Tény, hogy az elnöki „ionopot” köszönést fogadtuk, de nem emeltünk kalapot…

Sarány István

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.